129
Kiemelt
5
Kiemelt
62
Kiemelt

Nabut adatlapja

Nabut Nabut

Rendelkezik érvényes védettségi igazolvánnyal

PRÉMIUM ELŐFIZETŐ
(még 371 napig)

Üzenet küldés
Rangja: Mindentudó

Pontja: 10555 pont

Ajánlások száma: 27 db(7+20)

Utoljára online: 2023-02-02 17:51:46


Megjelölöm ismerősnek:

Nabut beszámoló értékelései

Eddig 297 beszámolót értékelt jól megírtnak.
Eddig 45 beszámolót értékelt átlagosnak.
Eddig 30 beszámolót értékelt lehetne jobban megírtnak.
Eddig 98 beszámoló értékelést indokolt meg.

Nabut beszámolóit így értékelték

Eddig 3954 jól megírt értékelést kapott.
Eddig 118 átlagos értékelést kapott.
Eddig 41 nlehetne jobban megírt értékelést kapott.
Eddig 233 értékelést indokoltak meg.

Nabut története

23-01-31Beszámoló közzétéve: Lotti
23-01-24Beszámoló közzétéve: BARBI
22-12-21Beszámoló közzétéve: Melina
22-10-24Beszámoló inaktiválva
Az admin megjegyzése:
Tiszta lap
22-10-12Beszámoló közzétéve: Viki masszázs VIP
22-10-07Beszámoló közzétéve: Alexandra
22-09-02Beszámoló közzétéve: Lili 2022
22-08-15Beszámoló közzétéve: Zsanett
22-08-12Beszámoló közzétéve: Shila
22-08-09Nabut beszámolója visszaküldve
Az admin megjegyzése:
2x beküldve
22-08-08Beszámoló közzétéve: BARBI
22-07-29Beszámoló közzétéve: Dominika

Nabut beszámolói

Kiemelt hirdetők
129
Kiemelt
9
Kiemelt
395
Kiemelt
86
Kiemelt
Most hívhatod!

Nabut kapcsolatai

Nabut kedvenc fórum témái(10)

  • Filmfanatikusok

    Filmfanatikusok

    január 24. 11:24:23
    január 24. 11:24:23
    Sunset Boulevard (Alkony sugárút) 1950

    Ha valakinek a film-noirt, mint műfajt ajánlom, ez az első filmek egyike, ami a megnézendők listáján szerepel. Ha bejön, akkor nyugodtan nézzen minél többet, ha nem, akkor ez a műfaj nem való az illetőnek.

    Legtöbben 3 szóban összegzik a művet, a véleményhez én is csatlakozom, mert a legjobban ezek írják le az élményt. Szenzációs, vakmerő, felejthetetlen.

    Billy Wilder újfent megfricskázza a 70 évvel ezelőtti Hollywoodot, de a kritika manapság, a facebook és az instagram világában éppen olyan fájó, hiszen rengetegen áhítják mindennél jobban a láthatóságot. Ha máshol nem, hát legalább az internet világában. Hősnője, a Gloria Swanson alakította, idősödő, mellőzöttségébe és magányába lassan beleőrülő színésznő drámájának forrása ugyanis az, hogy a hangosfilm korszakában nem kap szerepeket, pedig nem is olyan régen még a némafilmek imádott dívájaként ünnepelték. Története apropóján szépen feltárulnak az álomgyári gépezet fogaskerekei, amelyek könnyen bedarálják mindazokat, akikre már nincs szükség. Egy privát vetítésen állítólag az MGM névadó mogulja, Louis B. Mayer azt mondta az ausztriai származású rendezőnek, hogy: „Belepiszkítottál a saját fészkedbe. Ki kellene rúgni téged ebből az országból szőröstül-bőröstül, te átkozott külföldi (ez utóbbi eredetiben: goddamn foreigner son of a bitch)!” Wilder külföldi létére hasonlóan ízes amerikaisággal megfogalmazott válaszát inkább nem fordítanám le. („Why don’t you go fuck yourself?”) Témaválasztásában és az írói-rendezői hozzáállás tekintetében tehát elég nagy vakmerőség volt görbe (és minden bizonnyal őszinte) tükröt tartani a hollywoodi glamúr elé, ergo nem véletlenül tartott Wilder a reakcióktól.

    Gloria Swansonról érdemes tudni, hogy 1914-ben lépett először kamera elé, egy évvel később – alig 18 évesen – már nyolc filmben játszott, és ettől kezdve karrierje megállíthatatlanul szárnyalt évi négy-öt-hat filmmel: a némafilmes korszak ünnepelt csillaga lett, a 20-as évek közepén ő keresett a legjobban a hollywoodi színésznők közül. Alig 30 éves volt, amikor a hangosfilm feje tetejére állította Hollywoodot, és Swanson végignézte, amint több sikeres pályatársa kiesik a pixisből, mert nem képes alkalmazkodni az új kihívásokhoz – neki ez valamennyire sikerült. Ha kevesebb filmet is csinált évente, de néhány évtizedig meg-megtalálták még a szerepek. Ám az Alkony sugárút által várt áttörés elmaradt, az 50-es évek második felében csalódottan visszavonult, s később csak elvétve bukkant fel egy-egy produkcióban, a mozivásznakon vagy a televíziók képernyőin.

    Természetesen nem ő volt az egyetlen, akit Wilder castingolt a szerepre. Eredetileg Pole Negrit akarta, de a lengyel akcentus, ami tönkre vágta a némafilmsztár karrierjét, ezt a szerepet is elvette tőle. Mae West újra akarta íratni a forgatókönyvet, mert úgy vélte, ő túl fiatal ehhez a szerephez, a szintén a hangosfilm elterjedése után jegelt Mary Pickford pedig annyira megrémült a történettől, hogy Wilder már a sztori ismertetésének a közepénél bocsánatot kért tőle és eloldalgott.

    Norma Desmond kijelenti a filmben, hogy „Nélkülem ma nem lenne Paramount Stúdió” – ugyanezt Swanson is elmondhatta volna a valóságban (és a stúdiót egyáltalán nem zavarta, hogy a kapuja, neve, logója belekerül a történetbe). A filmbeli és a valódi színésznő karaktere között tovább vékonyítja a határt, hogy a díszletelemként használt PR-fotók valóban Swansonról készültek még fénykorában, a híres lépcsőjelenet felvételeinek a végén pedig Swanson sírva fakadt. Rendezője estélyt adott a tiszteletére, pedig még nem is végeztek a forgatással. Wilder pedig nem volt érzelgős típus, sőt. William Holden és Nancy Olson csókjelenetét például nem állította le, bár már rég megvolt, amit szeretett volna. Megvárta, míg a „Cut!” varázsszót Holden épp a helyszínen tartózkodó, féltékeny felesége kiáltja be. Akkor is szemrebbenés nélkül válaszolt, amikor a film talán legfurcsább jelentéről kérdezték: hogyan képzeli el Norma Desmond kedvenc majmának a temetését. (Csak annyit mondott: „Hát tudod, csak egy szokásos majomtemetés-jelenet lesz.”)

    Természetesen Wilder Joe Gillis szerepére is nehezen talált színészt. Montgomery Clifttel állapodott meg, de ő alig két héttel a forgatás kezdete előtt felbontotta a szerződést. Ezután Fred McMurray utasította el a szerepet mondva, hogy nem akar gigolót játszani. A producerek túl… névtelennek (hm) találták Marlon Brandót, Gene Kellyt pedig az MGM nem akarta kölcsön adni. A befutó William Holden lett, aki ugyan túl sok mindent nem tudott felmutatni, de épp más elfoglaltsága sem volt – a szerep több másik, Wilderrel közös munkát hozott számára és ők ketten életreszóló barátságot kötöttek.

    Ahhoz, hogy hitelesen mutathasson fügét Hollywoodnak, Billy Wildernek még több valós figurára volt szüksége. Megnyerte egy-egy rövid jelenetre Buster Keatont, Anna Q. Nilssont, H. B. Warnert, sőt, a híresen éles nyelvű riportert és exszínésznőt, Hedda Hoppert is, de még több név kellett. Darryl F. Zanuck, Olivia de Havilland, Tyrone Power és Samuel Goldwyn nem járult hozzá, hogy a nevük szerepeljen a filmben, Greta Garbo azonban igen, s miután a kész alkotást megnézte, ő is megbánta: megsértődött, mert őt is olyanként emlegetik, aki fölött eljárt már az idő…

    Az Alkony sugárút három Oscar-díjat vitt el: az amerikai filmakadémia a forgatókönyvét, a zenéjét és a díszletét értékelte a legtöbbre, bár további nyolc kategóriában került az esélyesek közé. A Golden Globe-gálán egyenesen a legjobb film lett, Billy Wilder a legjobb rendező, Gloria Swanson a legjobb főszereplő, Franz Waxman pedig a legjobb zeneszerző trófeáját vihette haza. Felejthetetlen egybeesés, hogy az 1951-es Oscar-gálán az Alkony sugárút és a Mindent Éváról egyszerre versenyzett: csak találgatni lehetett, hogy a két legendás színésznő, Gloria Swanson és Bette Davis közül ki viszi el végül a szobrocskát. Nos, ahogy az lenni szokott, a harmadik győzött: a George Cukor rendezte Tegnap született (Born Yesterday) című romantikus vígjáték főszerepét alakító, már a hangosfilm korszakában szocializálódott, fiatal és szőke Judy Hollyday kapta meg az elismerést. Tehát a valóságban éppen az történt, amiről a film szól.

    A film idézete:

    „Én nagy vagyok, a filmek lettek kisebbek!”

    10/10 (imdb: 8,4/10)
    Hozzászólás írása...