Fórum témák utolsó hozzászólásai
Sport
Ma 09:33:10Nem vett részt a hagyományos meccs előtti fotózkodáson, valamint a meccs előtti kézfogástól is elállt az ukrán Olekszandra Olijnikova, Bondár Anna ellenfele a kolozsvári WTA 250-es női tenisztornán (Transylvania Open). A felek a meccs után is elkerülték egymást.
Szex- és masszázspartnerek közgazdasági nézetből
Ma 09:23:58Webi, az igazságosság nagyon szubjektív. Van, aki szerint épp azért igazságos, amiért te igazságtalannak ítéled. Például mert önhibán kívüli hátrányokat tompít. (De ez csak egyetlen, szemléltető célú példa, amivel - mellesleg - magam is egyetértek, mások nyilván nyomós érvek és nem kevésbé nyomós ellenérvek tucatjait tudnák felhozni.)
Azt meg, hogy állampártunk milyen értékrendet képvisel (ha ugyan), bizonyára szarkasztikusan érted.
Off topic
Ma 06:05:03
Szerelem a vendég és a szolgáltató között. <3 :)
Tegnap 17:52:37Isten ments! Már így is megterhelő és nehezen elkerülhető, mert mindenhol ott van...Ez a túlzóan dagályos hangnem és színpadias előadás mód kifejezetten kellemetlen (számomra)
Filmfanatikusok
február 2. 13:18:55Primal S02
Két évvel az első évad lezárását követően megkaptuk végre a folytatást, amire a széria követőinek panasza nem lehet - igaz, Tartakovsky olyan érzelmi hullámvasútra invitált meg minket, amire nem feltétlenül voltunk felkészülve. A zseniális nyitóévad ugyanis egy pofon egyszerű formulát követett: főhőseink némán, de olykor akár vadállatias hörgésekkel vetették bele magukat a különféle veszélyekbe, ám a mamutos epizódon kívül egyszer sem fért kétség hozzá, kinek is kellene szurkolni. Igazi ösztönös élet-halál harcot követhettünk végig nézőkként, ahol Lándzsa (Spear) és Agyar (Fang) minden egyes (könyörtelen) tette igazolást nyert.
Az előző évadfinálé eseményei, leginkább Mira felbukkanása, azonban garantálta, hogy szó szerint új vizekre fognak evezni hőseink. Ez pedig az új tájakkal együtt új kihívásokat is állított a nem mindennapi szövetség tagjai elé. Míg a második évad nyitóepizódja az előző szezont idézte meg, addig a második részben már kaptunk ízelítőt abból, hogy milyen árnyoldalai lehetnek főszereplőink cselekedeteinek. Az pedig Tartakovsky látnoki erejét dicséri, hogy legelőször pont a T-Rex oldaláról érkezik meg ez az új perspektíva.
Ezt láttad már?
Tartakovsky pedig úgy volt vele, hogy ha már Agyart dilemma elé állította, akkor Lándzsának, sőt, még a nézőnek is illene hasonló szituációba kerülnie. Az addig élesen elhatárolt jó és rossz elmosódását zökkenőmentesen oldotta meg Tartakovsky, ami végül teljesen kiforgatja a néző lojalitását is. Ennek legjobb példája a "Primal Theory" című epizód az évad közepén, mely váratlanul a 19. századi Angliába teszi át a sorozat fókuszát, hogy bemutassa, hogy civilizált körülmények között miképpen festene Lándzsa vendettája. A végeredmény pedig igazán vérfagyasztó lett.
Tartakovsky ezúttal tényleg szabadjára engedte a fantáziáját, és attól sem riadt vissza, hogy az évad második felére már az ókori civilizációkat is bevonja Lándzsáék kalandjaiba, újfent fittyet hányva a történelemleckékre. Mindezt pedig a sorozathoz méltóan brutálisan, ám az árnyaltabb cselekményábrázolás miatt néha lélekpusztító módon teszi meg. A szeretet által validált gyilkolászás kevés más történetben volt ennyire keserűen bemutatva.
Az évadfinálé számomra a Szamuráj Jack befejező epizódjának hirtelenségét idézte meg. Bepillantást nyerhettünk Lándzsa múltjába, ami csak még inkább összeszorította a néző szívét, hiszen világossá vált, hogy emberi hősünk már kiskorától predesztinálva lett a szüntelen harcokra. Ennek megfelelően a felsejlő megbékélést még akkor sem tudtuk volna teljességében üdvözölni nézőként, ha nem kaptunk volna képkockákat az előző részekben a közelgő veszedelemről.
Az elkerülhetetlen pillanat sokkját azonban nem a gyász, hanem egy polgárpukkasztó megoldás fogja szolgáltatni, ami nem biztos, hogy kiváltja majd minden néző elismerését. Tartakovsky azonban kreatív szabadságából fakadóan pont egy olyan szakember, aki megengedheti magának az effajta váratlan húzásokat, és akit a stúdiók nem is fognak meggátolni ebben.
Aki szerette az első évadot, az a másodikban sem fog csalódni, az pedig külön öröm, hogy szimpla újrázás helyett Tartakovsky mert újítóan nyúlni az alapanyaghoz. A rendező elmondása szerint a széria antológia formátumban élhet meg még további évadokat, azaz a "Primal Theoryt" különböző settingbe ültethetik át a jövőben. Ennek tudatában pedig kijelenthető, hogy Lándzsa és Agyar története méltó lezárást kapott. Továbbá kíváncsian várjuk, hogy Tartakovsky milyen korszakba fog kalauzolni minket legközelebb, ami gyaníthatóan tovább öregbíti majd a sorozat hírnevét.
9/10 (imdb 8,4/10)
Lingam masszázs
január 27. 20:03:22A lingam masszázs nem "kézi kényeztetés”, hanem egy figyelmen, jelenléten és kommunikáción alapuló élmény. Ahány vendég, annyiféle érzékenység, igény és ritmus, ezért nincs egyetlen "jó” módszer!
A lingam masszázs nem technika, hanem egyfajta érzéki párbeszéd!
Vendég-hirdető szerelmi viszonyok
január 26. 08:00:47
Pihenőidő két vendég között avagy mi a futószalag?
január 25. 19:48:56Igazából a vendég nem akar mindent (is) tudni, hogy mi történik a háttérben. Túl sok információ illúzió romboló. Nekünk az bőven elég, ha minden tökéletes, hogy ezt ki hogy oldja meg az maradhat háttér story😉
Hol van szerinted az egészséges határ?
január 25. 14:11:37Soma perfekt megközelítés ! Ha hozzá tesszük a Szabi32 előbbi hozzászólását,akkor teljesen összezavarodhatunk... Ha a történet magánügy miért írta meg és minek lett itt kiteregetve a lelki vetülete is ?
Hogyan "érintse" meg a Vendég a Vendéglátó Hölgyet ?
január 24. 22:27:38Pontosan erről van szó. Az első érintések nem "technikai lépések”, hanem kommunikációk. Abból derül ki minden: figyelem, ráérzés, tisztelet. Egy finom, felfedező érintés sokkal többet mond el egy vendégről, mint bármilyen előzetes elképzelés vagy elvárás. A tiszteletdíj valóban nem teremt hangulatot önmagában. A hangulat ott kezdődik, amikor a vendég nem csinálni akar valamit, hanem reagál arra, ami történik. Amikor figyeli a másik rezdüléseit, és nem erőből, hanem érzékenységgel közelít. Ha az érintés meghívás, nem követelés, akkor abból valóban kialakulhat az a bizonyos "tánc”, amiről írsz. És ott már nem kell jeleket félreérteni, minden sokkal természetesebben alakul.