Fórum témák utolsó hozzászólásai
ÚRIEMBER vagy SEM? :)
Ma 17:46:43
szerintetek ki az oldal mélytorok királynője?
Ma 16:57:20Bezony Melina a mélytorok koronázatlan királynője :)
De azért Amy is oda......sz!
Laza felfogású, életvidám emberek csoportja.
Ma 15:53:45Hamár játszik vele, lehet jobban örülnék, ha láthatnám is..!
Valós, szakszerű, alapos masszázst adók és kedvelők csoportja
Ma 14:18:40NÉGY
És és végre!!!
Megérkezett az új masszázs padom
exclusive és elegáns pont mint én így már teljes a Szomszédlány-Feeling :)
Filmfanatikusok
Ma 10:34:03A Hét Királyság lovagja S01
A Hét Királyság lovagja (A Knight of the Seven Kingdoms) egészen új, friss arcát mutatja meg Westerosnak. Szépen bizonyítva, hogy a komor, realisztikus fantasyvilágba simán beleférhet egy könnyedebb, haver-vígjáték elemekkel bíró kalandsorozat is.
Van egy látszólag nagyon oda nem illő, meghökkentően vulgáris poén. Miután a főhős elhatározza, hogy lovag lesz, elindul a Trónok harca főcímdala. Ám a fennkölt, hősies pillanatot egy hirtelen vágás félbeszakítja, mi meg nézhetjük, ahogy lovagunk egy fa mögött szarik. Azért nem kell megijedni. Ehhez hasonló altesti humor-bonbonból csak pár alkalommal van még A Hét Királyság lovagjának első, hat részes évadában. Ám mégis fontos pillanat ez. Irányba állítva a nézőt, egyértelművé teszi: ez bizony nem a Trónok harca, de még csak nem is a Sárkányok háza. George R. R. Martin munkáinak egyik nagy, újító jellegű vonzereje az volt, hogy lerángatta a high-fantasy műfaját a történelmileg hitelesebb, koszosabb és morálisan szürkébb középkori környezetbe. Ám így is főleg királyokról, főnemesekről és az ő isteni küldetéseikről mesélt. Emiatt pedig jórészt nem sokat törődött az egyszerű köznéppel.
Azokkal a bugrisokkal, akik igazán megszenvedik a trónok harcát és a sárkányok táncát.
Továbbra is Westeroson járunk – időben valahol pont a két korábbi sorozat között félúton –, mégis egy másik világban. Ellentétben a korábbi sorozatokkal, A Hét Királyság lovagjának főszereplője nem király, nemes vagy bármilyen egyéb úr, hanem egy utcagyerekből lett (igencsak kezdő) kóbor lovag. Így végre az egyszerű köznép szemén keresztül is megismerhetjük Westerost és annak úgynevezett lovagi értékeit (vagy éppen azok hiányát).
A Hét Királyság lovagja George R. R. Martin azonos című kötetének adaptációja, amelyben az alacsony sorból jövő kóbor lovag, Dunk (azaz „Duncan, a magas”) és apródja, Egg kalandjait meséli el. Martin egyelőre három kisregényt írt a főszereplésükkel – bár elmondása szerint dolgozik a továbbiakon –, a most debütáló sorozatadaptáció első évada pedig ezek közül az elsőt, a Kóbor lovagot dolgozza fel. Meglehetősen hűen. Persze tekintve, hogy az alapanyag alig több, mint 100 oldal, így Ira Parker showrunner (és írócsapata) kénytelen volt azt helyenként kiegészíteni. Ám a lényegi cselekményekhez nem nyúltak, és igazán új mellékszálakkal sem bővítették azt.
Az pedig külön dicséretre méltó, nem próbáltak erőltetett, oda nem illő utalásokkal összekötni sem a Trónok harcával, sem pedig a Sárkányok házával. (Noha kronológiailag nehéz is lenne, tekintve, hogy A Hét Királyság lovagját mindkét sorozattól nagyjából három királygeneráció választja el, de ugye hasonló akadály anno a Hobbit íróit nem zavarta abban, hogy ne kezdjék el Aragornt emlegetni.)
Így A Hét Királyság lovagjának megadatik az a lehetőség, hogy teljesen önmagában értelmezhetően saját identitása legyen.
Ezzel pedig mindenki jól jár. Eleve örömteli, hogy manapság egy spin-off nemcsak a nosztalgiára épít, hanem megpróbálja – tartalmilag és hangulatilag – bővíteni a franchise-t. Főleg úgy, hogy az az új nézőknek is élvezetes legyen. A Hét Királyság lovagjához ugyanis egyáltalán nem szükséges semmilyen komolyabb Trónok harca előismeret. Persze külön izgalmakat rejt, ha az ember jobban tisztában van Westeros történelmével és a főbb nemesi családokkal, és felismeri így az apróbb utalásokat, kapcsolódási pontokat. De akinek esetleg ez lenne az első A tűz és jég dala világában játszódó sorozata, az sem marad ki semmiből.
A Hét Királyság lovagja ugyanis már hangvételében egészen más, mint elődei. Egy sokkal könnyedebb, havervígjáték-elemeket is hordozó kalandsorozat. Ez iszonyat jól áll neki, és őszintén a sok „műfajdekonstrukciós” fantasy – ahol minden oldalon csak gazfickók vannak – után kifejezetten üdítő egy olyan sorozat, amelynek főszereplője tökéletlensége ellenére egy egyértelműen pozitív karakter, aki a maga szerencsétlen és kissé ügyefogyott módján igyekszik hősies lenni.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a sorozat ne lenne hű Martin világának szabályaihoz, Westeros hét – vagyis kilenc – királysága ugyanis továbbra is melegágya a hazugságoknak, cselszövéseknek és egyéb becstelenségeknek. A Hét Királyság lovagjának legérdekesebb eleme pedig éppen az, ahogyan a naiv, a lovagi erények szigorú követésére törekedő hős szembekerül a valósággal.
Ami pedig ennél is jobb: hogy most kivételesen a hős veri arcul a valóságot.
A Peter Claffey által remekül megformált (a teljes casting telitalálat) Ser Duncan ugyanis kicsit olyan, mintha egyfajta középkori Jack Reacher lenne. Magasabb, erősebb mindenkinél és morális kérdésekben nem ismeri a szürke semmilyen árnyalatát. Csak éppen Reacherrel ellentétben ő a fizikai adottságai ellenére sem túl magabiztos. Így hiába veszi át az őt felnevelő Ser Harlan kardját és pajzsát, hogy önjelölt lovagként lépjen a mestere nyomdokaiba, alacsony származása miatt kifejezetten elveszve érzi magát a nemesek és nagyurak között.
Épp ezért jól jön neki, amikor a hamugázlói lovagi tornára tartva megismerkedik Egg-gel (Dexter Sol Ansell), aki korához képest nemcsak merészen nagyszájú, de gyanúsan sokat tud Westeros méltóságairól is. Kettejük pedig az elmúlt évek legszórakoztatóbb és legszerethetőbb filmes párosa. Hiszen a bumfordi, szerény – de a komoly lovag képét felvenni igyekvő – Duncan és a származásából adódóan arrogáns, de legbelül egy ártatlan gyermek Egg tökéletes kiegészítői egymásnak. És szükségük is van egymásra, hiszen így vagy úgy mindketten idegen terepen vannak. Így Dunk apródjául fogadja a fiút, aki segít neki eligazodni a Hét Királyság nemesi házainak szövevényes dzsungelében.
Ő pedig cserébe megtanítja arra, amit a lovagiasságról tud. Például azt, hogy az ártatlanokat a lovagnak mindig védelmezni kell, még akkor is, ha ez egy Targaryen trónörökös móresre tanításával jár. Ami nemcsak nem túl okos, de az ember egészségére nézve kifejezetten káros cselekedet…
A Trónok harca anno leszedte a keresztvizet a tündérmesékről. Megmutatta, hogy nincsenek makulátlan hősök, talpig becsületes lovagok és igazságos uralkodók. Hogy a politika akkor is egy mocskos, mindent bepiszkító posvány, ha sárkányok, tigrisek és farkasok művelik. A Hét Királyság lovagja tartalmában pedig abszolút illeszkedik ehhez a mentalitáshoz. Csak éppen most nem királyságok sorsát meghatározó uralkodók szeméből nézzük, így a tét sem tűnik olyan nagynak. Aztán kiderül, hogy a meséknek igaza van: még a legkisebb (legalábbis származását tekintve) fiú is megváltoztathatja a birodalom sorsát. Csak éppen nem úgy, ahogy szeretné. Mert az, hogy valakinek az ügye nemes, nem elég ahhoz, hogy megnyerje a tornát, a királylány kezét és vele a fele királyságot.
Ami azonban kifejezetten üdítő, hogy Martin ez esetben mégsem olyan cinikus, mint a Trónok harca idején.
A világ ugyan még mindig sötét és tele van iszonyattal, de ennek ellenére a jó emberek sem nyerik el automatikusan méltó büntetésüket. Nem is feltétlen nyernek. Sőt! Minden győzelmükben van épp ugyanannyi veszteség. De ellenben a Trónok harcával, itt a jóknak, az igazságban hívőknek is van esélyük. Így erre az évadra sokkal jobban illik a „realisztikus” jelző, mint a sokszor már inkább teljes cinizmusba, nihilizmusba forduló anyasorozatra.
Épp ezért olyan élvezetes a sorozat. Mert a roppant szerethető főszereplőpárosán keresztül megmutatja, hogy még egy sokszor gonosz és kegyetlen világban is lehet helye a jóságnak. Hogy igenis szükség van önzetlen hősökre, akik képesek áldozatot hozni az igazság oltárán. Ennek pedig – körülnézve a való világban – sokkal nagyobb sportértéke van annál, hogy a jók jutalma legfeljebb a legszebb hely lehet a bitófán. Így amikor az utolsó részekben végre rendesen felcsendül a Trónok harca klasszikus zenéje, az ütősebb, mint bármikor. Mert ekkor már mi is teljes szívvel állunk Ser Duncan, a magas mellett. (Apropó zene: az is nagyon üdvözlendő, hogy a sorozat sokkal jobban el mert térni a Trónok harca zenei világától, mint a Sárkányok háza. Ramin Djawadi helyét Dan Romer vette át, aki a sorozat egyik titkos fegyvere. A sokkal középkoriasabb hangzásvilágú, bárd zenéket idéző aláfestése remekül teremti meg a lovagi torna atmoszféráját, miközben markáns egyedi ízt ad a sorozatnak.) Kár, hogy ilyen keveset kaptunk belőle.
Mert, ha van hiányérzetünk A Hét Királyság lovagjával kapcsolatban, az az, hogy túlságosan hamar ér véget. A hat epizód leghosszabbja is alig éri el a háromnegyed órát, de inkább negyven perc alatt mozognak. Ami a száz oldalt éppen hogy meghaladó alapanyagot nézve érthető is – és örömteli, hogy az írók nem dagasztották öncélúan, csak azért, hogy hosszabb legyen. Nyilvánvaló, hogy a megfilmesítést a Kóbor lovaggal kellett kezdeni, hiszen ez a novella meséli el a két főszereplő találkozását. De ez igazából két ötven perces epizódba is belefért volna. Ám tekintve, hogy mi történt a Trónok harca esetében, valószínűleg a sorozat írói nem merték megkockáztatni, hogy túl hamar feldolgozzák mindhárom, Martin által írt novellát.
Néha – az első pár részben főleg – pedig ki is tűnik, hogy ez a sztori nem sorozatformátumra lett kitalálva. A Hét Királyság lovagjának emiatt néha kicsit inkább olyan érzete van, mintha egy két és fél órás filmet daraboltak volna fel epizódokra – hogy hosszabb ideig lehessen kitartani a hype-ot. Azonban a sorozat második felében – ahol a tényleges konfliktusok történnek – már jobban sikerült epizódszerkezetre adaptálni a történetet. Sokkal kerekebb, önálló történeti egységként is kielégítő részeket kapunk. Nézzük akár felkockázott filmként, akár sorozatként, a technikai (vizuális, zenei és színészi) megvalósítás mindenesetre első osztályú.
A legerősebb, legkatartikusabb jelenetek ugyan szinte mindig közvetlenül Martin írásából lettek átemelve, ez viszont nyilván nem jelenti azt, hogy csak miatta működik. A sorozat írói ugyanis pontosan tudták, hogy hol és mennyivel kell kiegészíteni a forrásművet ahhoz, hogy a sorozat színesebbnek, élőbbnek hasson. Az olyan „apróságok”, mint az utolsó részben egészen frappánsan elhelyezett visszaemlékezés vagy hogy Sir Lyonel „Kacagó Vihar Baratheon” nagyobb szerepet kapott, remek adaléknak bizonyultak. (Utóbbi – az irtó karizmatikus Daniel Ings előadásában – pedig már most a Trónok harca világának egyik új közönségkedvence.)
De a sorozat nem pusztán a párbeszédekben remekel, hanem az akciókban is. Ugyanis amikor beindul a lovagi torna (különösképpen a végső összecsapás), akkor a teljes Tűz és Jég dala sorozatuniverzum leglélegzetelállítóbb és legzsigeribb összecsapásait láthatjuk. Kegyetlenül mocskosak és valódinak érződnek, miközben a néző számára mégis kristálytisztán követhetőek maradnak.
A Hét Királyság lovagja nemcsak egy remek könyvadaptáció, de szépen színesíti, bővíti a Trónok harca-sorozat univerzumát. És ami a legfontosabb: önmagában nézve is egy abszolút szerethető és szórakoztató kaland. Olyannyira, hogy már most sokkal több időt szeretnénk Dunk és Egg társaságában eltölteni. Szerencsére a második évad már úton van. Martin bácsi pedig reméljük, hogy mielőbb neki áll megírni a páros többi kalandját.
9/10 (imdb: 8,7/10)
Szerelem a vendég és a szolgáltató között. <3 :)
Ma 08:26:23
Szalonok: Szabályok, eltérések, tapasztalatok, kedvenc
Tegnap 19:13:14Na olyan szépen megszerkesztettem aztán a végén egybe lett folyatva...
Milyen a jó barátnő-feeling?
Tegnap 09:45:32Ezzel teljes mértékben egyetértek!
A barátnőfeeling egy hangulat,tervek nélkül a másik félre való odafigyelés autozmatimus nélkül,ha épp úgy hozza meghittség,ha épp úgy alakul szenvedély, de épp egy kellemes beszélgetés.A másik fél személyének, társasagának az öröme és élvezete, sokszor történésektől függetlenül.
Népszerű youtube csatornák
Tegnap 08:35:44Erotikus bakancslista
March 29. 22:29:37Azt az élményt, hogy egy lány odavan értem, szeret, benne van minden hülyeségemben, az erotika terén is, mert örömet akar okozni, szerencsére már átéltem. Akkor nem sűrűn voltam itt, ezen az oldalon. Mindegyikőtöknek azt kívánom, hogy élje át ezt az élményt!
