Ilyen sosem volt, mikor kezdtem még inkább a futószalag volt a jellemző, még ha rendesebb szolgáltatóval is hozott össze a sors, így gyorsan megtanultam, hogy a szolgáltatók felé nem érdemes túl nagy várakozásokkal lenni. Akkor még persze az internet is gyerekcipőben volt, nem volt ilyen monitoring, mint mostanság, és a sok bába közt el is veszett a gyerek. Később aztán találkoztam nagyon csinos/kedves/intelligens hölgyekkel is, de akkorra már benőtt a fejem lágya e tekintetben: én nem a konkrét szolgáltatót irigyeltem, ahogy nem irigyeltem más barátnőjét sem, hanem azt az élethelyzetet irigyeltem, ahol valaki össze tudott jönni valakivel (némileg visszautalva a korabbi témára). Tisztában voltam vele, hogy Gipsz Jolán azért Gipsz Jakab csaja/párja, mert a kémia, a személyes vonatkozások, meg az élethelyzet ezt lehetővé tették, ami velem egyáltalán nem biztos, hogy ugyanígy megtörtént volna, még ideális esetben sem. Szolgáltatót meg igazából ab ovo nem akartam sose barátnőmnek, mert abban a minőségben biztos, hogy hosszú távon zavart volna a "munkája". Persze volt olyan szolgáltató, aki után eljátszottam a "mi lenne, ha?"-gondolattal, de azt is úgy, hogy egy másik, tisztes élethelyzetben találkoztunk volna.

Kivételesen még egy írás a filmről Puzsértól (aki köztudottan nagy Scorsese rajongó):

Scorsese identitásdemonstrációja az amerikai őslakosok pártján

Martin Scorsese a valaha élt legnagyobb filmrendező. Életműve a celluloid századának egyedülálló tükre a kifinomult elit és a szórakozásra vágyó tömeg ízlésének metszéspontján. A történetmesélés nagymestere sokoldalú alkotó, aki nagy művészi erejű filmek tucatjait készítette hosszú pályája során. A legnagyobbá az teszi, hogy bár a maga nagyságának nyilvánvalóan a tudatában van, egyáltalán nincsenek manírjai, csak mérhetetlen alázata. Ez leginkább abban fejeződik ki, hogy egyáltalán nem emeli el filmjeinek nyelvét az utca kövétől: neki az a fontos, hogy minél többen értsék, és hogy minél többen át tudják élni azt, amit meg akar mutatni. Így lett Scorsese minden idők legnépszerűbb művészfilm-rendezője és minden idők legművészibb közönségfilm-rendezője. Filmdrámák megalkotója, mint Az ártatlanság kora és A holtak útja, életrajzi filmek rendezője, mint a Dühöngő bika és az Aviátor, A komédia királya című vígjátéka annyira szellemes és szórakoztató, amennyire súlyos társadalmi-kulturális jelenséget boncol fel, A rettegés foka című filmjének képében pedig minden idők egyik legizgalmasabb thrillerét készítette el. Vallásfilozófiai trilógiája, a Krisztus utolsó megkísértése, a Kundun és a Némaság a létezés mélyén elterülő transzcendencia természetét kutatja, a Lidérces órákkal a Buñuel-iskola művészfilmes örökségének továbbfejlesztésére vállalkozott, a Nagymenők, a Casino, A Wall Street farkasa és Az ír képében pedig olyan tetralógiát alkotott, ami egységes formanyelvével egyszer s mindenkorra átformálta a gengszterfilm zsánerét. Scorsese legfrissebb műve egy bűnügyi drámába oltott elkárhozástörténet, a Killers of the Flower Moon.

A film David Grann azonos című regényének adaptációja, ami a magyar forgalmazásban a Megfojtott virágok címet kapta, pedig egyáltalán nem fojtanak meg benne senkit, és ugyan ki fojtogatna egy virágot? A forgalmazó cég dolgozói szerint David Grann elég jó könyvet tud írni, Martin Scorsese meg azt elég jól vászonra tudja vinni, úgyhogy a filmet mindjárt a gondozásukba is vették, ugyanakkor úgy ítélték, hogy az alkotók sajnos nem tudtak elég jó címet adni a történetüknek. Bárcsak Grann és Scorsese ismernék a „strangled flowers” kifejezést, hiszen akkor rendesen el tudták volna nevezni a műveiket! A helyi forgalmazó cégek azért kapnak jogot a filmstúdióktól a kreatív címadásra, mert bizonyos címek tükörfordítással nem átültethetők, például az a cím, hogy Die Hard nem azt jelenti, hogy „keményen halni”, hanem azt, hogy „drágán add az életed” – csakhogy a magyar forgalmazók alkalmazottai hosszú évtizedek óta pofátlanul visszaélnek azzal, hogy a filmgyártó cégek producerei nem tudnak magyarul, és magukat költőknek képzelve könnyen nyersfordítható címeket ferdítenek el, hogy így éljék ki a kétes nyelvi kreativitásukat, és adják annak példázatát, hogy amint egy magyar ember akár csak egy portásfülkényi hatalomhoz jut, azzal azonnal visszaél. Ennek nyomán lett minden idők egyik legsúlyosabb filmdrámája, a Martin McDonagh által alkotott In Bruges magyar címe az idiotisztikus Erőszakik, amelyet hallva az érdeklődőben nagyjából egy fingós-sz@rós vígjáték képzete idéződik fel – nem kétséges, hogy olyasvalaki adott magyar címet a filmnek, aki nem is látta azt, de már régóta el akarta sütni ezt a szóviccet, aminek a szellemességétől a jelek szerint el volt ragadtatva. Aligha csak a magam álláspontját fejezem ki azzal az óhajommal, hogy a filmstúdiók szigorúan kössék meg a forgalmazó cégek kezét, és csak akkor engedjék meg nekik a szabad fordítást, ha a címet képező kifejezés magyarra egy az egyben átültethetetlen.

A Killers of the Flower Moon egy a valóságban megtörtént gyilkosságsorozat története, amelyet a Robert De Niro által alakított William Hale rendelt meg Ernest Burkharttól, akit a filmvásznon Leonardo DiCaprio kelt életre. A három és fél órás cselekményben az együttérző gondoskodásnak feltüntetett ragacsos képmutatás meg a számító közönnyel megszervezett és végrehajtott halálos bűn olyan organikusan fonódik egymásba, hogy még a Hale és Burkhart magánbeszélgetéseibe beavatott közönség is csak nehezen bírja szétszálazni azokat. A képlet megfejtése csak a cselekmény végére bontakozik ki a nézők előtt: amíg Ernest Burkhart egy romlásra hajlamos, gyenge jellemű, bűnbe vihető kisember, addig William Hale minden idők egyik legravaszabb, legkifinomultabb és legelaljasultabb pszichopatája, akinek a mesterien megkonstruált álcája mögé még a néző is csak pillanatokra pillanthat be. A kísértés szofisztikáltsága soha nem volt olyan sátáni, és a bűnbeesés ívének dinamikája soha nem volt olyan eufemisztikusan és az ember morális integritásának legmélyére hatóan emésztő erejű, mint Martin Scorsese új filmjében.

Azok az indiánok, akiket a földjükből feltörő olaj dúsgazdagokká tett, nagyon hamar elsajátították a fehér ember életmódját: ugyanúgy öltözködtek, ugyanolyan házakat építtettek maguknak, azokat ugyanúgy rendezték be, ugyanolyan autókkal és sofőrökkel furikáztak – bizonyos kapzsi fehér emberek azonban nem törődtek bele abba, hogy a föld kincséből származó vagyon olyan vadembereké legyen, akiknek hozzájuk hasonló, civilizált úriemberek mutatták meg, mire jó egyáltalán a kőolaj. A Killers of the Flower Moon Scorsese legidentitáscentrikusabb filmje, amellyel egy olyan kisebbség történetét tárja a közönség elé, amelyhez képest az Egyesült Államok valamennyi népe egyrészt többség, másrészt megszálló: a rezervátumokba szorított amerikai őslakosok sorsa az etnikai identitásharcok radarernyői alatt sikkad el, holott ők követelhetnék vissza legjogosabban azt a földet a soknemzetiségű államszövetség lakóitól, amit a telepesek egykor kisajátítottak. Martin Scorsese legújabb filmjével a magát a befolyáshoz és a pénzhez rendelő, kisebbségei felett jótékonyan atyáskodó, angolszász Amerikát hívja tetemre, amely Amerika, ha nem rendelkezik kellő befolyással és pénzzel, akár gyilkolni is kész, hogy a vélt jussát megszerezze.

Falvédő szöveg: Ki az urát szereti, seggből a szájba ereszti

Június 5. Barba Negra. Valaki ott lesz?https:/m.youtube.com/watch?v=QBK6xymmKHM&pp=ygUSY29yZXkgdGF5bG9yIHNudWZm

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Müller Péter

https:/fr.fanpop.com/clubs/marilyn-monroe/images/33839468/title/blue-eyes-fanart

Diplomatikus végszó... Hasonlóan gondolom :)

En csak a szamomra szexualisan izgato nok beszamoloit olvasom el. + az osszes lehetne jobb es rossz besorolasuakat!Azok a legjobbak es azokbol lehet a legtobbet tanulni!:DDe szerintem ezzel pont ugyanigyvan az osszes felhasznalo 75%-a.

Ja 2 évig kimaradt a hírekből az influenza járvány, a covid kiszorította. Most meg az orosz ukrán háború szorította ki a hírekből a covidot. Ez van. Az emberek a hírekből értesülnek.

Bevált az a lényeg ;) A sok sok kihívás, covid időszak, este 8 utáni kijárási tilalom, amikor éjszakai Vagyok:) átállni a délelőtt 11:00 kelésre:))) közben válás :/ talpra állni minden szempontból, kemény volt!

Deee megérte úgy érzem, és Örülök, hogy itt Vagyok, & ismét talpra álltam, és visszanyertem a jókedvem, humorom, amit Valaki elvett (pár évre) és még sokan segítkeztek utána is tönkre vágni az életem.. De ez egy hosszú történet :)

Lényeg, hogy itt beindult a hirdetésem, és újra élek/pörgök, lassan lecseng a covid szigorítások, és ujra Kezdek bízni az emberekben.. :)

Nem zárkozom el, hogy legyen még kapcsolatom, de férjhez soha többé nem megyek az tuti ""DDDDDDDD