Végülis rászántam magam a beszi írásra,
egyrészt mert Amanda megérdemli, aktívan
figyeli az oldalon zajló eseményeket, kedvesen
válaszol - még nekem is -, másrészt méltánytalanul
kevés új beszámoló született róla mostanság (2018-ban).
Így tehát:
Végtelenül egyszerűen ment az egyeztetés.
Kértem egy bővebb infót, ami mondjuk nem
nevezhető mindennapinak, először azt hittem,
nem jött át rendesen az egész (ezért meg is
ismételtem a lekérést), vagy nem elég magas
a rangom, hogy láthassak benne mindent.
Másnap viszont kiderült, hogy szándékoltan ilyen
érdekes, és Amanda személyesen megírja mindenkinek, hogy mi hogyan, mennyi, hova és ez miért jó.
Innentől fölgyorsultak az események, még egy-két
üzenetváltás, kis kérdezz-felelek, időpontok, stb.
az egész vtr-rel szentesítve. Furcsa mód ebben a műfajban ez megelőzi a boldoggá avatást, de az sem marad el, csak a személyes találkáig várni kell a kedves MT-nek. Azután tuti boldog lesz.
A randira szerdán délelőtt kerítettünk sort, de már vasárnap lefixáltuk, alig több, mint két nappal azután, hogy az első bővebb infót kértem. Ami még különlegesebbé teszi, hogy Amanda nem ragaszkodott semmiféle telefonos megerősítéshez, így akkor beszéltünk először, amikor a találkahely közeléből, kicsivel a megbeszélt időpont
előtt rácsörögtem, hogy jöhetek-e? A hangja telefonba
meglepő volt, egészen fiatalosnak hatott, hogy ne mondjam tinisen csengett, de ő kezeli a készüléket.

A térképen a pötty pontosan jelöli a helyet, nem két
utcával, vagy öt háztömbbel odébb mutat. Egy zöld tetejű néhány szintes ház, lift nincs, ilyen épületekben nem is szokott lenni. Gyalogosan érkeztem, a parkolásról annyit, hogy hely volt bőven, árat nem tudom. Telefonos segítséget kértem, s kaptam hogy mit nyomjak a bejutáshoz, ezután reméltem, bent már boldogulok saját kútfőből, vagy legalább is szerencsém lesz. Egyébként a kapualj a megadott utcanévhez képest merőleges kis utcában van, a pontos irányítás alapján könnyű a bejutás. Lépcsőn nem rögtön föl, hanem előbb jobbra, és a másik lépcsőház a nyerő. Mire kilépcsőztem magam, már nyílt óvatosan az ajtó, így azt már nem is kellett keresgélnem.

Viszonylag új lehet a ház is, a lakás pedig patika. Rend és tisztaság mindenütt. (Már amit láttam.) Ez pedig nem lehet könnyű feladat, mert Amanda házi kedvence, egy kis kutyus, állandó feladatokkal látja őt el ilyen téren. Ahogy vendéglátóm beengedett, rögtön kellemes illat (ez még nem az övé) szállt az orromba, és kezdte bódítani a neuronokat az agyamban. Tudtam, hogy jó helyen járok, nem tévedtem el. Az előszobából rengeteg ajtó nyílik, jobbra fogas, szembe vele tükör. Amanda mondta, hogy a cuccomat inkább a szobában az erre fentartott inasra bizzam, és én jó vendégként szót is fogadtam. A fürdőben nagy hosszúkás kád, zuhanyfüggönnyel, hely is van bőven, a testesebb kollégák sem lesznek klausztrofóbiások odabenn. Külön csaptelep a kádnak és a mosdónak, víz nyomása és hőfoka könnyen a kívánt szintre állítható. A hancúrszoba elég nagy, elfér benne egy kis szekreter szerűség, akasztós szekrény, a szobainas, éjjeli kisszekrény, és a méretes ágy, ami picit nyikorog, ha meghajtják (és a tulaj elég tempósan hajt). Az egész lakás nagyon jó, szerintem Amanda ott is lakik, igaz ezt konkrétan nem mondta, de a beszélgetésünkből nekem ez egyértelmű volt.

Amanda teste varázslatos, a képeken láthatónak tökéletesen megfelel. Gyönyörű csepp formájú mellek, remekül markolhatóak, gyűrhetőek, simogathatóak. Igazán szép ívük van, a bimbók is csodásak. Lejebb haladva szép lapos has, isteni csípő, szép formájú combok és izmos, de nem túlzóan sportos lábszárak. Mindösszesen néhány apró seprűér látszik rajtuk, de azok is alig, mert a bronzbarna, selymes tapintású szolis és/vagy napoztatott bőre remek összhangot teremt a látványban. A legkiemelkedőbb azonban, amire már nincs is szó, Amanda testének ékköve a segge. Direkt használom ezt a szót mert, ez itt srácok nem egy tinis popó, nem is egy nagy fenék, egész egyszerűen úgy tökéletes ahogy van. Ahogy hátulról doggyba pucsít vele... azt nem lehet sokáig bírni. De engem mégsem ez lepett meg legjobban, mert a fotóiról lejön hibátlanul, hanem a finom kis, szűk punci. Az viszont tényleg olyan mintha egy 18-20 éves kiscsajjal lenne az emberfia. Amandának az arca is kedves, sokat mosolyog, szimpatikus. Érdeklődő, kiváncsi szempár, kissé hegyes állcsont, szép arcív, keskeny pici ajkakkal, az orra határozott, de nem zavaróan. Kedvencem az volt, amikor beszélgetés közben enyhe félmosolyra húzta száját, aminek sarkai, valahogyan még így is kissé lefelé hajlóba fordultak, kivillantva gyönyörűen ápolt fogait és csak mondta tovább és tovább... ilyenkor profilból nézve igazán lenyűgöző és megkapó jelenség. A fejét koronaként hosszú, derékig érő barna haja ékesíti.

Amanda ajtót nyitott és betessékelt. Könnyű nyári öltözetet viselt, amiben akár utcára is lehet menni. Kis short nadrág, egy lyukacsos felső résszel (csak a váll és nyakrészen), ami ennek ellenére mégsem enged túl sokat látni. Jó is, meg az is, hogy azonnal elkezdtem a cipőm levételével foglalatoskodni, így alkalmam nyílt összeszednem az állkapcsomat a padlóról, amit a látvány okozott. Közben megismerkedtem Amanda négylábú lakótársával is, aki heves farkcsóválással üdvözölt, s ezt rettenetesen megirigyeltem tőle. Ej, be szép is lenne, ha én is hasonló mutatványra lennék képes!
Vendéglátóm a hancúrszobába irányított, ott lepakoltam, majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk az ágyon heverészve, de még ruhában. Az volt az érzésem, hogy ezt a részt nem passzolhatom el, mert Amandának szüksége van arra, hogy valamilyen szinten megismerje alkalmi partnerét. De nem is akartam, sőt... Soha korábban nem találkoztam ennyire nyílt, őszinte, közvetlen és érdeklődő társalkodóval SZT-k között. Közben kértem, hogy fogyasszuk el az innivalót, amit hoztam (kedvenceként jelezve van adatlapon mit kell vinni), mert az egyre felfokozotabb hangulatom következtében kiszáradt a szám. Nagyszerű felvezetés, ráhangolódás volt!
Hiába, hogy a nyár már régen messze jár, a kéjkuckóig tartó sétában mégis sikerült leizzadnom. Így igyekeztem szabadulni ruháimtól, ha már
előnytelen külsőmtől nem tudok. Szerencsémre vendéglátom kedvessége határtalan, még egy türcsit is a rendelkezésemre bocsájtott, hogy ezzel is finoman terelgesse ismerkedésünk folyamát a megfelelő mederbe.
Tisztálkodás.
Vissza a lányhoz (nőhöz). Az ágyon hanyatt fekve fogad, lazán könyékre támaszkodva, picit szétterpesztett lábakkal és huncut mosollyal incselkedve. Már csak egy kicsiny fekete bugyi az össz viselete, hiába még mindig meleg van. Hál' Istennek a két masni oldalt nem dísz rajta, könnyen oldódó, nem kovalens kötés, hamar le is kerül.
Közben csókok simogatások, Amanda először lágyan finoman csókol, nyelvel. És amikor megtámasztom a fejét a tarkójánál, mélyen engedi a nyelvem a szájába, nem húzza el magát. Nagyon jó a csókja és mindene. Kezem magyar vándort játszik, elindul a vállától lefelé, a mellei alá, majd még tovább a punciját simogatom, finoman. Nem rontunk ajtóstól a házba! Ő sem tétlenkedik kezelésbe veszi a jó öreg hancurlécet, ami már magától is nyújtózkodik irányába. A számmal követem kezem által jól felderített utat, először a mellbimbóit nyalom, majd csókok hátán szánkázok hasán lejebb, hogy elérjem az áhított végcélt. Az aranyháromszöghöz érkezésemet pici nyögésekkel nyugtázza, és lábait az égnek emelve várja nyelvi bemutatóm. Markolom a seggét és kívül-belül jól benyálazom, amennyire csak tudom mélyen betolom a nyelvem a puncijába, szinte azzal dugom. Tetszik neki, de viszonozni is akar, javasol egy 69-est. Nincs ellenemre. Ő van felül, a franciája kellemes, kiterjedt, de nem mély. Nagyszerűen nyalogatja a golyóimat, már csaknem felrobbanok. Kicsit kezez, de nem viszi túlzásba, én így is sokallom és elveszem a kezét. A lelkesedés marad, közben változatosan nyalom és húzom az arcomra a seggénél fogva. Nem kell nagyon bíztatni tolja ezután már magától is a csípőjét.
Gumit javasol. - Előbb megujjazlak, jó? - kérdem. - Igen, azt szeretem. - hangzik a válasz. Simogatva kezdem, alaposan benyálazott ujjal, s még mindig meglep a szűk kis punci. Először csak a középső ujjam dugom be neki, és kezdek attól tartani nem fér be több. Amanda nyögdécsel és a mellét simogatja. Hé, ácsi! Ez itt nem az én dolgom lenne? Át is veszem tőle, közben a bimbóját nyalom. Aztán uccu neki lesz, ami lesz, beküldtem óvatosan a gyűrűs ujjamat is a másik után. Befogadás, nyögdécselés, nincs ellenvetés. S ez így jó! Közben muszáj néha-néha visszatérni a szájához, s remek csókjához.
Ezután kis pihenő, de csak egy pillanatnyi. Föltérdelünk az ágyon, s kérdi mi a kedvencem, kivánságom, esetleg akarok-e valami különlegességet, de rá bízom magam és most utólag tudom, helyesen cselekszem. Védelmet lüktető férfiasságomra pattintja, majd Doggy. Olyan hevesen mozgatja csípőjét, olyan vad tempót diktál, érzem már nem bírom ezt soká. Nem is kell mozognom, csak lustán térdelek. Hol a csodás seggét markolom, miközben benyálazott hüvelykemmel finoman az ánuszát nyomom, hol remek melleit markolom hátulról alányúlva. Két-három perc se telik talán bele, és így ér a vég. De most nem akartam visszatartani magam.
Neki ez így kevés volt, de újabb beszélgetős résszel bróbálom pótolni lepedőakrobatai hiányosságaimat. Pár perc múlva azonban azon kaptam magam, hogy megint nagyon kívánom Amandát, pedig hétköznapi témákról beszéltünk csak, semmi disznóság. Van egy rendkívül magával ragadó kisugárzása, amit nem tudok leírni, de az biztos, hogy őrületesen kívánatos tőle. Rákérdeztem mennyi időnk van még, már csak pár perc, így megegyeztünk egy közös levezető tusolásban, ami szintén jól sikerült, sok csókkal, kölcsönös simogatással és egymás mosdatásával.

Utána már sajnos, az öltözés és fájó búcsú maradt. Amanda köszönésképp megjegyezte, hogy jól érezte magát velem, remélem nem csak a kötelező udvariassága mondatta ezt vele.

Az elején adtam át a csomagot apró ráadásokkal,
én így, szeretem. Az egyiket vissza is kaptam, koccintottunk, s elfogyott hipp-hopp.
Az alap egy óra igen kedvező, de ha a kedves
Kollégák megextrázzák, még akkor is csak kevéssel megy - kb. 10% - az átlag fölé.
(Valahogy el kéne szórnom ide még egy 'x'-et, meg van! - Xilofon.)