Az egyeztetés ez esetben hónapokkal előre megtörtént, hiszen így nemcsak olcsóbb a repjegy / hotel, de Bia sűrű naptárjában is garantált a hely, és hát sajnos a városra jellemzően bizony, az éttermeket, klubokat, stb. is érdemes jó előre foglalni. Bia ezúttal egyedül kelt át az óceánon és hála Istennek és a Lufthansának perce pontosan várt a JFK reptéren a megbeszélt időben.

Hotelünk a Mid-Townban található, ami tökéletes lokáció Manhattan meghódítására, ha az ember egyszer átvergődik Queensen, az amúgy nem túl nagy távolságot mintegy 1.5 óra alatt megtéve. Még szerencse, hogy nem egy koszos-büdös Yellow Cab jutott nekünk aznap, mert a végeláthatatlan taxisorból kivett bennünket egy helyi “hiéna”. Így aztán 5 dolláros felárért, upgradeltük magunkat egy Chevrolet Tahoe-ra, amivel már-már hajószerűen a dugóban araszolva bejutottunk Manhattanbe, közben hideg Coca Cola-t kortyolgatva (amit a sofőr kisebb IKEA-s konyháknak is becsületére váló méretű középkonzol hűtőből szervírozott).

Bár ez itt nem relaváns, így inkább csak szolgálati közlemény, Bia ügyfélszolgálati irodája, jól megközelíthető az Árpád híd metrótól / 1-es villamos megűllótól két perce gyalog. Autóval eddig a házzal szemben őrzőtt parkoló volt, de most nagyon impozáns új irodahazzá alakul majd, addig pedig, sajnos a parkolás nem lesz egyszerű a környéken.

Manhattan egyik ***** hotele, egy nagyon magas épületben. A nekünk allokált szoba kissé méreten aluli és “kilátásában korlátozott” (értsd: egy rohadt koszos tégla falra és egy légkondi csőre nézett) volt, így elkerülendő, hogy legionella fertőzésben haljunk meg, egy előbb kedves, majd üvöltözésbe torkolló szóváltás után sikerült egy utcai, magasabban levő és nagyobb szobát kapnunk. A szoba amúgy standard manhattani méret, szép kilátással, hangos légkondival, de nagyon kényelmes és magas (ez még később fontos lesz...:-)) ággyal.

Biácska gyönyörű... És nem csak frissen sminkelten, hanem akkor is amikor megjelenik a reptéren egy sok órás repülőút után, vagy amikor felébred mellettem az ágyban egy átmulatott éjszakát követő reggelen... Továbbra és ámulatba ejt a popsija, háta és azok az istenien proporcionált cicik... A kedvenc részem a Biás randikon, amikor megyünk valahova és Bia szépen felöltözve, illatosan, decens sminkkel és tökéletes hajjal vonul mellettem a hotel lobbiban és mindenki azt nézi, ki ez a bomba nő és ki ez a szerencsés fickó...

A hosszú út után, a hotelbe érve Biácska és én is letusolunk. Bia fején turbánt formázó fehér törülközővel jelenik meg a szobában ami nagyon jól áll neki (bár ő ezt másképp gondolja) és hangsúlyozza gyönyörű arcát és bronzbarna bőrét... Mivel én igencsak elpilledtem a hosszú úttól, kissé enerváltan ölelem meg Biát, amit ő rögtön szóvá is tesz, és “Na megállj csak!” felkiálltással nekilát, hogy életet leheljen belém. A KisHaver eddig tétlenül nézte az eseményeket és most alig tud felócsúdni a meglepetéstől: Bia odabújik hozzá, rálehel, puszilgatja, majd lassan a szájába veszi. Nyelvével és ajkaival ingerli és már érzem, ahogy áramlik a vér a megfelelő helyre... Kicsit segít a kezével, csak pont annyira amennyire muszáj a fáradtságom miatt, de pont fantasztikus. A nagy igyekezettől Bia turbánja leesik és vállára omlik frissen mosott, illatozó haja, amibe belemarkolva, mozgatom gyengéden fel-le. Nem sokáig bírom így a kiképzést és szeretném még érezni isteni punciját is. A védvonal felhúzása után az ágy mellé állva finoman bekéredzkedek a háton fekvő Bia lába közé és úgy kezdem finoman döfködni... Gyönyörű látvány a hófehér ágyneműn háton fekvő bronzbarna lány, amint fekete haja szétterül az ágyon... Ki be jár a KisHaver a kéjbarlangban egyre gyorsuló ütemben, miközben Bia ágaskodó mellbimbóiban és babapuncijában gyönyörködök... Még egy két lőkés és nagyot durranok az esőkabátban...

Sajnos szólít a kötelesség, igy újabb zuhi után összeszedjünk magunkat, Bia kis fekete koktélruhat húz, fekete magassarkúval és isteni illata van. Haja kiengedve omlik vállára, mesés látvány ahogy kilépünk a mindig nyüzsgő new yorki utcára. Egy barátom ajánlására, egy helyi “kisvendéglőben” (név / cím mint mindig a szerkesztőségben) vacsorázunk az Upper Eastside-on. Visszafogottan elegáns, inkább a helyiek járnak ide mint a túristák. Sok az idős pár fiatalabb gyerekekkel, unokákkal, akik láthatóan helyiek és gyakran járnak ide. Mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy jó ötlet volt a magánnyugdíjak államosítása, ajánlom figyelmébe az ilyen helyeket... A menü modern francia amerikai interpretációban. Ajánlom a ház specialitását, a különböző terrineket és az északi csukát (northern pike) lyoni módra, valamint a peach melba desszertet...

Másnap óriási kirándulást teszünk Manhattanben, az alsó csücsökből előbb hajókirándulás a Szabadság-szoborhoz, majd gyalogosan indulunk el feldedezni Downtownt. Miután tökön rúgtuk a Wall Street dühöngő bikáját, megnézzük a tőzsdét majd az 9/11 emlékművet és a múzeumot, ami igencsak meghatja, az amúgy is csupaszív Biacskát... Felnézünk a Freedom Towerbe, ahonnan szuper kilátás nyílik Lower Manhattnre, majd a yachtkikötő egyik éttermében ebédelünk és koktélozunk és felsétálunk végig a Hudson folyó partján kiépített sétányon.

Este, úgy döntünk muszáj megneznünk egy helyi klubot és a jó időre való tekintettel, az egyik Meatpacking District-beli boutique hotel méltán híres tetőterasz bárját választjuk. Előtte egy a régi magasvasút alatti olasz étterem vacsizunk, ami inkább hip mint jó, de a hangulat szuper és a koktélok is. Utána irány a rooftop bár... A kilátás fantasztikus és már érkezésünkkor elég jó buli van. Miután otthagyunk egy kisebb vagyont egy asztalért, kapunk egy csillagszórokkal ellátott, ledvilágítású Dom Perignont és egy kissé túlbuzgó személyes felszolgálót. Biácska egy hátul pántos szűk kisruhát visel és mindenki megnézi akárhányszor feláll... Nekem meg folyamatosan...:-))) Biácska folyamatosan bújik hozzám és hozzámsimulva táncolunk... Már igencsak hajnal van amikor Bia a fülembe súgja: akarlak... Zene füleimnek, úgyhogy balra el, gyors über vissza hotelünkbe, zuhany, közben még jön egy utolsó Cosmo és Bia már szorít is magához... Csókol, ölel, körém tekeri a lábát, egyszerűen ellenállhatatlan. Én gyönyörű, sima hátát simogatom, nyakát puszilom, mikor hirtelen hátamra fordít... Gyengéden szájába veszi a KisHavert és fantasztikus technikával dolgozik rajta... Szépen köröz a nyelvével, körbe körbe izgatva a peremét, mindezt enyhe vákuum alatt... Mennyei... Majd mesterien felhelyez egy a hotel “intimacy kit”-jéből származó esőkabátot... És ráguggol... Lassan emelkedik és süllyed és isteni látványban van részem, Bia mellei remegnek előttem és közben kicsi punciredői pattintgatják a KisHaver legjobb részét... Már alig bírom amikor, Bia az ágy szélére parancsol, amit pont elég magas, hogy könnyedén ráüljön háttal nekem és fel mozogjon rajta... Előttünk az éjszakai manhattani panoráma mit még megfejel Bia sokat megénekelt fenekének látványa. Ez a póz a végeztem... Még egy két mozdulat és hatalmasat élvezek... Nem akarok Bia adósa maradni, most ül felhúzott lábakkal az ágy szélén, és előtte térdelek, és combjai belseje mentén haladok a isteni illatú babapuncija fele... Lentről kezdem feltérképezni, belenyalva lefetelyelem édes nedveit és el el kalandozom kicsi örömpöcke felé, amit érdemes óvatosan kezelni... Szép lassan nyalogatom nyelvem hegyével, tartva a ritmust, ahogy Bia és egyre ritmusosabban mozog... Húzza magához a fejemet, én alig kapok levegőt, de innen már nincsen visszaút, egyszer csak megremegve élvez el és elnyerem vágyott jutalmakat a világ legédesebb női orgazmusát. Bia mellé bújok és még hosszan csókolózunk mielőtt álomba merülnénk... Micsoda nap volt...

Harmadnap későn ébredek arra, hogy Biácska játszadozik a KisHaverral, aki mindig előbb ébred mint én... Galád módon elintéz...:-))) Utána a hotel helyi éttermében, amely egyébként steak house-ként is funkcionál bruncholunk, aztán kipróbáljuk a subwayt (a New York-i metrót), ami koszos, büdös, de legalább légkondicionált... Irány Brooklyn, ahol sétálunk egyet a parton, ahonnan fantasztikus kilátás tárul elénk a városra, átsétálunk a Brooklyn hídon, kolbászolunk egyet China Townban és Little Italyban. Este egy már Miamiban is kipróbált japán étteremben vacsorázunk és a new yorki fióktelep is legalább olyan jó... A menü fénypontjai most is a ház specialitásai é, szarvasgomba olajos tengerisügér sashimi és a saikyo misoban pácolt fekete tőkehal wasabis citrus szósszal... Próbálunk este korábban lefeküdni és mert másnap vár ránk a Central Park, a Múzeum-negyed és egy kis vásárlás :-), igy a hotelbe érve Biácska finoman hozzám bújik és sok-sok puszi közepette álomba szenderit...

Másnap kultúrával indítunk: irány a Met, amiből az idő szűke miatt csak egy két teremre jut idő, de amúgy is hatalmas tömeg van így átsétálunk a Guggenheim múzeumba, majd a parkon át a kis hidakon romantikus fényképeket csinálva vissza a hotelbe. Délután a Fifth Avenue-i és a Empire State Building körüli üzleteket fosztogatjuk. Egy nőnek sosincs elég táskája...:-)) Este a kedvenc steak éttermemben vacsizunk... Nem tudom mivel etetik ezeket a marhákat, de a vajpuhaságú hús még az amúgy nem éppen steak fanatikus Biácskát is lenyűgözi. Utána az Empire State Building tetejéről megnézzük az esti Manhattani panorámát és hazafelé a Broadwayen sétálva a Times Square fényreklámjait. Bia imádja... Kislányos lelkesedése engem is teljesen magával ragad, nem tudok jobb New York-i útitársat nála. Este kissé fáradtan érünk vissza a hotelbe és de Bia még pörög... Én meg hagyom magam...:-))) Bia utánam jön a zuhanyba ami ravaszul két emberre van tervezve (egymással szemben két önálló zuhany de egy nagy fülkében) és demonstratíve elkezd velem szemben zuhanyozni... Mindig meglepődök mennyire kívánatos kis bombacsajszi... Minden gömbölyű rajta... Cicik, popsi, vállak... Egyszerűen ellenállhatatlan... Amikor már patyolattiszták vagyunk Biaácska átnyúl az én térfelemre, megragadja a lényeget és közben csókokat lopkod... Majd leguggol elém és teljesen kiszabadítva a hegyét lassan kezdi szopogatni, ajkaival pattintgatva a peremét... Majd a szobába parancsol és látva, hogy kicsit fáradt vagyok, felöltözteti a KisHavert, háttal beleül... Le fel mozog, közben hol a zacsit simizi, hol kezeivel fokozza az intenzitást... Azok a sokat megénekelt kis redők odabent teszik a dolgukat most is, dörzsölik a makkom alját és valami ott mélyen bent le akarja harapni a tetejét...:-))) Szorítom a lábaimat, nem akarok még elmenni, de Bia nem kegyelmez. Elemi erővel tör rám az orgazmus és remegek a gyönyörtől... Megiszunk még egy egy gin tonicot és álomra hajtjuk fejünket...

Még két napot töltünk ott, bejárjuk amit kell, eszünk ahol kell és nagyon jól érezzük magunkat... Bia fantasztikus társagág... Szalad vele az idő és azon kapjuk magunkat, hogy nemsoká megy a gépünk. Egymás mellett fekszünk a gépen és Bia fogja a kezemet... Irány haza...

A jó előre egyeztettet rózsacsokrót utólag nyújtom át Biának. Érték arány, mint mindig tökéletes.