Kedd este kerestem meg VTR-en, hogy mára biztos tudjunk egyeztetni időpontot, ami szerencsére elsőre sikerült is. Mindent meg tudtunk beszélni az online felületen, nekem már csak annyi dolgom volt, hogy a kapuból felhívom a megbeszélt időpontban:)

Autóval egyszerű az odajutás, egyértelmű a cím, de a parkolás egy utcával visszább a legegyszerűbb... a délelőtti órában az egész utcában összesen 2 autó állt, igaz, az fizetős övezet. Rögtön a ház előtt viszont nem volt hely, de - szerintem - az az utcarész még nem fizetős, ott, parkolóórát nem láttam. BKV-val viszont gyalogolós a dolog, mert a legközelebbi metrótól ha gyalog megy az ember - nekem, kilépve - 14 perc volt az út, vagy az ember vár a Halleren villamost, és 2. megállótól még 5 perc gyaloglás.

Az épület egy most átadott újépítésű lakóparkban van, annak is a belső, csendesebb felében. A liftben még a védőlapok is benne voltak. A lakás is ennek megfelelően vadi új, minden csillog, ragyog, működik, tiszta és letisztult, kellemes sárgás, cappucino színű volt minden. Belépve pici előtér, jobbra fürdő, szemben jobbra pici szoba, tetthelyünk része. Benne egy hatalmas, betétes ágy, egyik oldalán fotel, ahova pakolni lehet, a másik oldalán éjjeliszekrény, és egy harmadik, ventillátornak :) A fürdő jól felszerelt, sok tusfürdő, szájvíz, kispohár, száraz kilépő is megtalálható.

A képek mindent elárulnak róla. Ott gömbölyödik, ahol kell (sőt, elől nagyon :D), ott vannak feszes izmok, ahol kell, arca gyönyörű és mosolygós, szemei igézőek. Mit mondjak még? Intelligens, udvarias, egyben van nagyon testileg, lelkileg és szellemileg is, igazi NŐ.

Belépésemkor rég nem látott ismerősként szájrapuszival köszöntött (háát, tényleg sok volt az a 8 hónap...), majd cipőt levettem, és a szobába kísért, ahol egyből vetkőzni is kezdtem. Közben megkínált vízzel, és beszélgetésbe is elegyedtünk, kivel, mi történt. Kaptam egy illatos, ropogós törölközőt és már a fürdőben zuhogott a víz, hogy gyorsan lemossam a délelőtt porát. Végezve már az ajtó előtt állt, és a szobába visszatértve álló csókcsatába keveredtünk (értsétek, ahogy szeretnétek ;)), amit hosszasan, elnyújtva élveztünk mindketten, majd az ágyra heveredtünk. Innentől van egy kis filmszakadás, de amire emlékszem: csókcsatánkból feleszmélve végigcsókoltam többször a testét, majd - a már - erősen nedvesedett kelyhét is bevettem, és nyelvemmel csúcsra járattam punciját, amit halk 'Elég lesz már' nyöszörgésekkel szakított félbe. Majd ő is kedveskedni akart nekem, és hátamra parancsolt, amit örömmel teljesítettem. Aztán odakuporgott mellém - punciját ismét felkínálva kezecskémnek, amit ki is használtam -, és nem cicózva, szó szerint eltűnt a kicsi én a szájában, én pedig nem kaptam hirtelen levegőt... Huhhh.. aztán mégegyszer, és mégegyszer és... filmszakadás... már lovagol rajtam, én pedig hatalmas kebleit kényeztetem, ahogy tudom. Váltottunk pózt, a klasszikus papás mamást választva, kicsit variálva - egyik lába magasban, hogy egy kis lábszex is legyen - és így ért el engem is a vég. A szokásos törölgetések után elheveredtünk egymás mellett, és folytattuk beszélgetésünket, jövőbeli terveinkről beszélgetve. Kicsit hosszabb szünet után pajkosan rám mosolygott, jelezve, hogy nincs ellenére egy második kör sem, így ismét csókba kezdve - kezemmel lejjebb vándorolva - mindketten hamarosan akcióba lendülhettünk, ezúttal kutyus pózban. Mivel nem lankadt egyik tesztrészem, és a szám sem ebben a pózban, ismét elröppent szeretőm, akit később én is követtem... Tisztogatás, a pohár víz elfogyasztása után - szükség volt rá, simán kiizzadtam addigra - megint letusoltam, felöltöztem, és két csók után a távozás szomorú mezejére léptem...

Egyszer sem került szóba, én a végén tettem le a kisasztalra, az új pesti átlagnak megfelelő rózsaszálak számát. Manapság már ezt lehet alapnak is tekinteni, de Fanninál ez nem is kérdés, mennyire érte meg. Egyszerűen felejthetetlen élmény!