Célirányosan keresgéltem a kedvencek között, hogy ki ér rá általában késő este. Bia éppen online is volt, úgyhogy megindult az egyeztetés. Váltottunk jó pár üzentet. Nagyon kedves, rugalmas és huncut volt. :) A találka napján még felcsörögtem, hogy bebiztosítsam magam - és hogy halljam a hangját -, aztán már csak a ház elől csörögtem.

Biztonságos környék. :) Tömegközlekedéssel ideális, mindennek van megállója a közelben, a metró például csak pár perc séta. Autóval előfordulhat, hogy keringeni kell egy kicsit, mert kevés a (szabad) hely a környéken, de még este is nagy a forgás, egy kis szemfülességgel ki lehet fogni egy a lépcsőházhoz közeli placcot. Azért szánjatok rá időt, van egy-két egyirányú utca is arrafelé. Ha jól emlékszem hétköznap este 6-ig 175 pénz óránként.

A címet már üzenetben megkaptam tőle, megadta volna a kapukódot is már délután, de "megnyugtattam", hogy ennél én sokkal szerencsétlenebb vagyok: úgyis elfelejtem - lehet, hogy még a címet is - estig. Odaérve volt egy kis fennakadás, mert már kulcsra volt zárva a lépcsőház ajtaja, de én ezt pozitívumként éltem meg, mert így Bia lejött értem. Olyan aranyosan zavarban volt, hogy én ettől még inkább zavarba jöttem. Ahogy felértünk a tágas lakásba, lehuppantunk a hatalmas nappaliban a kanapéra és egy kis hangulatfokozás után elsomfordáltam tusolni. Volt vagy 25 féle tusfürdő a kád körül, a mosdónál szájvíz, fogkefe, dezodor - távozáskor a biztonság kedvéért magamra is fújtam egy nőit.

Szerintem látatlanban jól megrettentünk mindketten, hogy vajon mit fog szólni a másik, hogy nem sikerült átvergődnöm a zsilipen, de amint megláttam lelibbenni Biát a minden báját sejtető kis ruhájában, fülig érő mosollyal, egyből elillant minden félelmem. Magam elé engedtem a liftben a fenekét, de benn csak alig-alig mertem habzsolni a szememmel. Sportos, csinos csaj, bájos pofival. :) Látszik, hogy foglalkozik magával. Mindene szépen kerekedik. A cicik abszolút illenek hozzá, nagyon természetesnek hatnak. A képekhez képest talán egy pici izom lehet még rajta pluszban.
Egy csöpp kis bombázó, félkézzel is könnyedén felkaphatnám. Ja, és folyamatosan mosolyog. Mosolyog, mosolyog és mosolyog - még a szeme is.

A csókom ízét még fürdés előtt lecsekkolta a kanapén, hogy kicsit "szerelmesebb" hangulatba kerüljek. Elkalandoztak a kezei, én is bátrabb lettem, így már alig fértem a gatyámba. Rohantam is tusolni, hogy megszabaduljak a szűkké vált ruhadarabtól. Törölközőbe csavarva melléfeküdtem a franciaágyon és újra csókolózni kezdtünk. Lesegítettem róla a halvány mályvaszínű kisruhát, kicsomagoltam a kebleit és puszilgatni kezdtem, ahol értem. Ajkait, nyakát, az érzéki (és érzékeny) bimbókat. A fenekét markolva húztam magam fölé és úgy csókolóztunk tovább. Érzékien játszik az ajkaival, úgy éreztem, hogy nem híve a szanaszét marcangolós csókcsatának. Nem baj, én se.
Hanyatt feküdtem, s ő elindult lefelé, apró puszik ide-oda, belelehelés a nyakamba. A hajával simogatta a mellkasomat, aztán megfogta a farkamat, megnyalta és a szájába vette. Ügyesen játszott velem, kéz nélkül vett mélyebbre, majd kiengedett és hosszanti irányban végignyalta, egészen le a zsákig. Változatos testhelyzetben forgolódott körülöttem, hogy mindenét érinthessem. Nagyon ügyesen kiismert néhány perc alatt, úgyhogy alig tudtam türtőztetni magam.
Váltani kellett, ezért megfordultunk és (végre) lesegítettem róla a tangát. Éreztem, hogy finom nő, akihez érzéssel kell közelíteni. Csókok szájra, nyakra, vállra, mellekre, de sokáig nem akartam ránehezedni - no meg, mohó is vagyok, na! -, ezért pár "ugrással" már a csodálatosan zárt, husis puncinál voltam. Nagyon tetszett, de kicsi megilletődöttséggel közelítettem, hogy vajon eltalálom-e, hogy ő hogyan szereti. Lassan, csak halovány próbákkal indítottam, majd később egyre jobban belelendültem. Teljesen elvarázsolt, ahogy egyre őszintébben adta át magát a hullámoknak. Jobban és jobban behergeltem magam kéjbe és sajnos nem figyeltem rá eléggé, így kellettek a pici irányító mozdulatok, az apró jelzések, hogy visszakerüljek a kellemes hevesség szintjére. Bia teljesen elengedte magát, de valahogy mégsem tudtunk még összecsiszolódni.
Én ettől függetlenül mentem vele vakon, még attól is robbanás közeli állapotba kerültem, hogy csak én kényeztettem. Még talán idejében szóltam, hogy inkább "öltözzünk". Átvetette felettem a lábait, belem fúrta a szemeit, majd lehunyta őket, ahogy lassan, óvatosan magába vezetett. Kész voltam. Olyan szorosan fogadott magába, hogy minden egyes millimétert megéltem, minden egyes redőt éreztem, ahogy egyre beljebb csúsztam. Lassúak voltunk, csak finoman mozgott előre és hátra, vagy éppen föl és le. Aztán rátámaszkodott a mellkasomra és gyorsítani kezdett. Egyre jobban belelendült, egyre inkább hallatta a hangját. Aztán már csattogtunk is, ahogy a feneke alá nyúlva tartottam és ellenmozogtam neki. Nem is kellett sok, pár pillanat múlva az útlevelem lobogtatva mentem vele kéjországba.

Az előzetes egyeztető kommunikáción kívül, csak utólag esett szó az elszámolásról. Igaz, hogy az átlagnál nagyobb váza van kikészítve az ebédlőasztalra, de egyáltalán nem bántam belerakni a csokromat. Time pressure egyáltalán nem volt, de annyira nem, hogy már csak a kocsihoz érve vettem észre, hogy jóval több idejét raboltam, mint ahogy megbeszéltük.