Harmadik randink Larával, így ez a trilógia záró darabja. Csak a beszamolok.com-on hirdet, ami tele van csupa jó funkcióval, ami segítségével szinte mindig kiírja az aktuálisan tényleges elérhetőségét, hogy mikor lehet hívni és mikor van szabad időpontja az elkövetkezendő időszakban. Ezeket én szoktam figyelni, és figyelembe venni, most mégis nehezebb volt bejutnom. Kezdve a kapkodós last minute telefonmentes próbálkozásommal a rosszul időzített hívásokon és Lara sűrűbb napjain át egészen az egy héttel előre bejelentkezésig. Ő is ember, és nem tart fenn külön ügyfélszolgálatot, így nem meglepő, ha olykor nehéz elérni, de minden üzenetre válaszol. Ilyenkor becsüli meg jobban az ember, amikor első hívásra sikerült lefixálni a randit, de a lényeg, hogy előbb-utóbb csak találtunk olyan időpontot, ami mindkettőnknek megfelelt. Csak győzzem kivárni!

Gyalog érkeztem, amúgy pár perc sétára van a Stadionok megállótól, azaz a Hungária × Kerepesi kereszteződéstől, a Kerepesin kifelé. Biciklivel a Mogyoródi út felől célszerű érkezni az egyik kis utcán át, az udvarban lehet lelakatolni a bringát önmagában, hacsak nem az egyik földszinti ablakrácshoz. A cél pont az a kapu, amit Lara megad, nincs köntörfalazás, aki felismeri a betűket és a számokat, nem tévesztheti el. Az egyetlen nehézséget a bejutásnál csak az jelentheti, hogy forgalmas útról nyílik a kapu, így esetleg olykor nehéz lehet hallani Lara hangját a telefonban, amikor diktálja a bejutáshoz szükséges kombinációt. Lift pont egyenesen előre, fent pedig néhány lépésre van az ajtó. Lara figyel az ablakból, ahogy közeledem, úgy nyitja az ajtót.

Lábam letörlöm, amíg Lara előbújik az ajtó mögül és finom csókkal fogad. Cipőmet leveszem az előszobában, ami funkciójához képest hatalmas és sötét. Átvonulásunk során fél pillantást vetek balra a konyhára, amihez semmi közöm, amíg Lara nem vár ebéddel; jobbra a második szobára, ami ekkor üresen várja mások akcióját; a fürdőszoba irányából áradó fényre már rutinosan próbálok hunyorítani, hogy a már ismerős tetthely ne látszódjon annyira sötétnek. A szokásos rend mindenhol, lassan el fogom kezdeni otthonosan érezni magam - gondoltam, majd a fürdőszoba ráerősített, hogy itt akkora a tisztaság és a gyönyör, hogy még a zuhanyfüggöny is _elment_. (Bocsánat, szóval ideiglenesen nincs zuhanyfüggöny, mert megadta magát.)

Az a végetnemérő, barátnős mosoly! Egyértelműen Lara mosolya a kedvenc testrészem, pedig erős a konkurencia! A képeit sokat kritizáltam már, de ildomos volna kiemelnem azokat az aspektusokat, amik viszont igenis jól visszadják Larát, amennyire képek visszaadhatják. Az a csodás popsi fogott meg? OMG YESS, igen, megkapod! A tökéletes, puha, selymes bőre vonzó? El se hiszed, hogy igaz legyen, és mégis, abszolút! A 4. képen látszik legjobban, hogy alacsony teremtés, az adatlap megerősíti, hogy kicsit alacsonyabb nálam, így ez is pipa. Gyönyörű, hosszú haját most felkontyolva viselte, de ha szerencséd van, szokta csak simán összefogva is néha. Szeretem, hogy csak ruhás képei vannak, az intim testrészek járjanak csak azoknak, akik el is mennek hozzá. Ezzel együtt az az áttetsző köntösszerű lenge ruhadarab, amiben fogad, az valami észveszejtő, a sötét szobában, ahogy ott állunk egymással szemben és sejteti, hogy mit hoz a folytatás... hát hogy menjen így az ember nyugodtan fürdeni?! :D A képek nem adják át igazán, milyen csodálatos alakja van Larának, markolnivaló cicijei, fincsi pici puncija, derekának íve, mind arra késztetnek, hogy szorítsam magamhoz, és az arcáról még nem is szóltam. Ha megvan az a kép, a mosolya még azt is megsokszorozza, nekem Ő az ideál, tökéletes nő. A legszebb nő a világon!

A három hét nekem hosszú hónapoknak tűnt, így nem meglepően falánk módon esek neki Larának, kedvesen rám is szól, hogy kicsit óvatosabban, de továbbra is intenzíven falom minden porcikáját! Ahol csak érem, csókolom, puszilom, megnyalom, simogatom, lágyan, de határozottan magamhoz szorítom, közben Lara is megtalálja, melyik két lábam közé nyúljon, miközben lassan ajkaink is egymásra találnak, ízleljük picit egymást, majd tovább haladunk a másik nyaka felé, kölcsönösen váltakozó intenzitással kényeztetjük a másikat, majd visszatérünk az ajkakhoz, hogy nyelveink is egymásra találjanak, közben a kezeim sem tétlenkednek, ahogy keresem a legjobb fogást Lara mellein, derekán, comján, popsiján, a bőség zavarában simogatom bársonyos bőrét fel s alá, és egyre jobban szorítom magamhoz, magamnak akarom minden porcikáját, egész testét, úgy vágytam már rá, végre itt az alkalom, a szeretőm karjaiban lehetek, ő is szorítja magát hozzám, csókjaink egyre intenzívebbek, nem tudok betelni ezzel a gyönyörűséggel!
Lara egy gyors mozdulattal megfordul, így a popsiját nyomja nekem, kicsit gondolkodóba esem, melyik oldalra szorítsam hozzá a már álló farkamat, de mindegy is, a kezeim a melleit markolják, a bimbókat izgatják, újra átölelem, számmal a nyakát pásztázom, mígnem Lara az arcát felém fordítja és így csókolózunk, miközben továbbra is egyre jobban szorítom magamhoz...
Észveszejtően érzéki és intenzív percek, a sóhajok alapján Lara is élvezi, majd szép lassan az ágy irányába invitál...

Lara négykézláb az ágyon, éppen csak felmászott rá, a popsija még felém néz, én pedig gondolkodás nélkül puszikkal halmozom el, közelítve a legforróbb ponthoz... Először csak óvatosan megnyalintom, de nagyon hamar eszkalálódik a helyzet, és azon kapom magam, hogy a nyelvem tövig Lara puncijában lubickol, popsiját tolja felém, én pedig smárolok a puncijával, ízlelgetem, szagolgatom, óvatosan beszívom, és végtelen falánk módon nyalom, néha alig ér ki az orrom, hogy levegőt vegyek, és Lara egyre erőteljesebben nyomja az arcomra a popsiját, hát a mennyország valahol itt van; a sóhajok és nyögések is segítenek a tájékozódásban, ha már szemmel nem látok semmit, nyelvvel pedig tövig Larában pancsolok...

Lara kéjesen mosolyogva fordul felém, hogy ajkaink újra egyesülhessenek egy röpke pillanatra, de aztán az ő szája más irányba orientálódik: hason fekve kényelembe helyezi magát előttem, és rácuppan a farkamra. Mit tehetek, csak gyönyörködöm a látványban, ahogy elterül előttem ez a csodaszép lány, popsijának íveit rajzolni sem lehetne szebben, gyönyörű selymes bőre csak a simogatásomra vár, és amit szájával művel a farkamon, ÓÓÓ, gondolkodóba esem, hogy ez legyen a végkifejlet, és ezt a döntést nem segít megváltoztatni az a látvány sem, amit balra fordulva a tükörben látok: a világ legszebb nője a világ gyönyörében részesít, ahogy jámboran bólogat a lábaim között...

Nem lehet még vége, a farkam kívánja Lara punciját, benne akarok lenni, s kérésem a védőeszköz felhelyezése után valósággá válik! Misszionárius, hogy tudjam őt csókolni közben? Lábait a nyakamba támasztva, hogy felidézzem az első randinkat? Jobban Lara fölé hajolva, hogy nagyobb tempót diktálhassak? Kissé összeolvadnak már a képek, többféle módon is csináltuk, amíg végem nem lett...

Úristenaligtérekmagamhozmicsodaelsőfélóravolt!

Nem is vágyom semmi másra, csak ott feküdni Larával szemben, pihegünk, beszélgetünk, cirógatjuk egymást, a világ kerek. Hosszasan kulcsoljuk, méregetjük egymás kezét, az enyém nagyobb de Lara kompenzál a műkörmökkel, amire én csalást kiáltok, ő pedig megszorítja a kezemet. Centiméterről centiméterre végigmegy a karizmaimon, és ekkor ugrik be az adatlapja tetején lévő "profi szakszerű masszázs" felirat, egyik pillanatban csak csodálom, hogy milyen apró, cuki kézfeje van, majd a másikban meglepődök, milyen erős a szorítása. Nem csak azért írta ki a profi masszázst, hogy eggyel több rubrika legyen kitöltve.

Dolgokról beszéltünk, más dolgokról nem beszéltünk, én igazából csak elvesztem a pillanatban, Lara közelségében, szeretem, amikor ott fekszik mellettem, csak cirógatom, hallgatom, ahogy lélegzik, ő az én barátnőm ebben az órában.
Újra a farkam irányába tapogatózik, néha igen, csikis vagyok, de aztán a szájával is megtalálja, amit nem is olyan nehéz megtalálni, majd fantasztikus franciázásba kezd. Még a korábbinál is sokkal részletgazdagabb technikával, többféle irányból, oldalra fordított fejjel, néha picit mélyebbre, néha kézzel is rásegítve, hát én megint nem bírtam megszólalni, csak sodródtam az árral és eldőlt, hogy a mai szeánsznak így lesz vége.

Nem tudom, mikor kerültem fáziskésésbe, de valahogy nem helyeztem a csokrot az elején a kis szekrénykére. Amikor a végén szégyenlősen a fejemet fogva szóvá tettem, hogy valamit elfelejtettem, csak mosolyogva annyit reagált, hogy nem, csak a végére halasztottam. Mondtam neki, hogy ne nézzen oda, hova rejtem, de máskor úgyis máshova fogom. Örülök, hogy számok továbbra sem hangoztak el, arra ott van a bővebb info, bárki számára elérhető.