Az EB kicsi felborítja a napirendem, ezért egy múltheti légyottról tudok beszámolni.
Már-már olybá tűnhet én vagyok a Mechwart Liget krónikása. Korántsem erről van szó, pusztán csak preferálom a helyet, ahol magas színvonalon művelik a “kihegyezett” férfiember kényeztetését. Ha nincs kedv kalandozni, csak biztosra akarok menni, a ★-aim közt válogatok. Blanka köztük van. Random ötlet volt. Felszabadult az estém, ezért késődélután hívtam. Láttam 21:00-ig rendel.
- Este 8 ok?
- Igen!
- Másfélóra lehet?
- Persze!
Erről nem is kell többet írni. Itt az egyeztetés, mindig csillagos ötös.

Sokan ismerik a helyet. Margit krt. Mechwart liget közötti háztömb. Villamos, busz, majdnem az előszobában áll meg.
Parkoló lutri, de az én számaimat ma kihúzták. 3 méter volt a kocsi ajtó és a kapubejárat közt. GPS tuti megtalálja, de ha újratervezne, a nyakamat rá, hogy többen segíteni is tudnánk a WAZE Dórijának.

Kifogástalan. 3 szoba. A kicsi, a nagy, az Artúr … Ja nem! A közepes.
Itt töltöttük az időnket. Stabil masszpad, bőr kanapék, kettő is.
Elárulom, az egyiknek lett szerepe.
Fotel, tükör, asztalka, rajta a zenecucc, ami most önállósította magát. Melegség, jóérzés tölt el itt, akárhányszor belépek ide.
Mindig száraz, mindig tiszta. Mind a fürdő, mind a törölköző.
Tusfürdő fali adagolós. 1 féle. Nekem ok. Válogatni a DM-ben szoktam. Szájvíz, dezodorok mindig vannak.

Szubminimál retust vélek felfedezni, de nem biztos. A szemem sem a régi már.
Eredeti képet is fogok megadni, mert talán kicsit karcsúsítva vannak a képek, de aki fotózta, annak tuti nem kellett bajlódnia ezzel. Ha lenne is, teljesen indokolatlanul, mert kifejezetten nőies alkattal megáldott hölgy. Bájos arccal, tűzpiros rúzzsal kiemelt csókos szájjal, ápolt vöröses szőke hosszú hajjal, tenyérbe illő és ott jól reagáló cicikkel. Adatok valósnak tűnnek. De kit érdekel, mert mikor ajtót nyit egy testre feszülő bordó (?) (a **szom emlékszik erre, de ő jól!🥴) ruhában, magassarkúban, akkor egy elharapott “húúbazz” kicsúszik a számon. Este 8-kor még így egyben lenni, ebben a “szakmában”, nem kis teljesítmény.

Volt. Nem is akármilyen. Most nem akartam el mismásolni vagy lelaufolni a masszázst.
Mondtam is, hogy bátran nyúljon hozzám, jól fog esni. Jól is esett az érintése. Beleadott mindent, nem akarta ő sem ellazsálni, nem éreztem egy pillanatig sem, hogy egy majd 10 órás műszak utolsó vendége vagyok. Becsülettel végiggyúrt tetőtől talpig. Noha ez nem az a kifejezett relax masszázs volt, végig is csacsogtuk ezt a részt, de voltak momentumok, mikor készpénznek vette a “bátran nyúljon hozzám”-ot.
Ezzel be is vezetett, titeket is tisztelt olvasók, a következő fejezetbe…

Ilyenkor szeretem egy kis pihenőidővel megajándékozni az én jótevőmet. Felajánlottam egy cserét. Hosszú napja volt. Szívesen vette ezt a szolid dotációt. Finoman simogattam, amire érezhetően nagyon jól reagált, minden porcikája.
Csalhatatlan jelek mutatkoztak, hogy egy irányba tartunk, bár ő előrébb járt nálam. Leheltem, tükörsima puncijàt, finoman birtokba vettem és nyelvem hegyével kényeztettem.
Megérintettem és simogattam szeméremteste minden porcikáját, gyengéden rám tolta magát és befogadta ujjamat, majd ujjaimat. Megpróbált így is örömet okozni, nekem is és magának is, de sajnos a hosszú nap rányomta bélyegét partnerem libidójára. Mondta, hogy a mai nap már túl érzékeny.
Én az őszinteséget mindig nagyra értékelem.
Azért is tudok hálás lenni, mert nem akarta elhitetni velem, hogy ő már megérkezett.
Zárójelben: Tudom, milyen az, ha ő megkapta amit akar.
Nem az első látogatásom nála, de akkor még inkognitóban voltam, nem írtam. Most viszont, csak arról, ami most történt.
Zárójel bezárva.
Ezért nem is nyomultam tovább.
Rögvest felajánlotta a cserét.
“Bárhogy kérheted!” - szólt a felajánlás.
“A kanapéra ülnék, te szemben velem térdelve. Így szeretném!”
Törölközőt tett alám, én párnákat hoztam neki…
És belekezdett egy igazi barátnős, szembenézős őrjítő kényeztetésbe. Olyan koreográfiát mutatott, hogy pont egy perc alatt tudtam volna kapitulálni, de élvezni akartam, hogy egy gyönyörű lány a tűzpiros ajkaival fel le szánkázik a férfiasságomon. Látni, ahogy nagyon mélyre leenged, eközben csábosan a szemembe néz. Érezni, hogy ő most neked nagyon adni akar, de ez az adomány számára sem közömbös, hogy ez valójában neki is jár, hogy ezt ő is igazán élvezi.
Esküszöm beleégett a retinámba a látvány. Ilyenről álmodunk.
Ha fele annyi lennék, mint vagyok gondolkodás nélkül magamra is varratnám ezt a képet, a paradicsom ábrázolására.
Eszméletlen finom szopás volt.
Elnézést, de ezt nem lehet költőien tálalni.
A következő mondat, a mennyből, vissza is hoz a földre.
Egyetlen hibapont, nincs VSZ. Ez, bevallom, nekem hiányzott.
Kézzel történt az utódok utolsó útra indítása.
Föléhajolós cicikreélvezős, bimbókra kenős ősrobbanást idézett elő a gigantikus felvezetés és a katartikus levezetés.
Felejthetetlen lehetne a VSZ-el, még úgy is, hogy neki nem tudtam gyönyört okozni.
Így extra-brutál jó volt. Ez magasan a nagyon jó felett áll.

Kölcsönösség, francia alapban. Talán csak 90 percben.
Ezt nem tudom, ehhez egyszer nagyon kellene sietnem, de én igyekszem, ráérni. 🥴
Elején adom, noha nem vagyok elsőbálozó, itt sem.
De a szabály az szabály.
Tiramisu volt a nasi, a papírdarabok felkerekítve cseréltek gazdát.