Töredelmesen bevallom, hogy Viki már évekkel ezelőtt bekerült a meglátogatandó hölgyek nem igazán rövid listájába. Akkor még a kerület egy teljesen más részén volt megtalálható, azt a helyet (voltam abban a lakásban) nem szerettem a nyikorgó, keskeny bukfencmatrac miatt, ami egészen oda volt tolva a falhoz, és így korlátozott volt a mozgástér.
Most azonban felfedeztem, hogy Viki már egyáltalán nem ott van, hanem a kerületen belül máshol. És azt is felfedeztem, hogy a privát üzenetemet, amit hónapokkal azelőtt írtam neki, még el se olvasta… Így bepróbálkoztam egy másnapra szóló VTR bejelentkezéssel. Erre se jött egy darabig válasz, így megpróbáltam másnap rákérdezni telefonon, hogy jó-e neki a megjelölt időpont. Pont a telefonálással egyidőben válaszolt a VTR-re, hogy neki az nem jó, de kis szervezéssel végül sikerült az általa felajánlott másik nap másik órájára szabaddá tenni magam.

A VTR-es bejelentkezéshez ugye pontos cím is jár, így igazán nem volt nehéz odatalálni. A GPS ismerte, meg tulajdonképpen én is, mert évekig jártam egy a közelben lévő másik címre. Szóval nem kihívás autóval, de tömegközlekedéssel sem, majdnem az utca torkolatában tesz le a villamos, onnan igazán pár perc séta csak a négyemeletes panel. Egyébként a Béke út-Rákospatak környékét kell belőni.

Kis utcácska kétoldalt parkolókkal, innen nyílnak a sorház bejáratai. Pont szemben volt egy árnyékosnak mondható parkoló. Pontban a megbeszélt randi időpontban hívtam Vikit, aki megadta a bejutáshoz szükségeseket, és felnavigált. A ház bár panel, egészen elfogadható, tiszta, csendes a lépcsőház. Túl magasra nem kellett menni, aztán nyílt az ajtó és beléphettem az előtérbe, ahol egy nagyon csinos, mosolygós Viki várt. A cipőimet letettem, majd beléptem a szentélybe, ahol egy jó nagy matrac várt a szoba közepén. Ezenkívül volt egy komód, meg valami ülőbútor is, arra tettem a ruháimat. Nagyon nem is néztem körbe, mert izgatott a helyzet, hogy ennyi idő után végre eljuthattam Vikihez.
A kora délutánnak köszönhetően egyedül voltunk, így a logisztika nem volt semmilyen szinten problémás. Átmentem a szemközti kádas-zuhanyfüggönyös fürdőbe, lezuhanyoztam, szájápoltam, közben Viki bekészített egy pohár vizet a komódra. Mikor visszatértem a szobába, Vikin már nem sok minden volt, így udvariasan bemutatkozhattam az ikreknek is.

Viki már a belépéskor is nagyon tetszett, de meztelen valóságában még inkább. Arányos, karcsú testalkatú, formás hölgy, aki sokat tesz a karbantartásért és az eredmény nagyon is látható. Mondhatjuk, hogy bomba teste van, de ha hozzávesszük az intellektusát, akkor még inkább érthető, hogy rajongtam érte. Megölelgettem, persze, és csókot is loptam volna, de ez nála nem játszik, maradtunk a jól elhelyezett pusziknál. A masszázs alatt az is kiderült, hogy beszélgetőpartnerként is kiemelkedő.
Aki vizuálisabb lélek, annak elárulom, hogy selymes, ápolt bőre van, nagyon szép mellei, kerek popsija és beretvírozott puncija. Gyönyörű, mosolygós szemei, bájos mosolya fokozzák az est fényét.

Mert a szeánsz elején a nagy masszázsmatracra hasalhattam le. Látszólag ez egy nagyméretű matrac, amit ágykeretekhez szoktak használni, de leérkezéskor azonnal kiderült, hogy ez annál sokkal keményebb cucc, kábé mint általános iskolában a tornatermi nagymatrac. Nem süpped, jól alátámaszt. Szóval jó gyerekként lehasaltam, Viki pedig hozzámlátott.
Ez egy valódi masszázs, nem krémkenegetés némi simogatással. Vikinek elég erős kezei vannak, és nem spórol ezzel az erővel. Pont olyan állapotban voltam, hogy a derekamra ráfért egy kis nyüstölés, de a feltérképezésemkor Viki rögtön közölte, hogy a hátam se kutya, de sebaj, rendbetesszük. Kicsit félni kezdtem, de – bár erős volt – egyáltalán nem volt semmi sem kellemetlen. Sőt, inkább jólesett. Nagyon profi mozdulatokkal végzett teljes testmasszázst kaptam a sarkamtól a nyakamig. A nyakam is megkapta a magáét a végén, roppant nagyot roppant.
Közben beszélgettünk erről-arról, leginkább a korábbi szalonban történteket elevenítettük fel, szót ejtve a legfurább vendégekig, akikkel Vikinek dolga volt. Kellemes cseverészés volt, egészen otthon kezdtem magam érezni, ellazultam. Még a karjaim is kaptak némi gyúrást, ehhez Viki felköltözött a fejemhez (mondjuk jobban tetszett, amikor meztelen puncival ült a hátamon :D)
De a masszázsra fordított idő lejárt, így megfordulhattam. Ennek örültem, mert így sokkal jobban elértem Vikit…

…meg persze ő is engem. Szépen, koncentrikusan körözve a testemen végül eljutott az éledező lovag úrhoz, én pedig hasonló mutatványokkal simogattam a hátát, popsiját, később be-besimítva combjai közé is és természetesen nem kihagyva az ikreket sem a simogatásból.
Aztán Viki átrendezte a felállást, úgy helyezkedve, hogy széttárt combjai közé férhessek a kezemmel és meg is mutatta, hogy hogyan képzelte el a továbbiakat. Odahúzta a kezem a csiklójához és finoman el is kezdhettem a túrát, ami úgy tűnt, nagyon is tetszik neki. Ő pedig elkalandozott az immár teljes életnagyságban álldogáló kollégához és csatolt részeihez, melyeket felváltva kóstolgatott, szopogatott, amitől a hangulat jól érezhetően emelkedni kezdett a kis szobában. Nagyon finom volt. Aztán 69-ben (amikor Elvis a pályája csúcsán volt, én meg majdnem a csúcson voltam) elhelyezkedve én is megkaphattam a nyelvemre az időközben szépen kikerekedett csiklót és nem is hagytam ki a ziccert. A második remegős-nyögős után pedig felajánlottam egy helycserét, nehogy már csak én legyek hanyatt, így átfordultunk és innen is megvizsgálhattam Viki minden porcikáját. Különösen tetszett, amikor a combok közül felpillantva láttam, hogy Viki szaporán gyurkássza a melleit. Ez engem mindig beindít.
Aztán, mikor Viki már túlérzékeny lett, persze én is megkaptam a kegyelemdöfést. Fel lettem térdepeltetve, Viki elém helyezkedett, úgy izgatott kézzel-nyelvvel, majd amikor a zsákutcába fordultam, akkor a melleit pocsékolhattam telibe. Még a fülem is remegett, akkora volt a detonáció.
Lerogytam, majd segédkeztem a pocsékolás nyomainak eltávolításában, végül megittam a maradék vizemet és bemásztam a kádba zuhanyozni, ahol arról méláztam, hogy az élet milyen szép.

Extrák? Á, szerintem egy nagy extra volt, amit kaptam. Viki kimaxolta a lehetőségeket, én meg élveztem, hogy minden lehetségest megkapok.
Gyakorlott beszámolóolvasók tisztában vannak azzal, hogy Vikinél majdnemhogy tiszteletlenség a szeánsz végi ajándékot letenni a komódra, vagy urambocsá' kézbe adni. Nem, erre a célra egy szelence, egy dobozka van rendszeresítve, oda tedd amit oda kell tenni.
A mérték minden tekintetben pariban van azzal az élménnyel, amit ebben a másfél órában kaptam.