Liza Szösszenetek (Berni a "keresztanyu :))) ) hozzászólásai

Nem is kell Észak Koreáig menni, ha összehasonlítást szeretnénk...
Nyugi... Jón majd más, akit szintén jó lesz olvasgatni :)
Puszi

Sütök, főzök, mosok, soha nem fáradok! Azért valljuk be neked azért nagyon összejött az élet. 😆
Gondolj egy átlagos Észak Koreai családra. Gondoltál? Nyisd ki a szemed és néz körül. Na ugye.
Persze lehetne jobb is. Én személy szerint sajnálom, ha itt hagysz minket.
Puszi. Yossarian3 🙂

"Rozika" dolgozik, csülökpörkölt fő, cserépkályhát elzártam, horgolom az uzsonnás tarisznyát, felsepertem, felmostam. Mi kell még a boldogsághoz?!Ja... Majd az is :))))

Nem a hímsoviniszta gondolkodású énem szólalt meg, csak próbáltam egy kicsit komolytalanabbra venni a figurát. Képben vagyok a rohanó világunkban, tudom, tapasztalom mekkora súly nehezedik a nők vállára is. Befejezésül egy nagyon régi és megkopott rendőrviccel hozakodnék elő. Miért vesz a rendőr két mosógépet? Hogy rá tudja tenni a mosóteknőt.🤭 Csókolom a kezed kedves Liza, te valóban egy egyéniség vagy. 🙂

Tévedés ne essék, én egy egyszerű falusi lány vagyok egyébként, aki 2007-ig a "Hajdú házaspárral" mosott, mert a konzervatív szülők nem engedték be a technikai újításokat a küszöbön belülre... Így 15 éves koromtól minden vasárnap 11-kor béfordultam a fürdőbe, és addig álltam a gépek felett, amíg el nem fogyott a mosnivaló.... sőt, olyan is volt, mikor az első automata meghótt, kézzel mostam. Itthon voltam éppen, ráértem, kora szeptember volt, a lőtéri kutyát nem zavarta, hogy 3 napig száradnak, nem fél délután.... Most, ez februárban kicsit tovább tartott volna... meg a napi 4 óra utazást is adjuk hozzá a munkaidőhöz, és úgy már "nem finom". Persze, folyamatosan lehet mondani, hogy "bezzeg régen meg tudták oldani". Igen. Mert a világ is olyan volt. Az igények sem voltak magasak, és az elvárások sem. Volt munkahely 10 percnyi autóútra, és azok nagy többsége is 8-16-ig. Kivétel persze akkor is volt. Meg két műszak. Most a legnagyobb ellenségünk nekünk, nőknek az idő. Nyilván, ezért elvárjuk, hogy bizonyos feladatok gépesítve és leegyszerűsítve legyenek. Mert az elvárás felénk is megvan... Az étel, a tiszta ruha, a rend, (vidéken az udvar, kert). Csak hát anyáink jobb időbeosztással éltek, nagyanyáink meg háztartásbeliek voltak, akik ráértek begyúrni a csipetkét a bablevesbe. Meg megtanítani rá az unokát. (igen, ezt is tudok). Afelől kétségem nincs, hogy ha jönne egy világégés, hogyan élném túl. Tudom, hol van a mezőn a vályoghányó, egy kemencét csak összedobok, kovászt is, kenyeret is, egy kóbor tehenet meg tudok fejni, zoknit stoppolni, csalánból hamis spenótot főzni, valahol megvan öreganyám szappanfőző receptje is, ásott kutat kitisztítjuk, kertet bevetjük, fát meg találunk az erdőben, katlanban is tudok vizet melegíteni, és bográcsban fözni.... de.... amíg nincs világégés, addig ne... Ne kelljen úgy évszázadokat visszalépjek, hogy míg a "férfi" hazaér, cipőt lerúgja, beül a gép elé lövöldözni, majd kikiabál, hogy hol a vacsora?
Egyébként de. A férfi is lejárt a folyóra. Nagyapám levitte szekérrel nagyanyámat a szennyessel, elment szántani/vetni/aratni, visszafele meg összeszedte a ruhákkal együtt. Volt köztük munkamegosztás. Mindenki tette a maga dolgát, egymás közt megegyezve, és egymásra tekintettel. Összeszervezve, nagy egyetértésben :)

Ezek a mostani kütyük olyanok, mint a mostani kapcsolatok: "használd, és dobd el".
A Candy-vel már úgy vagyok, mint az amerikai veteránok az ardennek-i csata során az újoncokkal:arra a rövid időre, amíg meg nem öletik magukat, felesleges barátkozni...
Puszi :)

Milyen ,,egyszerű" volt amikor az asszonyok lejártak a patakhoz, folyóhoz, kúthoz mosni. Nem tudom mennyi szavatosság lehetett a karjaikban, de biztos több mint hét év. Valószínűleg a kompromisszum, hogy néha a férfi járjon le a folyóra, akkoriban még nem igen volt szokás. Az első közösen vett kis felültöltős magyar mosógépünk közel 20! évig működött. Azóta amik voltak egyik sem élte meg a 7 évet, pedig csak mostunk vele. A gyártóknak már nem érdekük, hogy a készülékeik túl hosszú életűek legyenek. Amúgy ismét élvezettel olvastam irodalmi léptékű novelládat. Sok sikert Candy-hez, ha van időd beszélgess vele, hidd el meghálálják. Puszi.🙂

Új fogalmat alkottam, amit lehet, idővel a pszichológusok is átvesznek.
Ahhoz, hogy értsétek a lényegét, kénytelen vagyok a sztorit "Ab Ovo" kezdeni.
Lényegében a háztartási gépekkel való küzdelemről szól, meg arról, hogy mennyire lehet kommunikálni a környezettel úgy, hogy elfogadják a személyes tapasztalatomon alapuló véleményemet.
Valamikor réges-régen vettem egy Candy hűtőszekrényt. Anno, mint a család legkisebb tagja- a véleményem sosem számított, így hiába javasoltam bármilyen háztartási gép cserét, a két világháború közt született szüleim rendszerint lehurrogtak. Jó az a "Minszk" márkájú hűtő, igaz már nem zárt, a fagyó ajtaja lógott, a gáz kiszökött, szerelőt nem hívunk, 2 nap után minden megbuggyan, de nem dobálunk ki pénzt egy korszerűbb, működőképes valamire. Amint én lettem az egyszemélyes családom feje, így első körben belefutottam eme nem túl szerencsés vételbe- tapasztalat híján. 5 év gari, minden szuper. aztán a 7. évben szépen elromlott. Hívtam szerelőt, aki annyit mondott a telefon végén: "cöccöcöhh, kompresszor... ha sárga címkés, akkor kuka, mert kínai". korrekt volt, azért kijött, megnézte, majd meredten bámultunk a sárga címkére. Hát ez csere- mondta. 35 az új kompresszor, meg szerelés, meg kiszállás, az pontosan annyi, mint egy új másik. Gyors matek részemről: aha, igen, pont annyi. Korrekt volt, nem kért semmit, mert úgyis a faluban volt dolga.
Rá kb 3 évre a mosógépem is megadta magát. Igaz, az nem Candy volt, de mivel dolgozott eleget az életében (akkoriban esküvőszervezőéknél is dolgoztam, így akár egy 140 fős lagzi szennyese is pörgött a gépben), elmorzsoltam egy könnycseppet, meggyászoltam és elengedtem. Akkor már nem egyszemélyes családban éltem, csak azt nem tudtam, hogy vélemény szintjén újra vissza lettem fokozva a 3. helyre...
Örültem, hogy mindent ugyan már nem nekem kell elintéznem, így kinéztem a következő gép márkáját, típusát, és az asztalra tettem az árát. Este, mikor megyek haza, egy bazi nagy Candy mosó szárítógép terpeszkedik az akkor még kicsi fürdőszobámban...
-ez meg kicsoda? kérdeztem.
-ja, az úgy volt, hogy hozzátoldottam még, és ez lett belőle. És van rajta 5 év gari!
- Azt ugye tudod, hogy ha elromlik, a szerelők széttárják a karjukat és nem akarnak vele foglalkozni?
Ez a kérdés a levegőben maradt megválaszolatlanul...
És eltelt az a bizonyos kritikus 7 év a mosógép életében is, pont mint egy házasságéban... Egyszer csak megszorult a dob. nah, faxa...-gondoltam magamban- ennek annyi.
Ott álltam egy heti mosnivalóval, és egy arthrosis-os mosógéppel...
Mondom a családnak: ezt a gépet el kell engedni. a kutya nem fogja megcsinálni. úgy logisztikázzunk, hogy a héten kell venni egy másikat.
-Persze, mert minden sz.rt benne hagysz a zsebekben!
Ami részben igaz, mert ha egy kabát zsebén kiszakadt a bélés, nyilván nem bújok bele, hogy mi cirkulál a kabátban... szóval: döntetlen.
mondtam:
-oké, egyezünk ki. nézünk valami használt sz.rt, mert extrém módon mindennek felment az ára. annyit meg azok is bírnak, mint az új. sőt, némelyik felújított, márkás, "mos-vasal, tűbe fűz, hó végén visszaad". Nem vagyok hajlandó 100 ezret fizetni egy olyan gagyiért, amit Covid előtt úgy dobáltak az ember után 60-ért... viszont akkor ha ezt a Candy-t leírtuk magunkban, akkor akár szét is kaphatjuk, hogy kinek a zoknija vagy autómosó pénze akasztotta meg a dobot...
Szerszámok elő. A fürdő átalakult egy rögtönzött patológiává, majd különböző tálkákba különböző csavarok kerültek. Végül fürdő melletti szobába is került némi borítás, ajtó, súlyok... Végül már minden mindenhova, hiszen tudtuk, hogy ez a gép a büdös életben nem lesz üzemképes... A műanyag dobházat viszont nem tudtuk megnyitni, így ki kellett emelni. Mint a Répa mesében: húztuk, húztuk, cibáltuk, ráncigáltuk... Még jó, hogy jött a kisegér, aki a cica farkába kapaszkodott, aki a Bodri kutyáéba, stb...
Na, ekkor viszont tátva maradt a szánk: a csapágy megadta magát, a dob lógni kezdett, és pörgés közben megolvasztotta a dobház műanyag szigetelését egy kb 30 centi szakaszon, ami valahol rákötött a dobra. Ez okozta a szorulást. Még jó, hogy szétszedtük, így nem kell a halálos ágyamon is azt hallgatni, hogy feltehetően én öltem meg egy fél pár zokniba csomagolt 30 dekányi fémpénzzel, mint valami támadót egy kulcscsomóval....
Ezután meghánytuk-vetettük az átélt tapasztalatokat. Mondtam, hogy mivel a Candy hűtő is anno úgy múlt ki, hogy a javítás pont egy új gép ára lett volna, és immáron a mosógép is (a széthajigált alkatrészek extra felár bármely szerelőnél), így bizton állíthatom, hogy jó tapasztalatom nincs ezzel a márkával. 7 év, és meghal. kész, ennyi. És nem mindig jókor hal meg- már ha létezik ilyen fogalom... a hűtő nyáron, a mosógép ránéz a szennyes kupacra, és harakirit követ el... Szóval, bármit, csak Candy-t ne... és az sem baj, ha használt, mert perpillanat nem terveztem ekkora kiadást.
Ennyiben maradtunk. kijelöltük a napot a következő héten, amikor érdemben tudunk foglalkozni a témával, fuvar, idő, stb. Találtunk használt műszaki cikk üzletet is. Lóvé az asztal sarkára, aztán hajrá... Candy-t többet nem!
El is jött ama bizonyos nap. Már sejtettem, mint macska az esőt, hogy baj lesz... Hja, 9re a kocsit kell szervízbe vinni, faternak meg fél 3ra kell kötözésre menni... Már ment is az alkudozás, meg az előkészítés... mondok: oké, legyen egy másik nap, addig megoldom a mosást valahogy... Nem, nem... megoldjuk... Hát, oké....
Nagy nyugodtan dobtam egy szunyát délután- mert néha elég rosszul alszok a hátam miatt, így a pihenést úgy "lopkodom" össze. Jövök ki, mit látok: egy fóliában lévő mosógép áll a nappali közepén... Megmerevedtem. Fóliás? ez nem jó jel... elvégre használtról beszéltünk... Óvatosan közelítettem. Majd megláttam a matricát... "Ez ugye vicc???? Ez ugye valami kib@szott vicc????!" Candy....
Szerintem egy órán át ültem magamba zuhanva...
Néztem a telefonom, nem volt rajta se hívás, se üzenet... Érdekes... Ha a kib@szott tecsóból fel tud hívni, hogy "akkor a bab milyen legyen? fehér vagy tarka?" vagy "nincs füstölt tarja, de van helyette füstölt comb..." akkor egy ilyen nagy összegű és horderejű dolognál miért nem?
Este jött büszkén és farkcsóválva: Ugye örülsz?
Nem...erről...volt...szó....- nyögtem ki végül.
Itt Andersen is bőszen jegyzetelt volna:
-hát, az úgy volt, hogy elmentünk 2 használt cikk üzletbe... de mindnél 120-tól kezdődtek.... A 15 ker-ben leadtam a kocsit, faterral átmentünk Üllőre, onnan Tarcsára, de mindenhol ilyen drágák... végül kikötöttünk Kalászon az Euronics-ban, ott ez volt a legolcsóbb. Kicsit rádobtam még arra, amit adtál. Így ez lett 2 év garival. de ha még 25-öt rádobok, akár 5 év is lett volna a gari.
(gyors fejmatek: zárójel 9kor randi Rákosretteneten, Üllő, Tarcsa, Kalász, v=s/t, a forgalom változó, egy szétteposott H Asztra hangulata futóval a háta mögött szintén változó, fater sebessége lakott területen belül 30 km/h, lakott területen kívül 45 km/h- szigorúan, mindenhol 20 perc szájtátás átlagban, és 1 órakor a Candy a nappalimban vigyorog...-zárójel bezárva, megszorozva a zárójel mínusz 2 hívás a két használt cikk üzletből, hogy "figyi, ezek túl drágák" plusz egy az euronics-ból, hogy "akkor most mi a f@sz legyen, mert itt ez van ennyiért az van annyiért" zárójel bezárva egyenlő: "ez most totál hülyének néz" végeredménnyel.
A számolgatásomból az újabb kérdés zökkentett ki:
-de ugye örülsz?
-hát, mondtam, kár, hogy nem vetted meg az 5 év garit, mikor 7 év után döglenek meg...! 25 ezerért még a hülyének is megérte volna, hát még neked...!
Bevittük a hullajelölt mosógépet a majdani patológiára, ide kötni, oda kötni... de igazából kellett vagy 24 óra, hogy megppiszkájam...

Azóta is utálattal nézek rá, mert a vételének módja képviseli mindazt, amit utálok az emberekben:
Elmondom a tapasztalaton alapuló véleményemet. Elmondom, hogy nekem ez nem jó. Érveket sorakoztatok fel. Meghúzom a határaimat. Megteremtem a feltételt arra, hogy a másik jól döntsön. Sőt, ezzel, hogy odateszem neki készen a feltételeket, mintegy tehermentesítem is. Hajlandó vagyok kompromisszumra, hogy ha nem megoldható az akkor és úgy az én verzióm, akkor miket tudok még beletenni az ügybe, hogy egy mindenkinek megfelelő megoldás szülessen. Átbeszéljük napokig. bólogatás. majd a végén lenyomják a torkomon azt, ami ellen az első pillanattól tiltakozok. És -jelen esetben pl a mosógéppel csak én fogok dolgozni, tehát az én eszközöm, NEKEM kell megfeleljen.. És odateszi, amire azt mondtam: nem kérem. És már visszafordíthatatlan. Harag van, megtört bizalom, anyázás. Ezt röviden úgy hívom: b@ssza meg, megCandy-ztek...
És az élet szinte minden területén az emberek megCandy-zik egymást. Mert a kompromisszumot csak egyik fél hozhatja meg- szerintük. a párbeszéd meg -úgy tűnik- csupán szalmacséplés....
Szóval: gyerekek, ne Candy-zzétek meg otthon az asszonyt, mert meg fogtok lepődni, a borsot szór a tejbegrízetekre bosszúból a fahéj helyett, mert párbeszéd híján másképp már nem fogja tudni kifejezni a gondolatait tiltakozásul az ellen, ha átléptek a feje felett....

Mi a rosszabbik? :D

És ez még a jobbik opció...

Ohh, drágám, szívesen! :)))

Ezt vártam, köszönöm...

Nagyon tájèkozott vagy a XX. századi törtènelemben. Mondjuk Webi is. De ez nem sulis anyag. Sok ismeretterjesztő műsor ès könyvek, Spektrum csatornán sok 2. világháborús műsor nèzèse. Kb ilyesmi a tippem.

Más téma:
Jönnek az ünnepek...
Az elmúlt években mindig igyekeztem kitalálni a hozzám közelállók számára, hogy mi a lelkük titkos vágya... Nem kérdeztem meg sosem, hogy mire lenne szükségük, mert úgyis azt mondták volna: "nem tudom" vagy "semmire"....
Ennek ellenére (többnyire) egész évben figyeltem, kinek milyen irányba mozdul az érdeklődési köre, vagy milyen apróbb dolog hiányzik a háztartásából.
A karácsonyok mégis a meglepetés erejével hatottak- főleg rám, mert nem egyszer szembesültem olyannal, hogy a környezetem engem egyáltalán nem ismer- vagy nem akar megismerni. Így minden évben gazdagabb leszek legalább 1 körömlakkal (ha peches vagyok, pont olyan színű, mint az előző évi), szempillaspirállal, szemceruzával... Hát, nem vagyok egy sminkes típus, mert nem igazán szocializálódtam hozzá. Nos, én vagyok az, aki ha (nagy ritkán) kikeni magát, akkor fél pillanat múlva el is felejti, majd egy jól irányzott és kellő erősségű mozdulattal panda macisra dörzsöli a szemét....(szóval, pont kilógok a női sztereotípiából, hamarabb rántom be a fűkaszát, mint a hajkisimítót :)))
Viszont már van egy kosárkányi (bontatlan) körömlakkom... :D

Idén kitaláltam, hogy egyáltalán nem leszek sem "jó kislány" és sem "gondolatolvasó jó tündér". Mindenki a legviccesebb és lehetőleg a leghaszontalanabb dolgokat kapja....
Már ki is néztem a családunk 60+ os nőtagjainak a kohászati dolgozók éves "zekszi" naptárát, ahol a télapó testű és hasonló korú fiúk leomló melós nadrágban, olajos, izzadt testtel, könyékig érő kesztyűben ütik a vasat vagy fújják a tüzet fújtatóval... (Ez lesz a revans a hullakereső rendőrkutyás naptárért, amibe a hajszárítós körkefe volt beletekerve :D )

Azt hiszem, vidám karácsony elé nézek :)))) Már látom magam előtt az arcokat :D

Kedves Vénkecske!

Köszönöm szépen, hogy így, uzsonnára- általánosságban véve hámoztál nekünk egy kis léggömböt. Nekünk nem sikerült volna :)))

Kedves Webi!

Részben egyetértek. De nem tudok "hasra esni" Churchill előtt, mert 1915-ben voltak bizony durva katonai ballépései, amik 130.000 katona halálát okozták, és a 2. Világháborút sem lett volna képes -úgymond- egyedül megnyerni, szerencséje volt, hogy 1941 júniusában a szovjetek megtámadása keleti fronton- az ázsiai gyarmatokon pedig a Pearl Harbor után belépő amerikai front adott neki egy kis lélegzetvételt, mert bizony az európai szövetségeseken fél év alatt úgy átment a náci hadsereg, mint az ovisokon szezonban a rota vírus...
Mindemellett Nagy Britanniában is működött koncentrációs tábor a második világháború alatt az "idegen ajkú" lakosságnak (a már ott élő olaszok, németek) De maga a koncentrációs tábor is brit találmány, még a 2. búr háború idejéről, ahol passzívan, (rossz körülmények, éheztetés, járványok) népirtás folyt, a holland/flamand telepesek (azaz a búrok) farmjait lerombolták, terményeiket elpusztították.
A szovjet oldalról meg már tudunk hasonlóakról Sztálin idejéből. Katonai baklövésekről, indokolatlan katonai (és civil) áldozatokról, éheztetésről, szibériai táborokról.
És akkor még nem is említettem azt, amikor a brit csapatok 1945 május 3-án 3, szovjet hadifoglyokat szállító német hajót megtámadtak, és hidegvérrel lebombáztak. A becslések szerint 7-12000 szovjet hadifoglyot Norvégiába szállító hajók elleni támadást kb 300 ember élte túl. A britek a menekülő csónakokra is lőttek. Ez a tragédia annak ellenére történt meg, hogy a Vöröskereszt figyelmeztetett a közeledő konvojra. A britek a halottakat el sem akarták temetni, a túlélőket egy koncentrációs táborba zárták, ahol éheztették és bántalmazták őket. Tudván tudták, hogy szovjet hadifoglyok vannak a hajókon. Mindez 1945 május 3-án. 5 nappal az európai háború hivatalos vége előtt (!!!) történt...

A brit érdek és a szovjet érdek a gömb két fele. A "Britség" nem egy olyan állapot, ami miatt minimum fél szemünket be kellene csukni, ha "véletlenül" olyat látunk vagy olvasunk róluk, ami történetesen megegyezik a "fúj-kommunista-fúj náci" módszerekkel.
És a brit érdek soha nem fogja képviselni a kelet-európai emberek érdekét- ezt jól látod.

Némi "hivatalos helyreigazítás" :)
Nem 43 hanem 42 augusztusában találkozott Churchill és Sztálin - ekkor szó sem volt felosztásról, a keleti fornt megnyitásáról volt szó.
44 októberében Moszkvában találkozott legközlebb "négyszemközt" a két vezető, és akkor történt egy elvi felosztás - nem megállapodás, csak egy kiindulopont felskiccelése egy papírra amit sztálin kipipált - egy rohadt érdekes sztroi, hogy a nagyok, hogyan játszanak a világpolitikában, és hogy ötletelnek országokról és milliókról. (közben volt még találkozó Teheránban, de azon az amcsik is ott voltak, na az 43, és ilyesmiről ott nem volt szó)
De semmiféle "hivatalos megállapodás" nem volt - akkor még.
Eddig a tények :)

A véleményem pedig ennek kapcsán:
A nagyok eldöntötték, kinek a befolyási övezetébe fognak kerülni a kicsik... Persze ez csak megágyazott a későbbi vasfüggönynek és hidegháborúnak, nem kiváltó oka volt, hanem az első jele annak, hogy itt kétpólusú világrend lesz. A kiváltó okok már rég megvoltak addigra - leginkébb a politikia berendezkedés különbözősége miatt - és a vezetők már látták, hogy a németek elbuknak, és már 44-ben azon gondolkodtak, hogyan tovább utána.
Churchill nem volt tökéletes, mesze nem, sok hibát vétett, és sok zsákutcát jelentő irányt látott jónak, mindamellett egyrészt érdemei messze felülmúlják ezeket a tévedéseket, másrészt azért nem lehet a gyk. népirtó Sztálinnal megfeleltetni... Egyszerűen ő a brit érdekeket képviselte és nem a kelet európaiakat.

Lehet, nem voltam érthető, ezért megpróbálom egy filmes példán keresztül leírni, mire gondolok.

Szerintem nagyjából mindenki látta a Gladiátor című filmet.

Azon lehet vitatkozni, hogy a film jó, vagy rossz, nem is azért hozom fel, hanem mert vannak benne hm "érdekes" dolgok.

Az egyik ilyen a sok közül, mikor azt adják Marcus Aurelius szájába, hogy "jajj, milyen kevés háború nélküli év volt az uralkodásom alatt".

?

Az ókori erkölcs nem Krisztus erkölcse, akkor az volt a "módi", hogy terjeszkedsz, növeled a birodalmat, és azáltal leszel boldog. Marcus Aureliusra nem a 21. századi erkölcs az érvényes! Aki ezt hiszi, tévúton jár.

Vagy például az athéni demokrácia attól ugyanolyan korszakos, hogy támogatták a rabszolgatartást. Akkoriban ugyanis nagyjából mindenki támogatta. Ettől azt mondani, hogy fújj Athén, legalábbis álságos, mivel rengeteg mindent köszönhetünk nekik.

És ez nemcsak hátrafelé igaz, hanem előre is. Nevezetesen, ha majd tízezer év múlva (ha még lesz emberiség) azt mondják, hogy mekkora szemetek voltunk, hogy pl megettük az állatok húsát, vagy mittudomén támogattuk az abortuszt (ezek persze csak példák) stb. Namost valóban gonoszok vagyunk ezért? Nem gondolnám, ez ugyanaz a hiba, hogy az akkori erkölcsöt visszavetítik a mi időnkbe, és az alapján ítélnek meg embereket, nem pedig az adott korba belehelyezkedve állítanak fel mércét, és azon keresztül vizsgálják, hogy valaki erkölcsösen élt-e.

Érdekes okfejtés ismét.. Ami viszont nem kevésbé,az az,hogy két kolléga téma megközelítésére is árny vetült ,mert "illetlen?" módon közelítettek a témához és annak elinditójához...
Valóban nem szerencsés a nemiség megemlítése, de mindnyájan 'kaptafa' szerűen működünk. Ha férfi akkor legyen férfi,ha nő akkor az ! A történelmi párhuzam sem kevésbé érdekes,de ez utóbbi ami itt is jelen van sokkal érdekfeszítőbb. Többször hozzá szóltam az itt elhangzott témákhoz eddig megusztam,lehet most kinyitottam Pandora szelencéjét. Nem szeretném tartalmát se másra,sem magamra zúdítani :((
Csupán röviden,vannak a nőkre inkább jellemző tulajdonságok ahogy a férfiak is egy rájuk jellemző skatulyában kezeltek mióta világ a világ. Lehet előítéletnek nevezni, butaságnak, elmaradottságnak, de így működik az ember. Régebben valóban könnyebb volt amennyiben a fekete fekete,a fehér fehér,a jó és a rossz is elkülönült,persze voltak átfedések,árnyalatok ,de az esetek 99 %-ban a kutya ugatott és harapott,a macskák karmoltak és nyávogtak ! Nagyon de nagyon leegyszerűsítve értendő,és semmiféle képen ne értsük félre. Nem szó szerint értendők a példák...
Egyenlőre ennyi, köszönöm :)

LizaRtündér!

Meglepően tárgyilagosan és érthetően levezetted a ma már tényként kezelt dolgokat, habár a többség nincs tudatában ezeknek az információknak. Örülök, hogy nőként is ennyire érdekel a történelem, vedd úgy, hogy a csodálód vagyok.
Amikor az emberiséget sújtó nagy pofont írtam, főleg nagyobb természeti csapásról, netán földönkívüli nem túl barátságos idegenekre gondoltam.

Mindig is nagy érdeklődéssel olvasom írásaidat, ahogy ezt is.
Puszi. Yoss.🙂☀️