Filmfanatikusok hozzászólásai

Kicsit felfüggesztem a Scorsese filmek listáját (bocsi Linda), hogy újdonság(ok)ról írjak pár szót.

Elsőként az egyik amerikai horror "fenegyerek" filmjéről lesz szó.

X (2022)

Tia West rendkívül tehetséges rendező, ez a film a tévétől való visszamozdulás a film irányába.

Első blikkre szimpla retronak tűnhet, de valójában egy igényes slasher, aminek mondanivalója is van, ez pedig talán mondanom sem kell nem igazán sajátja ez utóbbi műfajnak. Nevezetesen a horror és a pornó mint műfajok vajon mennyire rokonai egymásnak, és milyen művészi értéket képvisel akár egyik, akár másik. Nem véletlen, hogy a 80-as évekre tehető mindkettő csúcspontja, sőt a kettő keveréke is ekkor volt a legnépszerűbb (exploitation).

West az ördög házával robbant be a köztudatba (2009), majd jött a fogadósok és a Sacrament, ezután viszont inkább a tévés sorozatok felé fordult, ez a film a visszatérése. És valljuk meg, elég erősre sikeredett.

A film főhajtás is a texasi láncfűrészes mészárlás (1974) előtt, de ez nem ostoba utánzást, hanem szimpla emlékezést jelent saját, önálló gondolatokkal. Szabályos, klasszikus elemekkel építkezik épp megfelelő tempóban, ami provokáló és nyugtalanító egyszerre. A fő kérdés, vajon meddig mehetünk el a vágyaink teljesítésében? Speciális kamerabeállításokkal és zseniális vágással West megmutatja, hogy a horror és a pornó tulajdonképpen ugyanazon hatásmechanizmus mentén működik. Hátborzongató atmoszféra, zseniális zene, majd kb a film felétől slasher nem kevés goreral és csavarral,a hogy az megszokott ebben a műfajban. A színészek kitesznek magukért élükön Mia Goth-tal, aki nemcsak Maxinet, de Pearlt is játssza, ami annyira tökéletesen sikerül, hogy fel sem tűnik a film alatt.

imdb 6,6/10 (Horrorhoz képest nem rossz pontszám, bár így is meglehetősen alulértékelt)

Sziasztok!
Ma néztem meg a Top Gun: Maverick-et moziban. Először. Mert valószínűleg maximum kettő héten belül újra megnézem,csak akkor 4DX-ben. Nagyon klassz film. Ritkán fordul elő,de itt bizony a második rész,jobb, mint az első. Rengeteget adott a filmhez, hogy a légiharc jeleneteket kétüléses F-18-asokkal vették fel,amiben ott ültek a színészek,és nem pedig csak CGI volt az egész. Ami még érdekes, hogy maguk a színészek indították el a felvételeket a kabinban lévő kamerákkal, amikor beértek az erre szolgáló légterébe az F-18-asokkal. Nagyon jók a párbeszédek is. A filmben elég sok visszautalás van az első részre természetesen, viszont ezzel nincs semmi gond. Az ellenséget is végre tisztelik és komolyan veszik. Egy komoly bakit tudnék csak kiemelni, nevezetesen, hogy radar vezérlésű légvédelmi rakéták ellen az infracsapdák nem érnek egy forintot sem. Még egy kisebb baki is volt,ami zavart a magyar szinkronban. Állandóan "kanyarodást" emlegettek, miközben kanyarodni a buszok, kamionok, traktorok,motorok, autók szoktak. A légi járművek azok fordulnak,fordulót hajtanak végre. Ezeken kívül szuper volt a film. Ennél többet már csak akkor tudtak volna belőle kihozni,ha 3D-ben veszik fel. Akkor visszaadott volna valamit abból, amit az érezhet csak,aki már műrepült legalább egyszer az életben. Még,ha a túlterhelést nem is,de legalább azt a csodás látványt teljes egészében visszaadta volna.
Úgyhogy mindenkinek ajánlom a Top Gun második részét. Nagyon jó film lett.

Sziasztok! :) Kicsit eltűntem, de örömmel látom, hogy még aktív a csoport 🤗
Ha már filmes csavarok, a Mementót sem hagynám ki, vagy a Legbelső félelem c. filmet.

A komédia királya (1982)

Scorsese azon kevés rendezők egyike, aki bármilyen műfajban maradandót tud alkotni.

Ezúttal egy olyan komédiát láthatunk Martintól, ami kétségkívül oldottabb, mint mondjuk a Dühöngő bika vagy az aljas utcák esetleg a Taxisofőr, de egyáltalán nem direkt vicces és cseppet sem öncélú a humora. Inkább az abszurd, mint a vicces a jó jelző rá. Élesen metsző társadalom és médiakritikával szembesülhetünk a film nézése során, ahol nem mellesleg De Niro - saját bevallása szerint - a valaha volt legjobb alakítását nyújtja. Ez mindképpen szükséges ahhoz, hogy a lényegi mondanivaló átmenjen.

A film rávilágít, hogy az emberek mi mindenre képesek 15 perc hírnévért, a hírnév felülír minden erkölcsöt. Ennek tökéletes példája a főszereplő, aki iránt se szánalmat, se szimpátiát nem érzünk, egy bohócfigura, aki teljesen elvesztette kapcsolatát a valósággal. Ugyanakkor ellentétben Martin más filmjeivel, itt a főhős nagyon jól elvan saját magányosságában és tragédiájában, ez a legkevésbé sem zavarja.

A végkicsengés hasonlít a Taxisofőrben látottakhoz, hiszen itt is a társadalom amoralitása és közönye a lényeg, de a rendező ezúttal sem ítélkezik. Hagyja, hogy a néző vonja le a konzekvenciát.

Meglepő tény, de Scorsese a film készítését a legkimerítőbb forgatásának nevezte. Talán azért, mert ez a performansz alapvetően más, mint amit eddig megszokhattunk tőle. Plusz nehéz feladat volt De Niro és Jerry Lewis teljesen másmilyen figurává formálása a filmben. Előbbi a folyamatosan csapongó belső intenzitás, utóbbi a visszafogott, ugyanakkor mégis erőteljes, a hírnév nyűgjeit elszenvedő férfi. Jellemző, hogy a híres komikus saját tapasztalatait is belegyúrta az alakításba. Ilyen például az a jelenet, amikor egyik rajongója azt kívánja neki, hogy kapjon rákot, miután sietségében visszautasította az autogram-adás lehetőségét.

Azon túl, hogy a film kevesebbszer merül fel, mint nagy Scorsese-klasszikus (ezt a címet inkább viszi a Nagymenők, vagy a Taxisofőr), nincsen elfeledve és főként elismerően nyilatkoznak róla. Nagyon jól mutatja ezt az is, hogy Todd Phillips a Joker című filmjével egyfajta hommage-t készített és tisztelgett a rendező munkássága előtt. Ahogy A komédia királyában, úgy a sajátos hangvételű képregényfilmben is egy olyan ember portréját nézhetjük meg, akinek egyik vágya a sok közül, hogy példaképének tévéműsorában szerepeljen - a végeredmény pedig mindkét karakter esetében meglehetősen szélsőséges. Szélsőségesen abszurd és tragikus, ha úgy tetszik. Slusszpoén, hogy a tárgyalt host-ot Phillips filmjében nem más, mint maga De Niro formálja meg.

imdb pontszám
7,8/10

A Magasfeszültséget pár hét és megnézem, köszi.

Szerintem több is van. Hogy hű legyek a listámhoz, a Viharsziget ilyen (Scorsese ugye), de a hatodik érzék, a Harcosok klubja, Hitchcock Pszichoja, a Magasfeszültség. De nekem speciel ebben a number one a Majmok bolygója. Ez nem lehet kérdés.

Ilko, érdekelne a magánvéleményed, szerinted van film aminek a vége hatalmasabbat üt mint a Fűrész I.? Nálam az a csavar a best of.

Némaság (2016)

Scorsese nem kevesebb, mint 28 évet kényszerült várni, hogy elkészíthesse ezt a remekművet. Ahogy az azonos című könyv, úgy a film is egy őrjítően összetett, kínzó lelki dilemmákat felvető kosztümös dráma.

A testi és lelki szenvedés erősítése, és a viszonylagos cselekménymentesség azt a célt szolgálják, hogy a film megtekintése lelki gyakorlattá alakuljon, és kételyeket ébresszen az erre fogékony nézőben. A Wall street farkasának totális ellentétét látjuk, cirkusz helyett templomot kapunk. Fokozatosan eljutunk a teljes csendig, miközben újra és újra,egyre erősebben kapjuk meg a kérdést, vajon mi bújik meg a némaság mögött? Isten? Vagy valójában az imák a semminek szólnak?

A két főszereplő remek alakítása során is előkerül a dilemma. Mi a nagyobb bűn, megtagadni a hitet, vagy tétlennek maradni más emberek megölésekor? Az operatőri munkát is ennek rendeli alá Martin, mert ez a film jóval visszafogottabb látványos képi elemek terén, mint a Scorsese filmek általában.

Scorsese úgy általában rokonszenvezik a misszionáriusokkal, de nem hallgatja el a papok arroganciáját, és az egyházi gyarmatosítás kínzó kérdéseit sem. Érdekes a japán inkvizítor alakja is, aki főgonoszként indul, de aztán a borzalmas tettei ellenére, a párbeszédekből kiderül, hogy legalábbis szavak szintjén bizony sok mindenben igaza van. Éppen ezért a Némaság nemcsak lelki, hanem intellektuális kihívás is a nézőnek.

„Az igazság egyetemes, a katolikus tanok ugyanúgy érvényesek Portugáliában és Japánban” érvel Rodrigues atya, ugyanakkor japán oldalról ott a facsemete példája, ami az egyik földben kifejlődik, de a másikban elpusztul. Hogy melyik felfogás áll hozzánk közelebb, abban Martin nem ítélkezik (mint soha, most sem), csupán szembesíti a nézőt mindkét véleménnyel.

Biztos lesznek, akik túlságosan vontatottnak találják a filmet, de ehhez a témához ez illik. Minden a helyén van, ahogy a mester legtöbb filmjénél.

7,1/10 az imdbn.

Gondolom nem meglepő, hogy szerintem ez is meglehetősen alulértékelt alkotás, minimum 8,5/10.

https:/www.youtube.com/watch?v=L0E-C7AKR1U

Köszönjük Ilko, remekmű :)

Ezúttal valami egészen más, bár ez is Scorsese!:)

Az ártatlanság kora (1993)

Bár Martin neve egybeforrt a gengszterfilmekkel, mégis ezt a művét illette a "valaha készített legerőszakosabb filmem" jelzővel. Ami, tekintve hogy azért csak egy romantikus filmről (bár ennél jóval többről, de mégis) van szó, érdekes megállapítás.

Edith Wharton 1920-ban megjelent (amúgy Pulitzer-díjas) könyvének filmadaptációjáról van szó, ami a 19. századi amerikai arisztokrácia világába kalauzol bennünket. A történet egy grófnő (Michelle Pfeiffer) és egy Archer nevű arisztokrata (Daniel Day-Lewis) kapcsolatának alakulása körül bonyolódik. A grófnő próbál logikusan viselkedni, míg Archer az érzelmei és kötelességtudata között őrlődik.

„Valójában mindnyájan afféle hieroglifákból álló világban éltek, amelyben az igazi dolgokat soha nem mondták ki, nem tették meg, és még csak nem is gondoltak azokra, csupán egy rakás egyezményes jellel érzékeltették.” Ez a kis részlet a könyvből tökéletesen mutatja, hogy mennyire komoly társadalomkritika, és ezáltal a film is.

1980-ban a későbbi társ-forgatókönyvíró Jay Cocks ajándékozott a könyvből egy példányt Martinnak, azzal a megjegyzéssel, hogy "ha valaha is romantikus filmet készítesz, akkor ebből fogod készíteni". Ez be is igazolódott, de Martin csak jóval később jutott el odáig, hogy egyáltalán elolvassa a könyvet. Azt követően viszont 17 nap alatt elkészült a forgatókönyv. A filmet csak 1993-ban mutatták be.

Scorsese ezúttal abban alkot maradandót, hogy egy olyan regényt, amelyben rendkívül sok a leírás és a moralizálás, hogyan lehet úgy filmre vinni, hogy ezek akár 1-1 pillantásból, gesztusból, arcvonásból is kiolvashatók legyenek. Ez olyannyira tökéletesen sikerült, hogy a film mind a mai napig élvezhető és magával ragadó. Ehhez természetesen nagyon precízen kellett ábrázolni a ruhákat, az épületeket, de még az étkezéseket is. Jellemző például, hogy mivel New Yorkban nem volt megfelelő épület az Operaházas jelenetek forgatásához, azokat Philadelphiában vették fel.

Amit még mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a film abban is példát mutat, hogyan lehet az erotikát úgy filmre vinni, hogy meztelenség egyáltalán ne szerepeljen benne. A legérzékibb jelenetek például abban merülnek ki, hogy a télikabátban lovaskocsizó Archer kigombolja a grófnő kesztyűjét és csókot lehel a csuklójára, vagy az ölébe hajtja a fejét, és átöleli az asszony karcsú derekát. Egyetlen obszcén vagy korhatáros momentum nélkül bontakozik ki előttünk ez a mindent elsöprő vágy és vonzalom, aminek fülledt hangulatától szinte sistereg a film.

Ahhoz, hogy a mű időtálló és mesteri legyen, természetesen a színészek is kellettek. Michelle, Daniel és Winona egyaránt nagyot alakít, utóbbit Oscarra is jelölték a romlatlan, fiatal lány megformálásáért, aki talán a legérdekesebb karakter a történetben.

Érdekesség, hogy Scorsese maga (fényképészként) és szülei is feltűnnek a filmben.

A történet az emberi természet tekintetében akár az Anna Karenina antitézisének is felfogható, talán éppen ez történt volna az orosz asszonnyal is, ha nemet mond Vronszkij grófnak. Esetleg Anna nem ugrik a vonat elé, hanem megöregedve egy padon ücsörögve elmereng azon, hogy mit mulasztott el, ahogyan Archer. Bárhogy is nézzük, ez a história minden formában egy elképesztően szomorú és lehangoló mese egy visszafogott életről, elfojtott vágyakról és egy bigott, képmutató társadalomról, amely az egyén boldogságának útjában áll. Scorsese állítása valóban helytálló, miszerint ez a valaha készített legerőszakosabb műve, legalább is lélekben.

Linda kérésének megfelelően az imdbn:
7,2/10

(Szerintem nem kicsit alulértékelt a film, legalább 8,5/10-nek kéne lennie.)

Egyébként mit szólnátok ahhoz a javaslatomhoz, hogy a filmötletekhez, filmajánlókhoz csatoljunk egy IMDB pontszámot? Tudom, egy film értékelése lehet rendkívül szubjektív, de nagyon régi, vagy ismeretlen filmeknél lehet segítség.

Én mindig azt mondom, hogyha egy nap 36 órából állna, akkor minden beleférne, amit elterveztem, de sajnos csak 24 óra áll rendelkezésünkre, ebből kell kihozni a maximumot :)

Tényleg Linda a sport, ez aláírom sok idő, kb mintha két életed is lenne hogy ennyi minden belefér.

Rendben, megbocsátom 😀

Ne haragudj Linda, kicsit elmaradtam a további ajánlásokkal, de igyekszem. Ígérem.

Ez jó ötlet Viva, bár számomra időigényes, de remek ötlet. Sport, csapatverseny, (kezdődik a szezon) tanulmányok, munka, kutya, macska, és utána jönnek a filmek, de inkább ülök a kanapémon filmezve, minthogy bulizzak reggel 6-ig. Távol áll tőlem az ilyesmi 😀

Ha végignézed az összes Scorsese filmet, majd ki fogom kérni a véleményed melyiket vagy melyeket találtad a legütősebbnek. Kiváncsivá tettél.

Nagyon tetszett, de azt érzem, nem tartozik Scorsese legütősebb filmjei közé. Jack Nicholson és Leonardo Dicaprio zseniális volt. A Scorsesere jellemző karakterek sokrétűsége kifejezetten szórakoztatott, de szerintem ezt minden művében megjelenik, mint sajátos védjegy.

Tényleg Linda, a Tégla című film mennyire jött be neked?