Milyen a jó barátnő-feeling? hozzászólásai

Köszönöm! Itt vagyok, ragyogok 😀😘

A fórum csillogó gyöngyszeme!😘

Itt vagyok ☝️

(Szolgálati közlemény: Miután a fórum kezelése rendbe került, a szándékolt beállításokat is sikerült aktiválnom. Kérek minden érdeklődőt, hogy erősítse a téma tagságát! Köszönöm.)

Szia Soma, ezen a mondatodon elég sokat gondolkoztam: " Ez esetben olyan munka, amelyet szívesen, kedvtelve, akár szenvedélyesen végez. "
Igazat megvallva, h egy szexistennőnek én olyan munka vagyok, amelyet szívesen, kedvtelve, akár szenvedélyesen végez az több mint rendben van. Ez a beszámolok.com és nem a partnerkeresők.akármiis , szerintem ez a maximum, amit vendégként kaphat az ember, talán több is mint egy barátnőfiling élmény. Kifejezetten tetszett ez a hsz és az ezt megelőző reggeli is. Köszi a véleményed.

Ezzel a hsz-el teljesen tudok azonosulni. "De akármennyire is szeretem a munkám, csak nagyon-nagyon kivételesen dolgoznék ingyen."
Ez nagyon tetszett, nekem a munkám a hobbim is, nagyon szeretem csinálni, régebben még munkamániás is voltam, de nem emlékszem olyanra, hogy fizetés nélkül kedvtelésből csináltam volna. Sajnos az embernek véges az ideje és a munka mellett meg van ezerféle más tennivaló és más hobbi is.

Törzsvendég: Ha a lány törzsvendégének tart, és magad is így érzed. Vagyis teljes mértékben szubjektív.
Bizalom: Itt sem lehet határvonalat húzni. Eddig két hirdető árulta el nekem a valódi, teljes nevét. Kérés és kérdés nélkül. Egyikük sem az általam legsűrűbben látogatott hölgy volt, de persze jó párszor voltam náluk is. Én viszont nem tudtam ennyire a bizalmamba fogadni őket.
Illúzió: Amit leírsz, a vendég részéről lehet a valóság, de a hölgy számára elsősorban munka. Ez esetben olyan munka, amelyet szívesen, kedvtelve, akár szenvedélyesen végez. Nagyon gyakran én is ilyen vagyok a munkámban. A munkát is lehet szeretni, élvezni, akár szex, akár más. Ez esetben nyilván nagyon erősen partnerfüggő.
De akármennyire is szeretem a munkám, csak nagyon-nagyon kivételesen dolgoznék ingyen. Ez egy éles határvonal, már sokan mások is emlegették.

Jó esetben a vendég és a hirdető alkalmazkodnak egymáshoz. Az illúzióban is. Nevetséges viselkedés lenne a vendég részéről - és a hirdető számára megalázó -, ha a hölgy bújósan indít, a vendég meg nem veszi a lapot, csak ürít. Persze fordítva is, csak arra nem a nevetséges a helyénvaló jelző.Egészen messzire el lehet menni az illúzióban, amíg mindkét fél elfogadja, hogy illúzió. Mint a tánc. Érintés, bújás, pikáns mozdulatok, összesimulás, kis simi rendben, de nem teperjük le egymást, és ha a zene elhallgat, akkor abbahagyjuk. Még párt is cserélümk.Kicsit a küzdősportok is ilyenek, igaz, pont ellenkező oldalról. Háromszor három percig gyepáljuk egymást, aztán mancsolunk, összeölelkezünk, esetleg este egy sör mellett kielemezzük a meccset.

A fórumot visszaolvasva két kérdés merült fel bennem. Az egyik, a bizalmi kapcsolattal kapcsolatban.
Mikortól (hány hónap, hány év) vagy olyan törzsvendége a partnernődnek, hogy az a bizalmába fogadjon és fordítva? Egyáltalán, mikortól vagy törzsvendége egy hirdető lánynak?

A másik ez a sokat emlegetett illúzió. Ez mit jelent pontosan?
Ha meglátogatok egy kedves, készséges lányt, aki ha találkozunk, partner lesz abban, hogy jól érezzem magam, nyomás nélkül, felszabadultan tölthessük együtt az időt, az a valóság.Kávézunk, teázunk (olvastam olyat is hogy van aki pezsgőzik) közben jót beszélgetünk, jót szexelünk, csókolózunk, ölelkezünk, szavakkal és érintéssel becézzük egymást -ki vérmérséklete szerint helyettesítse be amit szokott csinálni- örülünk az életnek. Ez szerintem még mindig a valóság. Amikor meg lejár a randi ideje ezt az élményt mi vendégek magunkkal visszük és nagyon jól esik visszagondolni az átélt élményre (ami nekünk ismét csak a valóság) és ha úgy alakul tervezünk egy következő randit. Ha ebbe többet gondolunk bele, úgy hogy a hirdető lány nem tud erről, azt nem illuziónak nevezném, hanem inkább ábrándozásnak. Ami nem rossz, de ha nem jön be az lehet, hogy kellemetlen is lehet.

Igen, persze, teljesen igazad van: az illúzió mindkét oldalról felmerülhet. Az múzeumos/bűvészes példával én csak arra szerettem volna utalni, hogy ott a látogató/néző biztosan tudhatja, hogy kamuról van szó, biztosan tudja, hogy illúziót lát. A hirdető-vendég viszonyban ezt nem feltétlenül tudhatjuk szerintem. Vagy kijelenthetjük, hogy minden hirdető, illetve az első mondathoz igazodva minden vendég is kamuzik, illúziót kelt?

Huhh, szóval az Illúziók Múzeuma meg a bűvészshow nem a valóság?
Hát mi, a Mátrix vagy valami álom?

De, mindkettő a valóság, csak a néző perspektívájából meghökkentő vagy nehezen felfogható. A bűvész meg látja a trükköt és azon kattog, hogy minden mozdulat időben és a helyén legyen. Az ő nézőpontjából ez munka.

A továbbvitt gondolatod is feltűnően egyoldalú; a vendég is bőven kamuzhat a hirdetőnek, hogy "elbűvölje" és a hirdető is válthat bőven emberi és igaz szót a vendéggel - pláne, ha egyedül rendel és alig találkozik vendégen kívül mással. (Vagy ha sikeres volt a vendég "bűvölete".)

Ezeket csak azért mondom, hogy később ne legyen sértődés vagy félreértés.

Véleményem szerint az illúzió nem attól illúzió, hogy nem tudjuk, hogy valós-e. Ha például egy bűvész show-t nézünk, pontosan tudjuk, hogy illúziót látunk és nem a valóságot. Ugyanez a helyzet, ha például elmegyünk az illúziók múzeumába. A jelen szituációban (hirdető-vendég kapcsolat) többféle szinten jelenhet meg az illúzió: Egyrészt, ha a testi kapcsolat során a hirdető megpróbálja valósnak feltüntetni az érzéseit, például eljátssza, hogy megéli a gyönyört. A következő szint, ha már bizalmi viszony alakul ki köztük és a magánéletük dolgait osztják meg. Ebben az esetben a hirdető valós információkat is elmondhat, de megpróbálhatja azt is, hogy valótlan információkat, vagy részben valósakat oszt meg. Persze időnként kiderül a dolog, ha például ellentmondásba kerül önmagával. Ezzel a bizalmi viszony látszatát kelti. Célja pedig az lehet, hogy megbabonázza, kellően magához láncolja a vendéget, legközelebb is őhozzá menjen vissza. A bizalmasság illúziójának a kialakítása nagyon veszélyes is lehet, hiszen nyilvánvalóan a hirdető a vendégről is bizalmas információkhoz jut.

Hiába na, a kor.... 🤣!

Bocs, benéztem!😄

Ezt a választ biztosan nekem szántad? Mert értem én a tanmesét, néha szeretem is, de a kérdésem akkor is fentmarad.

Az illúzió attól illúzió, hogy nem tudod, ami mögötte van, valódi-e vagy sem. Csak úgy tudhatod meg, ha a másik bebizonyítja, onnantól viszont tudod, tehát nem illúzió többé. Ez nekem eléggé éles határnak tűnik. Én legalábbis így tekintek erre a szituációra, mint Schrödinger a macskájára.

Akkoriban "elérhetetlen" volt mint ma egy túl magasan 'kvalifikált' hirdető. Sokba is került volna. A nyelvet ismerve csupán az illúziót dédelgettem magamban. Soha nem jutottam el... :( Való igaz hogy egy éteri ismeretség semmi a valósághoz képest, akárcsak egy egy óra alatt szerzett tapasztalat egy tali alkalmával. Más dolog messziről vágyódni valami(valaki) után, s megint más a személyes kapcsolat. Egy klasszikus közmondással:*Lakva ismerszik meg az ember.*

Reméltem egy Aiszóposzi meséhez igazodó történet segít... Ha nem, nem :(

Egyetértek Yosariannal. Ahogy Pikusz írta korábban: "A sneak-peek hasonlat nagyon idevág, de minden hasonlat sántít: a moziban a film története és a való világ között éles a határ, ugyanakkor itt ha már bizalmi kapcsolat alakul ki bizalmas információkkal, akkor a kettő összefolyik."Úgy érzem az illúzió - nem feltétlenül éls határának - az átlépéséhez alapvetően szükséges, hogy a szolgáltató-vendég viszonyon túl bizalmi viszony is kialakuljon.Ezt hogy látjátok?

Vénkecske! Azért egy film élményt és egy ,,valódi" fizikai élményt, még ha fizetős is összehasonlítani nem túl szerencsés.