Ukrajnai fejlemények, segélyek, háború hozzászólásai

Sok mindenben azonosan gondolkozunk. Én nem az oroszokat védem (még ha annak is tűnik néha), hanem próbálom megérteni őket. Mivel semmilyen konfliktus nem oldható meg anélkül, hogy értené az ember mindkét fél motivációit.

A háború rossz dolog és elutasítandó. De mindegyik háború, nemcsak ez. És azt tapasztalom (mint olyan, aki anno pl az iraki háború ellen is tüntetett), hogy mégsem ez a nagy többség véleménye. Hanem az, hogy vannak háborúk, amik megengedettek, és vannak, amelyek nem. Ez nem tetszik.

Putyin háborús bűnös. Nincs vita. De szerintem Bush és Blair is az. Őket számonkérték valaha? Hát nem. Akkor vajon nem jogosan gondolhatja az orosz, hogy őt sem fogják? Nem gondolhatja akár Kína jogosan, hogy ja, hát akkor rohanjuk már le Tajvant, úgyse lesz belőle ügy?

Azért az usa nemcsak Kínától tart, sőt szerintem elsősorban nem. Hanem sokkal inkább attól, hogy Németország (és/vagy az EU) és Oroszország szövetségre lép. Ezt próbálják mindenképp megakadályozni úgy, hogy az oroszokat elszigetelik. Amúgy a Krím az oroszoknak létfontosságú, hiszen ha az nincs, nincs közvetlen tengeri kapcsolatuk Európával. Ez nemcsak hadászati, de kereskedelmi szempontból is fontos, nyilvánvaló, hogy ebben nem engedhetnek.

Egyébként még valami. 2009-ben mikor Obama első ciklusa elkezdődött, volt egy irány váltás. Az USA egyértelműen a Kelet-Ázsiai régió felé fordult, a folyamatosan erősödő Kína lett a legfőbb riválisa. Kína megelőzve Japánt és Németországot a világ 2. legnagyobb gazdasága lett.

Az elmúlt 13 évben az USA Európát el is "hanyagolta". Oroszok ezt kihasználták, de tény az amcsik az oroszokat nem tartják komoly riválisuknak. Katonailag is gyengébbek, gazdaságilag meg óriási különbség köztük

Putyin ezért is vergődik annyira. A régi SZU-ról álmodozik.
Illetve, hogy a világpolitika róla szóljon. Mondjuk, ez utóbbi sikerült neki.


Viszont az amcsi támadással való riogatás totális marhaság. Az amerikai érdek inkább azt kívánná, hogy éket verjenek Ķína és Oroszország közé. Az USA Kinaval rivalizál.
Ráadásul ha az USA szeretné megtámadni az oroszokat, azt rég megtehette volna Alaszka felől. A Bering szorosnál a 2 ország közti távolság 4 km.

Totál marhaságnak tartom, hogy az oroszok állandóan amerikai támadással riogatnak. A jenkik igazából le se szarják őket. Most Putyin meg akarja mutatni, hogy ő is odafér a nagyok asztalához, csak most túltolta.

Ez nagyon találó hasonlat. A Nagy hibát az oroszok akkor követték el, hogy 8 éve megszállták Krímet. Voltak előtte tüntetések, de akkor még komolyan senki se vetette fel a NATO csatlakozást. Mióta elfoglalták a Krímet és kitört a donbaszi konfliktust azóta egyre gyakrabban vetik fel, hogy a NATO-hoz csatlakozni kéne. Ez olyan mint amikor a kisebbet megverik a suliban és az agresszor csodálkozik rajta, hogy a kicsi megjelenik a két méteres unokabatyjaval.

Az m1-en az origón meg bárhol nyomhatjak az orosz párti dumát, de az igazság az, hogy Putyinnak már régota fájt a foga Krimre. És az akkori tüntetéssorozat kapóra jött. Elfoglalta Krímet és "meg vannak lepodve" hogy az Ukrajna egyre inkább nyugat párti lesz. Emlékszem 2014-15-ben az ukrán lakossag nagyon megosztott volt. A lakosság fele a nyugat a másik fele az oroszok felé húzott. Viszont ha az emberek azt látják, hogy az orosz "atyuska" támadni akar, akkor egyre inkább elfordulnak tőle. Ha vége lesz a háborúnak nem hiszem, hogy lesz olyan ukrán aki jó szívvel fog gondolni Putyinra. Most akkor örülünk Vladimir?

Pár szó erejéig ha megengeditek.... A legkisebb emberi közösség a család. Egy nagy család anno (akár ma is) azért összetartó hiszen a hagyomány ezt kéri. Természetesen vannak viták,pereskedés, stb. Rosszabb esetben családon belüli erőszak is. Sokszor egy idegen megjelenése( férjként, feleségként) nem mindenkinek szimpatikus. A klasszikus családfő beleszólhat a fiatal házasok dolgaiban. Ezt elkerülendő a pár elköltőzik, külön megy. Új otthont teremt magának. Ezt egy autokrata családfő nem nézi jó szemmel, nem akarja őket elengedni. Hiszen a régi hagyományos életmódot nem vinnék tovább. Szabadabb szellemben nevelnék gyerekeiket, stb. Valahogy így képzelem el a nagy szláv családot.... Európa szerte már szétszórtan élnek, a meghatározó nagy a még mellete lévő két kisebbet nem akarja elegedni. Akár erővel is de meg akarja regulázni, na persze önös érdekből . Ez pedig a puffer zóna Kelet és Nyugat között. Véleményem szerint a szankciók nem számítanak neki, az évszázadok során eddig mindent túlélt. Nem írnám le az oroszokat, a lekületük az erősségük. Nem állok egyik oldalán sem, de pár ismerősöm akik Kárpátalján éltek anno, látták, érezték a különbséget. Gondolok itt a két nép, a két politikai erő közötti különbségre.
Inkább az oroszok szerintűk.......

A nyugati modell se jó. A többi eddigi meg rosszabb. A kommunizmus se volt jó. Az oroszok viszont sokkal korruptabbak még a magyaroknál is. Ez a rendszer se válik be. A gazdag arab országokban meg modernkori rabszolgaság van. A vendégmunkások 80 %-a nyomorog. Az európaiak, amcsik meg vannak fizetve. Indiaiakat oda csalogatják elveszik az útlevelüket, elviszik a munkasszallora, aztán havi 30 dollárért dolgoznak mint a szolgák. A turisták meg azt mondják, hogy milyen szép hely Dubai. De hogy ki és hogyan epitette fel az már senkit nem erdekel. Ez részben a mi hibánk is mivel ugyanúgy kritizálni kéne őket, mint a többi diktatúrát.
A Kína meg az orwelli társadalmat valósítja meg.
Állandó megfigyelés alatt tartanak mindenkit, cenzúráznak mindet. És az tévedés hogy a kínaiak nem vesznek részt az újkori gyarmatosításban. Csak ők a nyugatiaknál is genyábbak. Afrika minden országában Kína jelen van. Hitelt nyújtanak olyan országoknak akikről tudják, hogy nem tudnak fizetni. A tartozást elengedik cserébe kérnek gyemantbányát, szigetet. Egy Srí Lankai szigetet is így szereztek, de több afrikai bányara is így tettek rá a kezüket.
Kínába mindent cenzúrázzák és egyetlen párt létezik. Mai napig léteznek náluk koncentrációs táborok. Az elmúlt évtizedekben rengeteg cég gyárakat épített náluk, lemasolják a technológiát és legyartjak olcsóbban. Ez a gazdaságuk motorja. Az ő politikai rendszerük biztos "népszerű" bizonyos harmadik világbeli országokban de az igazság az, hogy ők méginkább kizsákmányolják a helyieket.

Nincs jó gazdasági modell. A nyugati sem az. Az összes többi viszont rosszabb.
Mindig ilyenkor egy kérdést kéne fel tenni: hol élnél szívesebben: Bécsben, Novoszibirszkben vagy Shanghaiban?

USA-ban én se élnék. Nem tetszenek a törvények, a túlzott vadkapitalizmus, a szociális rendszer a túlzott pc.


A kínai rendszer rendszer lett nyugati modell kihívója. Most komolyan: valaki elhiszi, hogy afrikai országokon a jólelkű Hszi Csi Ping (vagy mi a neve) önzetlenül segíteni fog és nem akarja őket kizsákmányolni? Ha azt mondod Amerikában hogy rohadt Biden, Trump, Obama semmi nem fog történni. Kínában meg 1 rossz szó az elnökre és lecsuknak. Ahol Tienamen szóra az ottani keresők nem dobnak ki találatot. A Covidról először író orvosnál másnap megjelentek a zsaruk.

https:/m.youtube.com/watch?v=aJSD8XV3qzE

Szíriai polgárháborúba való beavatkozás felesleges és galád dolog volt. Ugyanúgy Jugoszlávia bombázása 1999-ben.

De ez nem jelenti azt, hogy akkor az oroszok is támadhatnak. Szíria érdekes kérdés hiszen ott az oroszok Aszad oldalán haboruztak. A SZU idején egyébként az oroszok IS előszeretettel importalták a kommunizmust.

Egyik háborúnak sincs értelme. Egyik se jó. Egy nüansznyi különbség van. Oroszok teruletszerző háborúkat is folytatnak. Ráadásul itt 2 közeli nép közeli nép között zajlik a háború, amit leginkább az ott élők értenek.

Nyugatot és a NATO-t se lehet egy kalap alá venni. Én támogatom azt a kezdeményezést, hogy az EU-nak legyen saját hadserege, ami európai érdekeket szolgál. Nekem (és sok mindenki másnak) se tetszik, hogy a NATO főleg amcsi érdekeket szolgál.

A NATO sem egységes. Németek az iraki, líbiai, szíriai háborúban nem vettek részt. Rájuk van sütve a stigma a 2. vh óta, ezért tartózkodnak a háborúktól.

Ez az ukrán haború az oroszoknak azért is kínos, mert az ukránok és az oroszok nagy része a közelmúltig testvérnépként tekintett egymásra. Még most is sokan, de a háború miatt ez a szám csökkeni fog. Plusz Ukrajnában sok az orosz is.
Ez kb. olyan mintha a norvégok és a svédek háborúznának. Ezért ez a háboru a legtöbb orosz számára is érthetetlen. Az ő szempontjukbol teljesen más,.mint akár a 2008-as grúziai háború. Őket nem tartják testvérnépnek.

Én csak azt mondom, hogyha mindenki ezt csinálná, akkor visszatérnénk a 18. századba. Németek követelnek vissza Elzasz-Lothatingiat, Kelet-Poroszorszagot és a többi területet. Anglia megszállják Írorszagot, Olaszok Isztriat és Korzikát.
Moskva területén korábban finnek éltek, a város neve a Moskva folyóról lett elnevezve ami finn szó. Most akkor a finnek bejelentkeznek érte?

Az oroszoknak a nagy európai háború közepette hátra is kéne tekinteni. Ha USA a nagy ellenség, azt tudni kell, hogy Kínaiak az Orosz Tavol-Kelet egy részére is korábban fenték a fogukat. Volt is hatvanas években köztük egy háború az Amur vidéken.

Az EU-ba a legtöbb élelmiszert Brazíliaból, USA-ból, Norvégiából és Argentinából importálják. Az igaz, hogy nem vagyunk önellátóak. Itt vannak 6 évvel ezelőtti adatok: 101 milliárd euró értékben importáltunk élelmiszert és 84 milliárd volt az export.

Nem tudom, hogy Kína mennyire önellátó vagy sem, de az biztos hogy több élelmiszert vesznek tőlünk, mint mi tőlük (7,5 milliard vs. 4,8milliárd).
Szóval ez csak legenda hogy a Kínaiak teljesen önellátók.

Ráadásul ahogyan a cikkből kiderül az EU elég nagy mennyiségű élelmiszert előallit.

Ha lenne időm, akkor utána néznék, hogy mi a helyzet az oroszokkal. De 100 százalékig biztos vagyok benne ők is exportálnak nagy mennyiségű élelmiszert az EU-ból. Márcsak az éghajlati sajátosságainak köszönhetően is rengeteg növényféle nem terem meg náluk.

De az biztos, a szankciók miatt az oroszok húzzák a rövidebbet. Párat ismerek közülük, egyik se ért egyet a háborúval
És többségük szívesen lelécelne.
Ez a mi vagyunk a legnagyobb ország duma egyre kevesebbeket érint meg. San Marinóiak szerintem nem depressziósak mert egy 30 ezres országban élnek. Az emberek többsége jól szeretné jobban szeretne élni. Az oroszok is. Most rosszabbul fognak, és ez megint komoly elvándorlási hullamhoz fog vezetni.
https:/ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/EDN-20171016-1

Azzal a részével egyetértek, hogy a szankciók megroppantják az orosz gazdaságot. A kérdés, hogy mennyire.

Viszont az a mondat, hogy "a világ nagy része vonzóbbnak találja a nyugati gazdasági modellt", ez egyáltalán nem igaz. Ugyanis a nyugati gazdasági modell az éhező országokkal (kontinensekkel) együtt az, ami! Úgy alkot egy egészet. A mélyszegénységben élő Latin-Amerika, Afrika, Ázsia nélkül nincs "nyugati gazdasági modell". Ugyanis Európa és Észak-Amerika jólétét ők termelik meg.

"De azt szerintem senki se gondolhatja komolyan, hogy a NATO megtámadná Oroszországot."

Azt se gondolta senki, hogy megtámadják Szíriát.

Illetve még annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy akkor mégis minek telepítenek folyamatosan fegyvereket a közép-keleti európai régióba. Ezt a részét ugyanis nem az oroszok kezdték, hanem a Nyugat. Lengyelországba, a balti államokba, a bolgárokhoz stb.

Fogalmam sincs ki írta, a cikket de biztos, hogy orosz párti volt. Lehetne itt sok mindenre reagálni, de talán egy kevésbé fontos a mondatra reagálnék.

"Szovjetunió felbomlását az oroszok gyakorta hasonlítják a magyarok Trianonjához"

Trianon és a Szovjetunió felbomlása között csak a tudatlanok vonhatnak párhuzamot.
Mind az Orosz Birodalom, mind a Szovjetunió erőteljes expanziós politikát folytatott. Rövid idő alatt óriási területeket foglalták el. Az OMM-ról ezt nem lehetett elmondani. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió lakosságnak a fele volt orosz, orosz nyelvet mindenhol rákényszerítették a lakosságra, sőt még a "baráti szocialista" országokban is kötelező volt tanulni oroszul. Szovjetunió felbomlásával a területüknek 23 százalékát vesztették el az oroszok, Magyarország a kétharmadát. Minden harmadik magyar rekedt a határon túli területeken, az oroszok közül minden hetedik. Viszont lábjegyzetkent meg kell jegyezni, hogy a "határon túli oroszok" nagy része az elmúlt 100 évbe vándorolt be a megszállt területekre. A balti országokban a 30-as években z oroszok aránya 6-8 százalék volt, ma Lettországban pl. 30 százalék. Még a legtávolabbi régiókba is oroszok telepedtek (Csukcs-félsziget).

Trianon után olyan magyarok kerültek a határon túlra akik 5-600 éve azon a területen éltek. A közep-ázsiai és a baltikumi oroszok nagy része az elmúlt 80 évben telepedtek le.

Ráadásul a SZU felbomlása után az orosz nyelv presztízse a legtöbb országban megmaradt. Fehéroroszországban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban a mai napig hivatalos nyelv az orosz.

Tény, a SZU felbomlása után az Oroszország befolyása csökkent a világban. De az elmúlt 32 évben építhettek volna egy fejlettebb országot. Aki nem ellensége nyugatnak. Tele vannak ásványkinccsel és nyersanyaggal. És akkor nem kéne vagyakozniuk a szovjet műallam után.

Mellesleg ha már Trianon: meg kell jegyezni az osztrákok is rendesen megszívták. De az 1. és a 2. vh után az egész németség egy diktátor miatt is megsínylette.
Közép és Kelet Európából 15 millió németet telepítettek ki (3 milliót megölve). És a tengerentúli nagy számú német közösséget is üldözték. Iskoláikat, intézményeket betiltották. Az egész német nyelvre, gazdaságra és kulturára rendkívül negatív hatással volt egy vad diktátor háborúja.

Az oroszokat a SZU felbomlása után sokkal kisebb veszteség érte mint akár a magyarokat és a németeket. És még mindig elég nagy a befolyásuk a posztszovjet térségben.

Építhetnének 1 sokkal élhetőbb országot de ők az autokraciát választották. Az állandó riogatás is totál felesleges, hogy őket állandóan valaki fenyegeti. A NATO a tagállamok védelmére jött létre, annak ellenére hogy bombázták Jugoszláviát, ami szintén inkorrekt dolog volt.

De azt szerintem senki se gondolhatja komolyan, hogy a NATO megtámadná Oroszországot.
Miközben az oroszok agresszíven próbálják visszaállítani a befolyásukat a posztszovjet térségben. Az igazság az, hogy a legtöbb helyen a nyugati berendezkedés sokkal népszerűbb. 92-ben volt a Moldovai (Dneszter menti) konfliktus, 2008-ban a grúz, 2014-ben elfoglalták Krímet majd kitört a Donbaszi konfliktus. Most meg egész Ukrajnát megtámadták. Lavrov erre még azt mondja, hogy ők sose támadnak meg senkit. A világ megváltozott. A mostani konfliktus a gazdaságukat megreccsenti.
A kedves oroszok az együttműködéssel többre mennének. Az átlag orosz katonának sincs semmi kedve meghalni azért, mert 1 őrültnek világhatalmi ambíciói vannak. Könnyen lehet, hogy Putyin úgy jár, mint Hruscsov 64-ben: egy szép napon megpuccsolják.

Nyugati világ sem szent. Mégis a világ nagy része vonzóbbnak találja a nyugati gazdasági modellt. Az oroszok is inkább Németországba és az USA-ban vándorolnak ki, nem pedig Pekingbe.

Egyrészt mit jelent, hogy az oroszok győznek? Nem gondolom, hogy megszállva akarják tartani Ukrajnát, azt akarják elérni, hogy minimum semleges legyen a kormánya. (Vagy oroszbarát.) Az bukás nekik, ha Ukrajna csatlakozik akár a NATOHoz, akár az EUhoz, de azt simán el tudom képzelni, hogy ha például másik kormány lenne, maguktól kivonulnának.

Másrészt szerintem az emberek túlnyomó többsége gazdaság alatt ipart ért, ami bár fontos, de a mezőgazdaság sokkal fontosabb. Merthogy enni mindenkinek kell. Meg fűteni is, tehát a gáz is fontos. A többi iparág hiánya sokkal jobban elviselhető. Nekem ilyenkor az jut eszembe, hogy ha Európa és Észak-Amerika magára haragítja a világ többi részét, akkor mégis honnan szereznek élelmiszert? Ez a fő kérdés, legalábbis nekem.

Nem véletlenül került a cikkben is kiemelésre, hogy az oroszok önellátók (Kína szintén) ezen a téren. Európát ki fogja etetni? Az usa és Kanada önmagában képtelen erre, ez világosan látszik.

Csak egy itthoni példa. Nem véletlenül vásárol az emberek többsége hipermarketekben, hiszen jóval alacsonyabbak az árak, mint akár a hazai élelmiszerek esetében. Képzeljük el mi volna, ha csak és kizárólag magyar élelmiszerek volnának kaphatók, semmi más. Milyen árak lennének? Ki tudná megfizetni és ki nem? Én azt látom, hogy a nyugati társadalmak képtelenek az önellátásra (pláne a városokban), míg pl az oroszok simán ellátják magukat élelmiszerrel, ha szükséges.

Az igazság az, hogy ha az oroszok győznek, hosszú távon ők fogják megszívni. Oroszországban 144 millióan élnek mégis a gazdaságuk a 12. legnagyobb a világon, pl. a 83 milliós Németország a 4. Még a 36 milliós Kanada gazdasága is nagyobb mint az oroszoké.
Bárhogyan is alakul a háború, az orosz gazdaságot ki fogja ütni. Mi is érezni fogjuk, de ők sokkal jobban.
Mellesleg az átlag oroszok fele is Putyin ellen van.
A szokásos orosz állami propagandának egyre kevesebben hisznek, annak ellenére, hogy a csapból is az folyik.
Egyébként is az átlag orosz inkább szívesebben élne nyugati színvonalon. A "miénk a világ legnagyobb hadserege" duma egyre kevesebb embert érdekel.
89 óta 12 millió orosz húzott el az országból. A mostani események után is egy nagyobb exodus várható.
Oroszország szeretne szuperhatalomnak látszani, de nem az. A gazdaságukat taccsra vágják a szankciók, akkor is ha győznek.
Kína közben a háttérben csendben figyel. Oroszokkal ellentétben ők várnak, míg gazdaságilag megerősödnek utána ők is háborúzni fognak a Tavol-Keleten. Kínának jelenleg 8 országgal (India, Bhutan, Nepal, Vietnam, Japán, Fülöp-Szigetek, Tajvan és Dél-Korea) van területi vitája.
Egy napon ők is háborúzni fognak, csak ők jelenleg figyelnek. Ő ellenük már sokkal nehezebb lesz fellépni.

Elgondolkoztató, mélyebb elemzés a témához.

"Miért háborúzik Oroszország? 🇷🇺🇺🇦🇺🇸
Bár bolygónk számos régiójára majdhogynem kihatással sincs, mégis a világ vezető híre ma az ukrajnai háború. Bődületesen sok álhír terjeng, s rengeteg emóciót vált ki a téma az emberekből; gyűlöletet, vagy éppen imádatot. S nem is csoda, hogy sokak képesek a konfliktus résztvevőivel, helyszíneivel, történeti kronológiájával kapcsolatos minden alaptudás nélkül oldalak mellé állni, hiszen éppen ezt a féle fekete-fehér politikát sulykolja a nagypolitika is az irányukba, s észre sem veszik, hogy annak kiszolgáló szereplőivé válnak. Legyen szó bármely oldalról. Ma a közösségi média elképesztő frusztráció tárházává vált, ahol ellenőrzés nélkül osztanak meg videókat, cikkeket olyan eseményekről, amik sok esetben, vagy meg sem történtek, vagy teljesen más módon zajlottak le. Veszélyes fegyver lett az internet.
Ez a frusztráltság azonban nyilvánvaló, hogy sokkal mélyebbről ered, mint az átlagos social media és sajtó manipuláció, mely csak ismételten bebizonyítja elfogultságát, politikai motiváltságát. Azon túl, hogy az ukrajnai háború közelségét valóban a bőrünkön érezzük – a menekültek, a szankciók okozta gazdasági károk szintjén egyelőre csak – sokkal nagyobb és hevesebb reakciót vált ki világszerte, mint a pár évtizede dúló, borzalmakkal teli délszláv háború. Az ukrajnai orosz beavatkozás az évek óta átalakulóban lévő világrendnek egy hatalmas és jelentős mérföldköve, s ezért rengeti meg az összes kontinenst, azért szegeződik oda ma Indiától Szaúd-Arábiáig, Brazíliától Londonig és Washingtontól Fokvárosig minden szem. Ukrajna ma a Nyugat harca a felkelő Kelettel, akit az előörs Oroszország képvisel, de mögötte várakozik a hatalmas Kína is, s mindenki más, aki nem szeretné elkötelezni magát addig sem a Nyugat, sem a Kelet mellett, amíg ki nem derül ki lesz az erősebb.
Váratlannak éljük meg az oroszok döntését, bár lehetne itt beszélni arról is, hogy hónapok óta próbál a hivatalos Moszkva diplomáciai síkon figyelmeztetni a Nyugat terjeszkedő magatartásának következményeire, ám ezt senki sem vette komolyan. Ugyanakkor be kell látnunk; arról beszélni, hogy bármelyik fél is minden diplomáciai erőfeszítést megtett volna, nem lehet jogos, hiszen akkor nem fajultak volna idáig az események. Azt semmi esetre sem nevezhetjük diplomáciai erőfeszítésnek, hogy leülünk ugyan tárgyalni, de milliméternyi mozgásteret nem adunk a másik tárgyalófélnek. S éppen ez utóbbi zajlik az ukrajnai háború kitörése óta eltelt nyolc évben. A Nyugat nyeregben érezhette magát eddig, az oroszok pedig csak futottak mellettük, 2022-re azonban ez a nyereg meglazult, s Moszkva könyörtelenül belekapaszkodott a gyeplőbe. Egy megválaszolatlan kérdés maradt csak: ki üli meg végül a lovat, jelen esetben Ukrajnát?
Alapvetően nincs meglepetés az oroszok offenzív döntésében, ha tehették volna, valószínűleg már 2013-2014-ben megtették volna ugyanezt, azonban akkor sem gazdaságilag, sem katonailag, sem szövetségesi szinten nem voltak erre készen. Számukra Ukrajna több mint egy átlagos érdekszféra, kulturális és történelmi gyökerekkel kötődnek hozzá, így annak elvesztése a biztonságpolitikai kockázatokkal egyetemben spirituálisan gyökereik fellazítását, elszakítását is jelentené. A Szovjetunió felbomlását az oroszok gyakorta hasonlítják a magyarok Trianonjához, az akkor legnagyobb válságát élő orosz vezetés le kellett mondjon területei hatalmas részéről, sőt sok esetben azok átkerültek legnagyobb riválisának fennhatósága alá – mint a Baltikum a NATO körébe. Mára azonban Moszkva meghúzta a már sokszor hallott vörös vonalait, s egyértelműen kijelentette, hogy azokon mostantól nincs áthaladás, de még átkacsintgatás sem.
Hogy az ukrajnai hadművelet megindításában szerepet játszott-e a NATO bázisok telepítése, vagy esetleges atomfegyver gyártása a Csernobili Atomerőmű nukleáris hulladéktárolójában talán nem is számít, hiszen bármilyen tervek is voltak a háttérben egy biztos; Ukrajnát a washingtoni érdekszférába kívánták csatolni, amit a mai Oroszország láthatóan már minden áron meg fog akadályozni. Ukrajna megkapta a kellő nyugati biztatást ahhoz, hogy szembe forduljon addigi fő szövetségesével, s az Európai Uniós és NATO-s tagság szép, új reményében feladja gazdasági és energetikai biztonságát.
Mindez egy pozitív forgatókönyvvé is válhatott volna talán, ha az ország valóban megkapja NATO és EU tagságát, s nem csak a nyugati ambíciók eszközeként funkcionál. S miközben hitegették a belpolitikai élet katasztrofális korrupciós jelleget kezdett ölteni, ezzel párhuzamosan jóformán megszűnt a belső ellenzék, a szabad sajtó és az életszínvonal is jelentősen lezuhant, ráadásul az ország veszteni kezdett területeiből, s saját állampolgáraival kellett háborúzzon. S mindezt egy olyan ország szenvedi el, melynek mindene tízszeresen megvan ahhoz, hogy európai középhatalommá váljon. Kiváló termőföldjei, tengeri kikötői, szén és földgázkészlete, fémei és más értékes ásványkincsei, erdői és vizei, hatalmas területe és nagy lélekszáma képessé kellett volna tegye ezt az országot a sikerre több mint harminc éves függetlensége óta. Tehát vagy képtelen a függetlenségre, vagy nem hagyják függetlenné válni egyik oldalról sem.
Az oroszok ma megindíthatták érdekszférájukért, s egykori területeikért a háborút, mert a Nyugat hanyatlása látványos utat járt be 2014 óta. Elbukott közel-keleti háborúk sora és azok súlyos következményeiként hatalmas migrációs nyomás, terrormerényletek;
végletessé és már csaknem működésképtelenné váló liberalizmus és kapitalizmus, mely megosztotta a nyugati közösségeket;
illetve Amerikától Franciaországig számos országban folyó verbális polgárháború bontja meg az egykor szoros kötelékeket, melynek hatásai - a nemzetekre nézve - nem sokban térnek el egy tényleges polgárháború okozta, áthidalhatatlan társadalmi szakadéktól. A demokrácia hazájaként és példamutatójaként eddig feltűnő Egyesült Államok erősen hiteltelenítette magát még szövetségesei szemében is az iraki háború igaztalanságával, Afganisztán feladásával, az arab tavasz kudarcos kifundálásával, de még inkább a trumpizmus és a liberalizmus 2020 óta lángoló összefeszülésével. Mindez hatást gyakorolt a legfőbb szövetségesekkel fenntartott kapcsolataira – Európai Unió, Nagy-Britannia, Kanada, Japán, Dél-Korea – de az olyan óvatos nagy versenyzők sem mernek már csak mellette elköteleződni, mint India, vagy Brazília.
Az oroszok ma megindíthatták háborújukat Ukrajnáért, mert az elmúlt évtizedek nyugati kiközösítése, illetve a 2014 óta bevezetett súlyos nyugati szankciók következtében az ország új gazdasági és külkereskedelmi politikát indított el. Míg korábban az oroszokra jellemző volt, hogy mindent inkább megvegyenek, mint megtermeljenek, mostanra ez jelentősen megváltozott. Érdekes példa, hogy a ma gyakran emlegetett Rosztov régió - mely területe nagyobb, mint Magyarországé - hatalmas kiterjedésű földjeit a 2014-es események következtében olyannyira elkezdte megművelni, hogy mára az orosz gabonakereskedelem egyik központjává vált, s míg korábban a törököktől vették a búzát, ma ők árusítják a tenger átelleni oldalára. A gabona alapvetően egy nagyon fontos kérdése a mai gazdasági háborúnak is, hiszen a jelen paraméterek alapján az orosz és ukrán búza adja a világ búzakereskedelmének közel 30%-át, illetve az orosz és ukrán napraforgóolaj a 80%-át. Ebből a csekély adatból is érezhető, milyen hatással lehet ezek hiánya a világpiacra.
A mezőgazdaságon túl az ipar is hasonló fejlesztéseken ment keresztül. Mivel a nyugati gyártású élelmiszertermékekre teljeskörű, válasz embargót vezetetett be Moszkva 2014-ben, elsősorban a nyugati technológiák megvásárlásával igyekezett helyettesíteni a kieső termékeket. Azonban ennél nagyobb lépésekre szánta el magát az energetika területén. Ki kell emelni, hogy Moszkva legnagyobb földgázpiaci partnere továbbra is az Európai Unió, azonban az elmúlt tíz év során számos keleti irányú, nagykapacitású vezetékkel igyekezett diverzifikálni vezetékrendszerét. Elsősorban Kínával sikerült megállapodnia új gázvezetékek megépítésében (pl: Szibéria Ereje Vezeték) és új gázvásárlási szerződésekben, azonban a partnerek közé került Pakisztán, vagy éppen Mongólia is. Ahogy az Európai Unió számára terhes és bizonytalan az orosz energiahordozóktól való függőség, úgy Moszkva számára sem feltétlenül lesz kifizetődő, ha függésben marad európai vásárlóitól. A gáz, olaj, villamos és atomenergia piacokon egyaránt igyekszik partnereket találni keleten és más nem nyugati országokban, ráadásul komoly beruházásokat hajt végre az LNG gázszektorban is. Emellett pedig komoly hangsúlyt fektet az orosz Távol-Kelet felfedezetlen, ásványokban gazdag régióinak benépesítésére és iparosítására, továbbá az Arktika meghódítására, mely hatalmas földgázkészleteket rejteget a jégtakarók alatt.
Ma Oroszország elindíthatta a háborút Ukrajnáért, mert Kínával mondhatni nyílt szövetségre lépett, mely grandiózus hadgyakorlatozásokban, közös űrprogramokban, techonológiai és fegyverfejlesztési együttműködésekben, illetve a nemzetközi porondon az egymás mellett való szolidaritás vállalásában tornyosul elsősorban ki. Látható, hogy a sors összehozta a két ázsiai hatalmasságot, hiszen ami ma Oroszországnak Ukrajna, az Kínának Tajvan. Peking az USA igazi fejtörése, hiszen, ha teszem azt a kínaiak felbátorodva az oroszok lépésein kihasználják a káoszt, s megindulnak Tajvan bekebelezésére, mi fog történni? Milyen szankciókat vezetnek be ellene? Kína gyárt mindent, amire a Nyugat fogyasztói társadalma rá van szorulva, bankjaival, infrastruktúrájával pedig behálózza a világot szó szerint és átvitt értelemben is.
Végezetül ma Oroszország elindíthatta háborúját, mert kapcsolatai a világ számos országával nem is olyan rosszak, mint amilyennek tűnnek a hírek alapján. Dél-Amerikában és a Karib-térségben az elmúlt évtizedek alatt módszeresen, szépen lassacskán olyan partnerekre tett szert, akik holnap igent mondanának egy orosz katonai bázis telepítésére területükön, az amerikai határtól párszáz kilométerre, s akik a moszkvai döntést követően már másnap elismerték a Luganszki és Donyecki Népköztársaságot; Venezuela, Ecuador, Nicaragua. Továbbá visszaköszön a történelemből Kuba is, aki elsősorban kínai és orosz kapcsolataira támaszkodik a vészterhes időkben.
Latin-Amerika legjelentősebb országa, a világ ötödik legnagyobb területű és kilencedik legnagyobb gazdaságú állama, Brazília is figyelemreméltó közeledést mutatott Moszkva irányába. Bolsonaro, aki korábban egyértelműen Trump szövetségese volt, utódjával a hozzá képest túl liberális Biden kormánnyal nem találja a közös nevezőt. Az elmúlt hetekben - Magyarországot megelőzően – a brazil elnök Moszkvában, rendkívül szívélyes keretek közt tárgyalt Putyinnal, s bár az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozattervezetét Oroszország elítélése kapcsán megszavazta Brazília, Bolsonaro nem volt hajlandó elítélni Putyint az ukrajnai hadművelet miatt és országa semlegességéről beszélt a kérdésben.
Az oroszok - elsősorban katonailag - egyre markánsabban vannak jelen Afrikában is, illetve a Közel-Keleten is kihelyezett szövetségesük a romjaiból lassacskán felépülő Szíria és a rettegett nyolcvan milliós Irán. Az is elgondolkodtató, hogy az ENSZ gyűlés Oroszországot elítélő nyilatkozatának szavazásán Kína és India mellett az Egyesült Arab Emírségek is tartózkodott. India látványosan nem akar belefolyni az ukrajnai háború körül kialakult vitákba, Delhinek kifejezetten jó kapcsolata van az oroszokkal, akik nem utolsó sorban a legtöbb fegyvert is szállítják a hindu országnak. A törökök is meglehetősen visszafogottak a kérdésben, sőt, kijelentették, hogy bár elítélik az orosz hadműveletet, ám mégis számos közös projektjük van az oroszokkal - gáz, olaj, atomerőmű, gabona, turizmus, hogy csak egy néhányat említsek.
Az, hogy Oroszország ma háborúba kezdhetett Európa keleti tájain nem csak a moszkvai vezetés felelőssége, hanem a teljes nyugati politika eredménye is. A NATO keleti terjeszkedése, majd Ukrajna hitegetése és felbátorítása a medvével való harcra, végezetül a kifarolás mögüle nem emlékeztet minket is valamire? 1956-ban hasonló cipőbe léptünk, s akkor sem lett jó vége. Az ukrajnai háború rendkívül megosztó a keleti és nyugati világ közt. Előbbiek történelmi igazságtalanságra, az orosz kisebbséget ért népírtásra és a Nyugat súlyos beavatkozására hivatkoznak, utóbbiak arra, hogy Ukrajnának joga van eldöntenie hova akar tartozni. S a kérdés még ennél is bonyolultabb, hiszen az Ukrajnán belül élők is rendkívül megosztottak, ám a két tábor véleménye egyszerre nem mehet le sem a nyugati, sem a keleti vezérlésű sajtóorgánumokban. Így mi csak az ukránok nyugati integrációs törekvéseiről értesülünk, Keleten pedig az ukránok orosz integrációs szándékáról tudnak. Ember legyen akkor most a talpán, aki ezek után biztosan el tudja dönteni kinek van igaza. Magam jártam mindkét oldalon, de nem mernék erre vetemedni.
Együttérzek és sajnálom az ukrán népet (ukrajnai ukránt, oroszt, magyart, ruszint, bolgárt), hogy harminc éve fennálló függetlenségében nem hagyták nyugodni, s nem is fogják. Hiszen amióta világ a világ, a nagyhatalmak teszik a dolgukat; egymással harcolnak a kicsik rovására, s felváltva viszik mások bőrét a vásárra, hogy a magukét vastagítsák. S most az utolsó ukrán véréig küzdenek hősiesen, ahogy a II. Világháborúban az utolsó lengyel véréig.
Nem meglepő, azonban mindenképp kiemelendő a grúzok álláspontja, akik természetesen kiállnak ukrán sorstársaik mellett lélekben, de a kormány arról is döntött, hogy nem vezetnek be szankciókat Oroszországgal szemben, hiszen akkor oda a gazdaságuk. Grúzia éppen úgy magára lett hagyva a Kaukázusban az ígéreteivel, mint Ukrajna Európa közepén.
A Nyugat egyelőre három eszközt vet be látványosan az oroszokkal szemben. 1. Szélesspektrumú, intenzív és jól koordinált szankciókat vezetett be, melyek egyes becslések szerint 3-5 százalékkal csökkenthetik Oroszország éves bruttó hazai termékét. 2. Óriási mennyiségű, ám nem túl magasszintű fegyverszállítmányokat küld az ukránoknak, melynek a nagy részét valószínűleg az orosz hadsereg el fogja pusztítani. 3. A médiában igyekszik minél inkább becsmérelni az orosz katonai műveletet, azt egyenesen sikertelennek nevezik, s az ukrán győzelem esélyét lebegtetik. Mindezek közül a legjelentősebb az első, mely már pár nap alatt súlyos hatást gyakorolt az orosz pénzvilágra és gazdaságra, illetve a közhangulatot is jelentősen rontotta Oroszországban. Kérdés, hogy a nyugati szankciók és a válaszlépések mennyire fogják megviselni az Európai Uniót és az Egyesült Államokat. Mindenképp elgondolkodtató, hogy éppen a minap jelentette ki a Fehér Ház szóvivője, Jen Psaki, hogy Washington kész enyhíteni a szankciókon, ha Moszkva is tesz ezért.
Az európai országok megosztottak az ukrán kérdésben, láthatjuk, hogy egészen mások a lengyel elvárások, mint a magyar, vagy éppen a német gazdasági szükségletek is mások, mint a spanyol. Ahogy a cikkemet kezdtem, úgy zárnám. Az ukrán helyzet ma azért lényeges, mert hosszú idő óta először újra két pólus csapott össze – a feltörekvő Kelet és az eddig domináló Nyugat – a világ pedig figyeli minden mozzanatát az eseményeknek, hogy időben tudjon mindenki helyezkedni majd a kialakuló új világrenden belül. Az olyan országok, mint Ukrajna pedig önkéntes és önkéntelen áldozatai a nagyhatalmi összecsapásoknak - legutóbb ezt Szíriában láttuk. Szíria egyfajta főpróba volt az új orosz ambíciók és az amerikai hegemónia összeütközésében. Ott az oroszok jöttek ki győztesen, lássuk hogyan szerepelnek a premieren Ukrajnában!"

https:/24.hu/belfold/2022/02/25/ukrajna-menekultek-segitseg-adomany-jotekonysag-szeretetszolgalat/