Ukrajnai fejlemények, segélyek, háború hozzászólásai
Thom25 ötlete alapján. Ide mehet a segélyezéssel kapcsolatos infó, a háborúról tudósítás, következményekről beszélgetés, egyszóval minden ami az Orosz-Ukrán háborút illeti.
Hozzászólás írása...
2022. március 22. 22:55:27 Már évek óta van saját gyorsétterem hálózatuk,a "Teremok". Amikor eddig utoljára kint jártam, akkor szinte minden nap ott ettem. Sokkal finomabb mint a McDonald's és megfizethető is. Bár ők nem klasszikus gyorsétteremnek tartják magukat, mert a szlogenjük is az, hogy "ez nem gyors kaja". Úgy jellemzik magukat, mint akik az ízletes, minőségi (orosz) ételeket kombinálják a gyors kiszolgálással. Nagyon szeretem ott enni. Nagy választék volt és finom is volt. Plusz a palacsintájuk egyszerűen kihagyhatatlan. Ez a honlapjuk: https:/teremok.ru/ Теремок - официальный сайт сети ресторанов русской кухни Мы придерживаемся современного улучшенного подхода к быстрому питанию, в котором отменный вкус сочетается с высокой скоростью обслуживания. teremok.ru 2022. március 22. 22:36:23 Kétszer jártam Oroszországban eddig. Van saját gyorsétterem hálózatuk és finomabbak a kajáik mint a kedvenc Happy Meal és társai. Szóval enélkül még bőven meglesznek. Ettem egyszer orosz McDonald's-ban. Ha jártál már Moszkvában, akkor a Kreml melleti patak hídján kell átmenni, Zsukov lovasszobrától nem messze. Azért mentem be, mert ott voltak olyan ismerőseim, akikről csak véletlenül tudtam meg, hogy szintén kimentek a MAKSZ-2019 repülési és űrhajózási szalonra. Mindannyian repülés rajongók vagyunk, többen közülünk repülnek is, ki komolyabb (oktató) ki pedig hobbi szinten,és van aki pedig szimulátoron. A MAKSZ pedig egy repülés rajongó számára a kihagyhatatlan kategória. Mert ott repülik a világ legjobb légibemutatóit. Na de vissza a kajához. Szóval a Kreml melletti McDonald's. Ugyanaz a tucat "junk food" mint itt Budapesten. Csak annyi volt a különbség, hogy az ő elmondásuk szerint az a McDonald's olcsóbb volt mint a kecskeméti. Simám lehet élni McDonald's nélkül. Én előtte évekig nem voltam, akkor is csak azért mentem be, mert írták, hogy ott vannak. Ez 2019 augusztusában volt. Azóta egyszer sem jártam McDonald's-ban sem itthon Magyarországon, sem külföldön. Pedig nem vagyok gazdag. Egyébként a Burger King állítólag ott marad. A MAKSZ-ról pedig még annyit, hogy két évente rendezik. Kb. A Le Bourget légiszalon szintjén van, fényévekkel egy kecskeméti repülőnap előtt színvonalban. Arról nem is szólva, hogy magyar viszonyokra készülve én pakoltam magamnak kaját. Mert úgy voltam vele, hogy ha kecskeméten arany árban mérik, akkor a Zsukovszkij légibázison meg pláne. Úgyhogy bementem egy boltba, vettem kaját. Kiderült, hogy tök fölösleges volt, mert az italok és ételek pont annyiba kerültek, mint a moszkvai boltban. Tehát nem ment a helypénzre hivatkozó közönség lehúzás és sokszoros túlárazás. Egyébként meg Moszkva gyönyörű,és Budapesthez képest elképesztően tiszta. A metrót látva pedig két dolgot tapasztaltam: maximálisan igaza van azoknak,akik Moszkvába utazva azt mondták, hogy az a világ legszebb metróhálózata. Tényleg úgy érzi magát az ember, mintha nem egy metroállomáson, hanem egy templomban vagy kastélyban lenne. A metróik pedig igen érdekesek. 48 évestől az egy évesig mindenféle megy egyazon vonalon. Viszont a 48 évest is csak a formájáról meg a gyártói táblán lévő évszámból lehetett megismerni,és nem arról, hogy szét vannak rohadva. Az új szerelvényeik pedig szuperek voltak. Ezek a "Moszkva" nevet kapták 2016-tól kezdve gyártják és 2017 óta használják őket közforgalomban. USB-s töltőhelyek a telefonoknál, interaktív mozgótérképes utastájékoztató rendszer. Amin kiválasztva az induló és a célállomást a rendszer kiadja és megrajzolja a legrövidebb útvonalat,mutatja és írja ha valahol át kell szállni. Én oroszul próbáltam ki,de utána megnéztem,és igazából 7 nyelven tud a rendszer. Még portugál és kínai is volt. Az oroszokról meg inkább pozitív tapasztalaim vannak. Ha az ember beszél valamennyire oroszul és elmondja, hogy külföldi, akkor segítenek szívesen. Egyébként egy könyváruház megtalálására enélkül esélyem sem lett volna. Mert először próbálkoztam a telefonon a Google-al, hogy navigáljon már oda,ha már a "Google a barátom". Moszkvában nem volt az. Kilométerekkel arréb, állandóan egy kórház hátsó bejáratához navigált a könyváruház helyett. Aztán megkérdeztem egy helyit,aki elmondta, hogy merre kell menni. Az orosz vidéken is jártam,az sem volt messze olyan tragikus, mint ahogyan elmondták olyanok,akik utoljára a szovjet időkben, vagy pedig soha nem jártak arra. Egyébként csak az ország európai részén jártam eddig. Elnézést kérek a regényért,de nem ment rövidebben. 2022. március 22. 17:38:10 Ha sorra vennénk az ellenzék nélküli országokat, kivétel mindenütt egy személy kezében van a döntés joga. Orosz, Török, Irán, Észak Korea, Kína(?) mind világ politikai tényező, s akkor nem beszéltünk a többiről...... 2022. március 22. 10:09:48 Ez nehéz kérdés! Mert ugye mint Oroszországban, Törökországban is a komplett ellenzék börtönben űl már. A nép a kérdés egyedül. Meddig bírja, mikor szakad el a cérna. 2022. március 22. 09:33:58 Ugyanis a hivatalos infláció mindig kevesebb, mint a valódi, és minél magasabb a hivatalos pénzromlás, annál nagyobb az eltérés. 40% és afelett már nyugodtan megduplázható a mérték, mert a piac megijed, és önmaga is gerjeszti a folyamatot egyre magasabb és magasabb árakkal. 2022. március 22. 09:28:40 Újfent egyetértünk. Mi idehaza (jogosan) kiakadunk a 10% infláción, az 50% azt jelenti, hogy a reálérték biztosításához duplájára kéne emelni a fizetéseket minden évben. Nyilvánvaló, hogy ez nem történik meg. Arról nem is beszélve, hogy Erdogan nem sokban különbözik amúgy Putyintól. Ugyanolyan diktatórikus ma Törökország, mint Oroszország. Én speciel nagyon tudnék díjazni egy kormányváltást a törököknél (is). Valószínűleg ez a lavírozást nem szüntetné meg, mert az adottság, de talán gazdaságilag kicsit helyrerázná az országot. 2022. március 22. 08:04:59 Szép elemzés. De a ruhaiparban ismerek egy pár török gyártót. Az ő véleményük egyöntetű. A politika lavírozhat ide-oda, egy a kérdés, a török népnek mikor lesz elege a folyamatos, lassan egy éve tartó kb 50%-os inflációból. Erdogannak már inkább saját népe megf€kezése a nagy feladat, hisz egyre nehezebben tartja kordában őket. Senki nem szeret éveken keresztül félpénzért dolgozni, senki nem szereti ott, hogy deviza korlátok közé vannak szorítva gazdasági vállakozások. És ez nem a háborúból adódik, hanem a hibás gazdaságpolitikából. Hiszen a líra mélyrepülése már tavaly is fenn állt. A háború csak fokozza ezt még erőteljesebben. A komoly török üzletemberek már nem saját hazájukban növekednek, hanem a világ más országaiban. Lásd pl Dubai, USA, Anglia, Németország. Abból pedig a török államnak nem lesz bevétele!! Végtelenűl nehéz helyzetben van Erdogan gazdaságilag! 2022. március 21. 20:18:04 Reagálásom a sport forúmba sikeredett.... 2022. március 21. 10:18:45 Egy újabb érdekes elemzés a háborúról, ezúttal a törökök szempontjából: "A Boszporusz őrei: Törökország helyzete az ukrán háború árnyékában Isztambul sajátos geostratégiája mindenkor kiemelkedő figyelmet érdemel, hiszen az ország földrajzi elhelyezkedése, vallási és kulturális elhivatottsága, gazdasági, kereskedelmi, illetve katonai potenciálja Európa és Ázsia hídjaként komoly hatással van a két kontinensen zajlódó eseményekre. Ankara regionális hatalom, ám lépései globális kihatással is bírnak, hiszen az iszlám világ egyik vezető országa, de a NATO egyik legerősebb hadserege is. Ambíciói szövetségeseit és ellenlábasait egyaránt frusztrálják, gopolitikai döntéseiben önálló nemzeti érdekérvényesítés rajzolódik ki, s azokat nem feltétlenül igazítja partnerei elképzeléseihez. Céljai elérése érdekében nem válogat a szövetségesek közül. Bárkivel szemben képes felvenni a harcot, sokszor ugyanazzal az országgal miközben az egyik fronton kemény viadalt vív, egy másik szférában virágzó együttműködést folytat. Mindezeknek köszönhetően, egyedülállóan mozgalmas és érdekfeszítő a török külpolitika és nemzetstratégia. Az immár lassan három hete dúló ukrajnai háború kapcsán sem láthatunk meglepetést a törököktől, nem lépnek fel határozottan a szövetségi rendszerük által súlyosan szankcionált oroszokkal szemben, éppen csak annyira ítélkeznek, amennyire az elengedhetetlen, s amennyire az a legkevésbé okoz kárt gazdaságuknak és külpolitikai ambícióiknak. Mindez nem is csoda, hiszen Törökország gazdasági és politikai szempontból nézve nem a legjobb éveit éli, s a világjárvány csak tetőzte az amúgy sem egyszerű helyzetét. A Goldman Sachs elemzői szerint a török infláció idén elérheti a 60%-ot is. Az emelkedő nyersanyag és energiahordozó árak, a növekvő előállítási és szállítási költségek, az egyes piacokon tapasztalható hiányállapotok és a törökök lágy monetáris politikájával is összefüggő infláció súlyos kockázatok rejt magában, így nem véletlen, hogy a török kormány amennyire lehetséges kerüli az önnön lábon lövést elhamarkodott szankciók kikiáltásával. A régióban most háború zajlik, bár nem a törökök harcolnak, mégis súlyos hatást gyakorol rájuk az orosz terjeszkedés. Úgy is fogalmazhatunk, hogy évszázados harcokat idéz fel számukra a mostani folyamat. A hagyományosan török-orosznak is mondható ütközőzónában ma az oroszok előrébb tolták katonai állásaikat, s ez semmi esetre sem lehet megnyugtató az ankarai kormány számára, ahogyan a térségben felszaporodott brit és amerikai hadihajók jelenléte sem. A dolgok jelenlegi állása szerint nem sokára a Fekete-tenger átelleni oldalára új szomszéd költözik, s ha nem is válik Ukrajna Oroszország tényleges területévé, az orosz támadás elvitathatatlan célja, hogy az ország vezetése újra Moszkva ellenőrzése alá kerüljön. A leendő új szomszéddal pedig – főleg ha méreteit tekintjük – nem jó nyíltan ellenségeskedni. Éppen ezt az óvatosságot és előrelátást láthatjuk Ankara elmúlt hetekben tett nyilatkozataiban. Azonban a másik oldallal sem lehet elég óvatos, hiszen valamennyi „önfejűséget” mindig kaphatott a Nyugattól, azonban nem érheti az a vád, hogy az oroszoknak valamiben is kedvezett céljaik elérésében. Erre talán a legékesebb példa a Boszporusz lezárásának módja és ennek kifelé történő kommunikációja. Mivel már egyértelműsíthetően háború zajlik a fekete-tengeri térségben, a montreux-i egyezmény 19. cikke lép életbe, melyet a háborúban részt vevő országokra kell vonatkoztatni. Mindezek alapján csak azokat engedik át a szoroson, akiknek áthaladási joga van háború esetén, vagyis, akik a Fekete-tengeren található katonai bázisokhoz hozzárendelt hajók. Így lehet az, hogy a döntés meghozatalát követően is volt olyan orosz hadihajó, akinek áthaladást biztosítottak. Lényeges kiemelni a kép tisztasága érdekében, hogy Ankara minden hadihajó, köztük a NATO hozzáférését is blokkolta a csatornához. Valószínűleg erre célozhatott a törökországi orosz nagykövet, amikor arról beszélt, hogy országa értékeli Törökország hozzáállását a nemzetközi joghoz. Fontos ugyanakkor arról is beszélni, hogy a jelenlegi háborús állapot ideiglenes, a valós problémák a háború befejeztével jönnek elő. Így a Fekete-tenger katonai felállásában bekövetkező, jövőbeli változások súlyos kérdéseket kell felvessenek már most a törökökben, hiszen egy orosz győzelem esetén komolyan számíthatnak arra, hogy Moszkva megnöveli a fekete-tengeri katonai flottáját. Ankara ugyan az orosz hadműveletet egyértelműen elítéli nyugati partnereivel egyetemben, mégis tartózkodik ennek gyakorlati megnyilvánulásától amennyire csak lehetséges. Egyelőre nem kíván beszélni a Moszkvával szemben alkalmazott gazdasági szankciók bevezetéséről, és az Európai Unióval ellentétben nyitva tartja légterét az orosz polgári repülés előtt, ezzel az oroszok – ha nem is a legrövidebb úton - Isztambulon keresztül el tudnak jutni Európába. A nagy hírű Bayraktar drónok kapcsán is meglehetősen érdekesen fogalmaztak a törökök, s az ukrán nyilatkozatok ellenére a török Külügyminisztérium közleményben válaszolt az oroszok aggodalmaira. A török fél arról adott tájékoztatást, hogy az Ukrajnában használatba vett Bayraktar drónokat egy török cég értékesítette, és nem török segítségként szállították őket Kijevbe. Jelenleg láthatóan érzékeny pontja Moszkvának, hogy ki küld ténylegesen fegyveres segítséget az ukrán hadseregnek, az persze megint egy másik kérdés, hogy a háttérben milyen információkkal rendelkezik a drónokkal és a török katonai támogatással kapcsolatban az orosz hírszerzés, azonban a közvélemény formálása szempontjából az ilyesfajta nyilatkozatoknak is jelentős szerepe van. Minden esetre volt igazság abban, ahogyan a török ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) elnöke fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy ma Ankara nem adhatja fel sem Oroszországot, sem Ukrajnát. Az ankarai orosz nagykövet is figyelemfelkeltően jellemezte a török politikát egy héttel a háború kitörése után Ukrajnával kapcsolatban; szerinte ugyanis Törökország semleges az Ukrajna és Oroszország között kialakult konfliktusban. Mivel Törökországot nem sok víz választja el Oroszországtól fontos, hogy gyorsan és precízen tudja értékelni a folyamatokat, s döntéseit megalapozott jövőképpel hozza meg. Ankara többvektoros külpolitikájába az elmúlt években éppúgy belefért az oroszokkal való magasszintű üzletelés, ahogy az ukrán kormány megtámogatása Moszkvával szemben. Most azonban kérdésessé vált, hogy mi lesz a sorsa ennek a török barátságot is ápoló ukrán kormánynak, illetve összességében a független Ukrajnának? Ha az USA, Nagy-Britannia és az EU is egyaránt hagyják az orosz hadművelet – ha lassú is, de közelgő – végkiteljesedését, akkor Ankara világos, hogy szintén nem fog Moszkvával szembeszállni a Zelenszkij vezette ukrán kormányért. A török kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében hogy egyike legyen a Nyugat közvetítőinek Moszkva és Kijev közt, ahogy Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója is a napokban nyilatkozta; az összes NATO-tag közül csak három ország – Franciaország, Németország és Törökország – folytat párbeszédet Moszkvával az ukrán válság kapcsán. Gyakorlati hatékonysága talán a törököknek a legnagyobb, hiszen sikerült Antalyában találkozót szervezniük Oroszország és Ukrajna külügyminiszterei részére. Még ha eredményeket nem is tudtak a megbeszélést követően felmutatni a felek, a törökök tovább próbálkoznak; Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter látogatást tett Moszkvában és Kijevbe is, hogy tovább tárgyaljon kollégáival a háború lehetséges lezárásáról. Erdogan szóvivője pedig arról tájékoztatta a sajtót, hogy a közeljövőben Putyin és Zelenszkij Törökországban találkozhat, s a tárgyalások során Ankara továbbra is segítő szerepet fog betölteni. Ezzel párhuzamosan a NATO március 24-re tervezett rendkívüli ülésének egyik témája a szövetség és Oroszország kommunikációs csatornáinak kialakítása lesz a súlyos incidensek megelőzése érdekében. Erdogan és külügyminisztere rendszeres kapcsolatot ápol a legtöbb potenciális ország vezetőjével és külügyminiszterével. Ez alól nem kivétel Oroszország sem, a két elnök közt sűrűek az egyeztetések, ahogy a külügyi tárca vezetői közt is. A legutóbbi Lavrov-Cavusoglu találkozót követő sajtótájékoztatón – a háború ellenére – a török fél azt nyilatkozta, hogy országaik közt jó a kapcsolat, orosz kollégája pedig úgy fogalmazott; "Néhány nézeteltérésünk van Ukrajnával kapcsolatban, Törökország kiegyensúlyozott álláspontja azonban nagyon értékes számunkra." Mindemellett Ankara támogatta az ENSZ Oroszországot elítélő nyilatkozatát, s a háború kitörése óta egyértelműen Ukrajna területi integritása mellett áll ki. Ennek ellenére egyelőre nem kívánja Kijevért sérülésnek kitenni ingatag gazdaságát, belpolitikáját, vagy biztonsági helyzetét szankciókkal. Erdogan Olaf Scholz német kancellárral egy hete tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy humanitárius segélyeket fog küldeni Kijevnek, s egyelőre még nem döntöttek arról fognak-e még orosz fegyvereket vásárolni a jövőben, azonban fontosnak tartják, hogy megőrizzék barátságukat „Zelenszkij úrral és Putyin úrral” egyaránt. Ankara számára kiemelkedően fontos NATO-tagsága, ahogy az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval fenntartott gazdasági kapcsolatai is, mindazonáltal nem rombolhatja le kapcsolatait Moszkvával sem, akivel – ahogyan az előbb felsoroltakkal is - komoly kereskedelmi forgalma van. A NATO súlyos védelmi garanciákat jelent a törököknek a Közel-Kelet nem túl barátságos vidékein, mindemellett Oroszország például jelentősen kiveszi a részét energiaellátásában. A Roszatom építi az Akkuyu Atomerőművet, továbbá Törökország SZ-400-as légvédelmi rendszereket vásárolt - az amerikai homlokráncolás ellenére - Moszkvától, s ami talán a legfontosabb; az oroszok és törökök kénytelenek valamelyest együttműködni Szíriában az asztanai folyamat részeként. A turizmus és a kereskedelem egyéb ágazataiban kialakult orosz-török együttműködésekről még nem is beszéltünk, melyek szintén jelentős szerepet töltenek be a török gazdaságban. Törökország jelentősen támaszkodik az orosz turistákra, akik az összes látogató 19%-át teszik ki – többet, mint bármely más nemzet. Ráadásul Oroszország szállítja Törökországnak a gáz 52%-át és gabonaimportjának 56%-át is ők biztosítják. Világos, hogy a török elképzelésekbe nem fér bele sem a Nyugati szövetségtől való eltávolodás, sem az orosz kapcsolatok befagyasztása. A török sajtó egyébként kellően kritikus mind a Nyugattal szemben, mind az oroszokkal szemben. Előbbinek gyakorta felrója az elmúlt évek provokációs viselkedését az ukrajnai események kapcsán, utóbbinak pedig a háborús agressziót. Nyilvánvaló, hogy a minden irányba kritikus török közvélemény kialakulásához számos eseményre szükség volt az elmúlt évekbe, melyek bizalmatlanságot szültek a törökökben most már nem csak Moszkvával szemben, hanem Washingtonnal és Brüsszellel szemben is. Az EU tagság időtlen-időkig mellékvágányon várakoztatása, a szíriai háború során támogatás nélkül maradt török katonai műveletek a szövetséges NATO részéről, a menekültválság európai és amerikai kezelése, vagy éppen az amerikai szankciók az orosz rakétavédelmi rendszer megvásárlásáért. A legrégebbi és egyik legnépszerűbb török újság, a Cumhuriyet hasábjain tárgyalja a lehetséges jövőbeli török lépéseket a jelenlegi erőviszony változások közepette. Különösen izgalmas, hogy egy ennyire olvasott török médiaorgánum ilyen nyíltsággal beszél a világban bekövetkezni látszó markáns változásokról. Első lehetőségként azt tárgyalja az újság, hogy Ankara elismerheti az új világrend születésének tényét, ezzel együtt azt is, hogy a Nyugat elvesztette hatalmát. Második lehetőségként Ankara kijelenthetné a NATO-n belül, hogy a szövetség keleti kiterjesztésének politikája tévedés, hiszen az válságot eredményezett a szövetségben. Harmadik lehetőség, hogy Ankara felfüggeszti NATO tagságát mindaddig, amíg ki nem szorítják az újonnan létrejövő európai, franci-német szövetségből. Negyedik lehetőség, hogy megvárja, amíg Európában megszületik egy „új Antant” Németország-Franciaország-Oroszország vezetésével, s ehhez csatlakozik. Az utolsó lehetőség pedig, hogy Törökország csatlakozik az USA-Egyesült Királyság-Izrael trióhoz, mely bár számos feszültséget rejt magában mégis érdekes felvetés az utóbbi hetek izraeli-török közeledését figyelembe véve. A török-izraeli kapcsolatok feljavításában egyébként komoly szerepe van az azerbajdzsáni elnöknek is, Ilham Alijevnek, aki mindkét féllel különleges kapcsolatot ápol. Isaac Herzog izraeli elnök látogatást tett március elején Törökországban, fontos hozzátenni, hogy 2007 óta ez az első izraeli elnöki látogatás ide. Erdogan a találkozót történelmi eseménynek nevezte, amely fordulópontot jelent majd a két ország kapcsolatában. Az izraeli-török kapcsolatok hosszan tartó válságát Herzog aszályos időszaknak nevezte, és reményét fejezte ki, hogy konkrét tettek követik majd az együttműködési készséget. Azt is látni kell természetesen, hogy Törökország más közel-keleti hatalmakkal is igyekszik helyreállítani kapcsolatait, így Egyiptommal, az Egyesült Arab Emírséggel, Szaúd-Arábiával és Katarral is. Ankara számára elengedhetetlen, hogy legyen önálló biztonsági elképzelése a NATO védőhálóján túl is. Az azeriek, a törökök és az izraeliek is próbálnak közvetítőként fellépni az ukrajnai háború megoldásában, azonban számukra egy legalább olyan fontos témát is próbálnak Moszkvával megtárgyalni; az iráni nukleáris program alakulását. Kína mellett Oroszország az, aki még kellő befolyással bír Teheránra, nem véletlen, hogy rossz nyelvek szerint Bennett elsősorban nem a kijevi és moszkvai kormány kibékítése miatt utazott Moszkvába nem is olyan régen, hanem az iráni kérdés megnyugtató megoldásának ügyében. Az iráni atomprogram fontosságát az ukrán események ugyan a közvélemény számára a háttérbe szorította, azonban jól kivehető a Fehér Ház, Jeruzsálem, vagy éppen Ankara kommunikációjából, hogy a kérdés továbbra is életbevágóan fontos számukra. Vajon az ukrán háború kapcsán alku tárgya lehet az iráni nukleáris megállapodás? Érthető módon a Fekete-tenger térségébe összpontosuló globális erőtér ütközés komoly aggodalmakkal és lehetőségekkel jár Ankara számára. Ami a legnagyobb nyugtalanságra okot adó esemény török részről – az oroszok terjeszkedésén túl - a nyugati szankciók átvételének kényszerűsége, mely kiterjedne az Oroszországgal folytatott kereskedelmi, gazdasági és energiaügyi együttműködésekre is. Ankara a súlyos háborús helyzet ellenére igyekszik munkakapcsolatot fenntartani mind Oroszországgal, mind az Egyesült Államokkal, mind Ukrajnával, mind az európai vezetőkkel, s a számára lehető legjobbat kihozni a kialakult válságból. Ez egy elengedhetetlen biztonsági és gazdasági kérdés a számára, nem pedig geopolitikai helyezkedés. Gyenge lábakon álló gazdasága és belpolitikai élete, továbbá bonyolult regionális helyzete nem enged meg semmi hibát, s a jelenlegi történések közepette nehéz megfelelően értékelni az eseményeket török stratégiai szempontból. Ma Erdogan híres multilaterális külpolitikája inkább a célszerűséget szolgálja ki, mintsem a korábban látott hatalmi ambíciókat. Mindez természetesen csak a régió stabilitásának visszaállásáig tart így, utána a mostani lépéseinek sikeressége, vagy kudarca fogja újra pozícionálni a térségben betöltött szerepét. Megnevezve Ankara két fő irányvonalát a jelenlegi helyzetben; kockázat minimalizálásról és a lehetőségek maximális kihasználásáról beszélhetünk, ám mindezt rendkívül ingoványos talajon kell kiviteleznie, ráadásul nyugatról és keletről egyaránt árgus szemekkel figyelik." 2022. március 17. 14:55:00 Na igen, ezért egyedi az oldal "csokilánya". Mert az viszont ellenőrizhető. Amikor nagy ritkán külföldön járok, és van időm rá, akkor ha tehetem csokilányt választok, mert nálunk nagyon ritka. (Sajnos.) De pl Németországban rengetegen hirdetnek. 2022. március 17. 14:26:27 Hali! Ha most befogadnék szingliként az egyik szobámba két szöszi huszonéves ukrán hölgyet, akkor aggódnom kellene? 2022. március 17. 07:02:38 Az indiai eredet még igaz is lehet! 2022. március 17. 02:33:03 Nem tartom teljesen kizártnak, hogy egy valódi ukrán lány hirdet itt. Már a háború előtt is negyvenezren éltek Magyarországon. Plusz a több százezer menekült között lehetnek olyan hölgyek akik ezzel foglalkoztak. Persze elképzelhető, hogy marketing fogás. Sok hirdető 7-8 évet letagad a korából....azt személy szerint sokkal kellemetlenebb dolognak tartom. Számomra lényegtelen hogy magyar, ukrán vagy grúz ha minőségi hirdetőről van szó. Mellesleg "egzotikus" külsejű lányok is gyakran arabnak, mexikóinak vagy indiainak vallották magukat. Úgy se tudod ellenőrizni. Szerintem vannak kiváló, jó és rossz hirdetők. Az hogy milyen nemzetiségű az számomra lényegtelen. 2022. március 17. 02:12:41 Lehet, hogy kárpátaljai. De az is lehet, hogy csak marketing. Mellesleg korábban pár éve valóban volt egy ukrán hirdető, olvastam a beszámolóiban, hogy ukrán és erős akcentussal beszél magyarul. Talán Svetlana néven hirdetett. 2022. március 17. 02:04:54 Félig offtopik: Regisztrált az első 'ukrán' hirdető. Szerintem marketing! Valódi ukrán lányokat nehezen tudnék most itt elképzelni. Nem ők lennének a vidám, kiegyensúlyozott escortok! 2022. március 16. 15:51:53 + Borneó & Celebesz, magyar volt és magyar lesz! 👍😂 2022. március 16. 12:57:06 Mellesleg Észak-Korea és Japán közt sem született béke a 2. vh után. Sőt, a Dél-kínai tenger és a Kelet-kinai tenger tele van vitatott státuszú kis szigetekkel amelyekre Kína, Japán, Tajvan, Fülöp-szigetek és Vietnám is igényt tart. És persze Kína Tajvant is szeretné, plusz Indiával, Nepállal és Bhutánnal szemben is vannak területi követelései. Szóval a következő évtizedekben sajnos jó pár konfliktusra van kilátás. 2022. március 16. 12:48:11 Pedig már kezdtek normálisan élni. Volt minden, mint a búcsúban. Most jönnek vissza a sztálini idők. Én az embereket sajnálom ott, a vezetők mehetnének a lecsóba! 2022. március 16. 09:24:06 Lehet! És elvágja magát 20-30 évre nyugat-európától! Bezárkózik a kremlbe, és beszélget Kínával és észak- koreával! 2022. március 16. 08:49:58 Szerintem a színvallás már megtörtént. Nemcsak távol tartani akarja Ukrajnát a NATO-tól (és lehetőleg az EU-tól is), de területeket is akar. Elsősorban Donyeck és Luhanszk megyéket, valamint össze akarja kötni a Krím félszigetet szárazföldön is Oroszországgal, azaz az Azovi-tenger teljes partvidékét is meg akarja tartani. És ha ezeket nem akarja visszaadni Ukrajnának, akkor szerintem nem lesz erő, ami kiverje onnan. El tudom képzelni, hogy "hivatalosan" nem fog lezárulni a háború, azaz nem lesz békekötés, csak tartós tűzszünet, mint Koreában. A Szovjetunió és Japán között sem született békeszerződés a II. világháború után. Az oroszoknak egy ilyen status quo is meg fog felelni. Eredetileg szerintem sokkal több területet akart persze, de azokról talán hajlandó lesz lemondani, illetve belenyugodni, hogy nem szerzi meg. Csernobilra biztos nem fáj a foga. |
Hozzászólás írása...