Ne már.
Ha nekem valamiről, valalami eszembe jut, akkor annak köze nincs a fantáziához.
Talán tévednék? Biztos, hogy nem. 😛
Élmény lehet azokat a hangokat hallgatni😉
A fantázia már csak ilyen játékos dolog😝
Nagyon sajnálom, nem tudok kibújni a bőrömböl, ennyit a spontánságról.
A "között" ről, nekem biztos, hogy nem a sorok, na meg a csend jutnak az eszembe, hanem a sok édes "nyalánkság". Talán tévednék? Biztos, hogy nem. 😛😘
Néha a csend Nálam nem marad sokáig csend. Időnként egészen másfajta "hangok” veszik át a helyét😝
Professzur Úr😘
Talán ez az egyik legérdekesebb állapot. Amikor két ember még nem találkozott, mégis érzi a másik jelenlétét a sorok között. A csend ilyenkor már nem üres. Tele van várakozással, kíváncsisággal és egy kis vibrálással is. Aztán amikor végre eljön a találkozás pillanata, kiderül, hogy a valóság felül tudja-e írni azt, amit addig csak éreztünk. 🙂
Legjobb dolog a várakozás majd,
találkozás,utána meghitt csend ami hangosabb minden szónál😉
Igen Yade kisasszony, ez így van.
Viszont ami ezt az egymásra talált emberek csendjét megelőzi.
Amikor még nem találkoztak, de már úgy érzik, nagyon sokat tudnak egymásról, ismerik egymás reakcióit, a közöttük lévő virtuális tér vibrál az erotikus túlfűtöttségtől. Ilyenkor válhat még különlegesebbé az a csend.
Új szentély? Nem számít.
A gyönyörű "papnő" változatlan.
Bárhol, a lábacskáid közé borulok. 😘
Vagyis nyàron… de ki számolja…