Törzshirdető 2017. december. 21. 07:58:07
Kiscicám!...az életet élni kell.../noha vannak olyan pillanatok...amikor azt érzem,hogy ha most lenne vége...akkor nyugodtan,és elégedetten indulnék el ...az örök vadászmezők erdejébe.../...DE...nem erröl szól az élet...inkább mindent éljél meg...örömet-bánatot...nekem 2 szó az irányadó az életben...aminek talán köszönhetem az egész személyiségem.../leszámitva az öröklött génjeimet/...alázat,és türelem...megtanultam minden dologhoz,eseményhez ezek fényében közeledni...s most vissza kanyarodok a ...Zenéhez...talán 10 éve sikerült ugy meghallanom néhány általam nagyon kedvelt számot...hogy közben semmi gondolat nem volt a fejemben...csak a zene lüktetése,és a rendkivüli hatása...talán 4-5 éve annak...hogy az alább emlitett stilusok olyan hatással voltak rám...hogy magam is elcsodálkoztam...összekötöttem az érintést...és a csodás zene hangját,ritmusát...lehunytam a szemem.../az összeset...aki már volt teljes relaxban az tudja mit jelent/...visszagondolva...nyilván a zene hallgatása,és az érintések okozta felemelő érzés volt az...amit nap mint nap éreztem...átéltem...megtanultam helyén kezelni...mára már nélkülözhetetlen lett az életemben...tudod érdekes...néha a két kezemre nézek...és csak filozok...mi is történik...amikor még meg sem érintem...de már érzem...aztán hamar gondolatatot váltok...és örülök annak...hogy velem történik mindez...