Előrebocsátom, hogy rendhagyó beszámoló lesz, mert a lilikével töltött órák nagyon sok mindenre ráébresztettek. Többek között arra is, milyen helytelenül tettem, hogy bár sok éve járok az itt hirdető lányokhoz, de korábban csak egyetlen beszámolót írtam. Ennek persze számos oka van, nemrég viszont rádöbbentem, hogy ezek eltörpülnek amellett, hogy az íráskészségemmel segíthetek nekik, hogy olyan vendégek keressék fel őket, akikkel talán tényleg egymásra tudnak hangolódni. Szóval…

Telefonon hívtam lilikét, kora reggel, és könnyen elértem, pár csengetés után fölvette. Az angyali hangja „Jó reggelt!” még most is itt cseng a fülemben, nemegyszer hallottam azóta, de mivel itt egy konkrét randit illik megírni, és az első adja vissza legjobban, milyen lehet egy ismeretlen vendéggel, ezért arra fogok koncentrálni. Ráadásul az első randink maradt meg bennem a legtisztábban, a későbbiek már teljesen összemosódnak.
Szóval „Jó reggelt!”, mondta, én pedig bemutatkoztam, és elkezdtük megbeszélni a részleteket.
Általában másfél órára próbálok időt foglalni első alkalomra is, mert lassan oldódok, viszont őszintén megvallva kicsit elbizonytalanítottak lilike olykor előforduló egyeztetési problémás beszámolói. Valójában évek óta szemeztem a hirdetésével, de nem akartam egy rossz élményt magamnak, ezért nem hívtam fel korábban, most viszont valahogy úgy voltam vele, mi a legrosszabb, ami történhet? Legfeljebb eltöltök egy negyed órát az utcán.
Mindenesetre ezért csak egy órát kértem. Lilike megmondta az árat, a címet, és kb. másfél órával későbbre beszéltük meg a randit.

A helyszín könnyen megtalálható, nem vadonatúj, de viszonylag újabb építésű társasház, a hármas metró egyik megállója közelében, nem lehet eltéveszteni. BKV-val mentem, kicsit korábban is értem oda a kelleténél, úgyhogy tettem egy nagy kört a háztömb körül. Úgy vélem, parkolni is tud a környéken, aki akar.
Amikor elérkezett a randi időpontja, a kaputelefon közeléből hívtam lilikét, de nem vette fel. Pár perc csúszás előfordulhat bárkivel, de azért rezgett bennem a dolog, hogy talán tényleg beleszaladtam egy egyeztetési problémába. Aztán pár perc múlva megkönnyebbültem, mert kaptam tőle egy sms-t, hogy „Kb. 10 perc”, úgyhogy megint sétáltam egy kört a környéken, aztán visszatértem a bejárat közelébe. Hívtam lilikét, de nem vette fel. Úgy öt perc múlva megint hívtam, semmi. Megint vártam öt percet, újra hívtam. Már bőven húsz perc fölötti várakozásnál jártam, és épp kezdtem eldönteni, hogy oké, akkor ennyi volt, amikor csörögni kezdett a telefonom. Nem csak megcsörrent, hanem többször is kicsengett, hát fölvettem.
„Sziaa! Ne haragudj! Itt vagy még?”
„Hát hol lennék?”, kérdeztem, sokkal kedvesebb hangsúllyal, mint szerettem volna, aztán kaptam egy kódot és egy útbaigazítást, és bejutottam a lakásba.

A lakás teljesen korrekt, kis előtér, ahonnan a fürdő nyílik, továbbá egy tágas amerikai konyhás nappali és egy franciaágyas szoba. A nappaliban L alakú heverő, azzal szemben tévé. A függönyök, rolók diszkréten behúzva, bőven van ugyan fény, de nem teljes a világosság. A fürdőszoba is rendben van, káddal, elhúzható függönnyel, két-három tusfürdővel (általában), szájvizet az első alkalommal nem találtam (a második randin viszont igen, aztán utána is hol volt, hol nem volt). Tisztaság, rend, a tévéből valami kis háttérzaj szólt, összességében minden megfelelt.

Na igen… eddig tartott az objektivitásom. Lilike magas, vékony. Nyúlánknak mondanám. Lehet, hogy a képeihez képest felszedett pár kilót, de ez nekem nem tűnt fel; karcsú, tökéletes popsival. A szeme gyönyörű. Az egész arca az, a kis orra, az ajka, az álla, a füle, ódákat kellene írni azokról a kicsi fülekről, a haja színéről (szőkés-barnás), a nyaka ívéről, a fejéről, ahogy hátraveti, vagy éppen előrefeszíti szex közben (ez utóbbi a gyakoribb), és említettem már, hogy magas, épp annyival alacsonyabb csak nálam, hogy férfiasan meg tudjam ölelni. De mindez első pillantásra persze nem realizálódott bennem, csak azt láttam, hogy egy csinos magas nő csukja be az ajtót, valami virágmintás-szerű ruhát visel, amit lehúzott a bal melléről (micsoda gyönyörű mell! micsoda forma, gömb, de mégis csepp alakú, és a kicsi bimbó, a tökéletes udvar, nem mértem le, persze, de kétségkívül az aranymetszés szabályai szerint), ami vonzza az ember tekintetét, miközben lilike nem is tudom, mit csinált vagy mit mondott, mindenesetre kicsit pipiskedve járkált, bevezetett a nappaliba, bocsánatot kért még egyszer, amiért megváratott, „Azt hittem, elmentél.” Valami olyasmit válaszoltam, hogy ilyenkor úgy tervezek, hogy ráérjek, de pont most mondjuk nem jött jól a csúszás. Szóval igyekeztem jelezni, hogy ezt azért lehetne máshogy is, de nem vittem túlzásba a morgást, ez talán érthető. De visszatérve lilikére: szerintem tökéletesen megfelel a képeknek, épp csak az a néhány diszkrét kis tetoválása nem látszik rajtuk, és az arckitakarástól sem kell félni. Egy csoda ez a nő.

Gyorsan lezuhanyoztam. A hálószobában várt, az ágyon fekve, a ruha még mindig rajta (végig le sem került róla, csak fel- és legyűrtük a derekára), én pedig kifigyeltem a lábát, amire eskü soha nem buktam egyébként, ha valami, inkább elidegenített mindig a láb, a lábujj, a talp, a sarok, ezek engem nem hoznak lázba, de nála valahogy az a spicc, amiben az ágyon fekve is tartotta őket, megbabonázott, és amikor megpaskolta az ágyat, hogy feküdjek oda mellé, a lába felé gravitáltam, de gyöngéden feljebb invitált magához. Úgyhogy följebb húzódtam hozzá, az ajka közelébe. Csókolóztunk, ekkor még kevésbé nyelves, inkább ajakpuszis csókokkal, és a nyakát is kezdtem csókolgatni, de ez kevésbé hozta lázba, ezért rákérdeztem, hogy mit szeret (hiszen csak egy óránk van, gondoltam).
Ebből aztán egy érdekes beszélgetés kerekedett a szexuális fantáziáinkról, és gyorsan kiderült, hogy eléggé hasonló dolgok hoznak lázba mindkettőnket, de ezek részletezése tényleg szétfeszítené ezen írás kereteit. Legyen elég annyi, hogy kellőképpen felcsigáztuk egymást, és egyhamar lilike szájában találtam magam.
Nem vette be mélyen, viszont annál hosszabban, a makkot kerülgetve, be-bekapva, az egészet föntről lefelé nyalogatva, a zacsihoz közelítve, miközben egy kézzel fogta a tövénél, és közben újra meg újra egymás szemébe néztünk. Láttam, hogy élvezi, és ezzel úgy felhúzott, ahogy szolgáltató még soha, hosszú percekig tartott, és el tudtam volna képzelni, hogy így teljen az egész randi, de aztán „Hadd érezzem!”, mondta hirtelen, és két mozdulattal rám varázsolta az ágy szélére tett gumit, majd az ölembe siklott és meglovagolt. Habár inkább volt az valamilyen összefonódás, valamilyen testi-lelki kapcsolat, ahogy együtt mozogtunk, így visszatekintve ekkor még elég esetlenül, de persze akkor még sejtelmem sem volt, hogy mi vár rám a későbbi találkozóink alatt.
Pár perc telt el így, azután pózt váltottunk, lilike elém hasalt, hátulról hatoltam a puncijába, a gyönyörű (gyönyörű!) popsija a tekintetem középpontjában, annak a közepén a sötét kis nyílás, és lilike újra meg újra odanyúlkált magának. Én hülye csak egy következő alkalommal jöttem rá, hogy mit is kellene csinálnom, mert finoman szólva sem vagyok az anális örömök szakértője, bár akkor is csak óvatosan izgattam ujjal, éppen csak simogatva, mert úgy rémlett egy beszámolóból, hogy nem különösebben szereti, mindenesetre ezen első alkalommal ez még kimaradt.
Nem tudnám megmondani, mennyi idő telt el így. Aztán pihentünk egy keveset, a gumit is levettük, mert egy kicsit ellankadtam, beszélgettünk és kicsikét csókolóztunk, illetve utaltam rá, hogy a lányok általában dicsérik a franciámat, amin jót nevetett, azután viszont borzalmasan beégtem, mert rég nem nyaltam gumis aktus után, és nagyon hamar fel kellett jönnöm levegőért, mert így elég kellemetlen íze volt (amúgy viszont iszonyatosan finom az a punci, erről később meggyőződhettem).
Lilike szerencsére nem jött annyira zavarba, mint én, kézbe vette az irányítást, és nekem sem kellett több, úgyhogy újra gumit húztunk, és szemből folytattuk, nem teljesen misszionáriusban, mert lilike hátközéptől a párnákra és az ágytámlának támaszkodott, én pedig csodálhattam az arcát, a fel-felakadó szemét, ahogy próbálta késleltetni az orgazmust, amiben senkihez sem fogható tehetsége van, az egész teste belefeszül, amikor már éppen elérné a csúcsot, aztán egy kicsit elernyednek az izmai, és kis érintésekkel az ember farka tövénél, a csípőjén vagy a mellkasán igazítja a tempót a következő csúcstámadás előtt, hogy aztán a hüvely izmait is az orgazmus ellen feszítse. Mondanám, hogy néha már olyan volt, mint egy meditáció, de akkor nem maradna szavam néhány későbbi együttlétünkre, mert hát tény, hogy az első alkalommal idáig még nem jutottunk el, még össze kellett csiszolódnunk.
Hihetetlen élmény volt. Mindketten többször nagyon közel jártunk az orgazmushoz, én perceken át azt éreztem, hogy rögtön el fogok sülni, de próbáltam tartani magam, nehogy őelőtte süljek el, ő is kérte, hogy ne hagyjam abba, néha lassítottunk, akkor moziztam (azok a cicik!) (az a gyönyörű borotvált punci! én alapvetően a nagyajkakkal szorosan zárt puncikra indulok be, lilikének viszont lepkeszárnyként kibomló kisajkai vannak, de úgy megbabonázott, mondtam is, ahogy benne mozogtam, „Esküszöm, ez szép!”), aztán egy ponton kisültek az idegeink, elfáradtunk, éreztük, hogy ebből most kihoztuk a maximumot, elöntött a békés elégedettség, úgyhogy kibontakoztunk egymásból, és csak ölelkeztünk és beszélgettük még egy kicsit. Tökéletes volt, nem csoda, hogy így belém égett.
A csúszás ellenére bőven egy órát maradhattam egyébként, és még egy kávét is kaphattam volna, de bőven elég éber voltam, úgyhogy csak beszélgettünk. Közben bejelentkeztem két nappal későbbre, ami a legkevésbé sem szokásom, de hiba lett volna nem ismételni és fejleszteni ezt az élményt a lehető leghamarabb.

A megbeszéltek szerint, a találkozó végén adtam oda, vagy tettem le az asztalra a nappaliban, és onnan vette el, erre az apró részletre már nem emlékszem pontosan. Extrákat nem vettem igénybe.