Már régen kiszúrtam Linettet az oldalon, de elég hektikus időbeosztásom volt az utóbbi időben, úgyhogy csak a vágyakozás maradt. Végül hosszas várakozás után egy keddi napon felhívtam, és jó előre, csütörtök délutánra megbeszéltünk egy időpontot. Nagyjából tisztában voltam mindennnel, de a biztonság kedvéért kedvesen elmondta, hogy mi merre hány méter. Jobb is így, legalább nincs meglepetés és félreértés.

BKV-val érkeztem, a Zugló vasútállomástól pár perc sétára van a társasház, könnyű megtalálni. Nem ismerem igazán a környéket, de az utcán lévő embertömegből ítélve tömegközlekedéssel biztosan egészen egyszerű, több irányból megközelíthető, a parkolásról nem tudok nyilatkozni, pedig sétáltam kicsit az utcában, mert korábban érkeztem, de inkább azzal voltam elfoglalva, hogy meg ne fagyjak.

A megbeszélt időpontban hívtam a kapuból, majd megkaptam a kódot és siettem is a biztonságot nyújtó fedezékbe. Halkan beosontam a nyitva hagyott ajtón - nem akartam villanyt kapcsolni a lépcsőházban, így a lakásból kiszűrődő fény mutatta az utat.
Az előszobában cipő le, a többi ruhámat a szobában egy fotelban tudtam lerakni. Kaptam törölközőt és elugrottam zuhanyozni, ami közben a kezeimet is próbáltam visszamelegíteni, hogy ne hideg ujjakkal érjek Linetthez, ha eljön az ideje.
A fürdő teljesen felszerelt, számos tusfürdő és szájhigiéniás termél közül lehet válogatni.
Mikor elkészültem visszamentem a szobába, amiben az említett fotelen kívül egy masszázspad (nem használtuk) és egy tatami volt.
És persze maga Linett várt fekete fehérneműben és harisnyában.

Egyszerűen fogok fogalmazni: csodaszép!
Nem volt prekoncepció a fejemben (úgysem jön be soha), így csakis kellemes meglepetés ért, mikor előbújt a csukódó ajtó mögül. Linett egy nagyon szép arcú lány, azonnal éreztem a kedvességet és némi fürkész kíváncsiságot is láttam/látni véltem a tekintetében.
Annyira levett a lábamról, hogy egy kissé meg is voltam illetődve, pedig elég közvetlen embernek tartom magam. Linett biztosított, hogy hamarosan fel fogok oldódni, erről gondoskodni fog. Szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy ez valóban így is lesz.

Akik időrendben akarnak haladni, azok ugorjanak előre egy fejezetet.
Mint említettem, a masszázspadra nem került sor, a tatamin maradtunk. Kaptam egy kis párnát a fejem alá és Linett nekilátott, hogy átgyúrja a hátamat, a karomat, fenekemet, lábaimat, vagyis tetőtől talpig kezelésbe vett.
Olajat használt a masszírozáshoz, úgyhogy egészen könnyedén siklott fel-alá ratam a kezeivel. Annyira megnyugtató érzés volt, hogy egy pillanatra (?) el is aludtam. Márpedig az ember ott alszik el a legkönnyebben, ahol biztonságban érzi magát és ez a délután nekem bizony egy lelki menedék volt Linett gondoskodó karjaiban.

Sajnos egy második körös kényeztetésre már nem maradt idő, de nincs bennem hiányérzet, ez így teljes volt. De talán legközelebb az is összejön.
Gyorsan elmentem még zuhanyozni, hogy az olajat lemossam magamról, majd felöltöztem és pár búcsúcsók kíséretében távoztam.
Mondtam neki is, hogy kicsit rossz érzés, hogy miután ellazította a testemet én még elmegyek edzeni (de megígértem már egy barátomnak, hogy megyek vele) és ezzel elrontok mindent, amit rendbe rakott, de végül jól sült el a dolog, mert szinte minden gépen feljebb tudtam állítani a nehézséget, szóval máshogy hasznosult Linett munkája.

Mikor visszaértem a szobába, egy vicces kis közjáték után egymással szembe állva kezdtük meg az ismerkedést. Nagyon gyorsan fantasztikus csókolózásba kezdtünk. Közben persze némi simogatás is volt, de annyira élveztem ezt a helyzetet, hogy azt is el tudtam volna viselni, ha a másfélből egy órát így töltünk el. A maradék fél órában pedig egymás görcsbe állt vádliját próbáltuk volna helyre hozni. Nem siettünk sehova, lassan került le róla a melltartó és az én derekamról is a törölköző. Ezek után jobban elindutak a kezeink izgalmas területek felé, de még mindig annyira el voltam merülve Linett puha ajkai által nyújtott élményben, hogy csak csukott szemmel élveztem tovább a csókokat. Teljesen úgy éreztem magam, mintha egy sikeres első randi után próbálnánk meg a kapualjban még amennyit csak lehet magunkba szívni egymásból a búcsú előtt. Végül Linett kezdett el engem magával húzva lassan a tatami felé hátrálni.
Még egy kis ideig víszintesen is folytattuk, amit állva elkezdtünk, majd Linett elindult lefelé.
Nagyon kellemes volt minden pillanata, közben néha felültem és még puszilgattam ahol értem. Ez kezdett túl sok inger lenni az agyamnak, úgyhogy cseréltünk és én próbáltam Linett kedvére tenni. Igyekeztem figyelni a reakciókat, de néha ahogy felpillantottam, egyszerűen elterelte a figyelmemet a az emelkedő-süllyedő mellkasa a két ég felé meredő mellbimbóval, és köztük egy áll, amely felől pedig halk sóhajok érkeztek. Már-már úgy éreztem, hogy nem fogok sikerrel járni, de végül mégis beindult a láncreakció Linettnél, öröm volt átélni, ahogy néha a combjaival szorít, néha még egy kicsit tol a csípőjén, hogy ne legyen vége... Aztán eljutott a túlérzékenység fázishoz, úgyhogy el kellett hagynom a lábai ölelését és megint én kerültem fel az étlapra. Újra élvezhettem Linett ajkait, csodálhattam, simogathattam a bőrét. Megkérdeztem, hogy szóljak-e, ha közeleg a vég, de mondta, hogy nem szükséges és ezzel szinte azonnal átszakadt a gát. Én nem tudom, hogy hogy érte ezt el, de többször irányíthatatlanul megfeszült a testem, annyira intenzív élmény volt.
Amíg Linett tett egy kört a fürdőben, addig próbáltam magamhoz térni, de ebben az segített leginkább, mikor visszajött és összebújtunk még egy kicsit a masszázs előtt.

A borítékomat a végén tettem le a tálcára, amin vizet hozott be nekem. Nem beszéltünk róla.