Előző hét pénteken hívtam, mikor jelezte az oldal, hogy elérhető. Kérdéseimre készségesen válaszolt a maga ugri‑bugri módján, ezzel pedig annyira oldotta az ilyenkor gyakran fennálló óvatos távolságtartást, hogy jó 13 percig beszélgettünk minden csip‑csup dologról. Vasárnap VTR‑en bejelentkeztem, amit másnap visszaigazolt. Flottul ment minden.

Árpád híd pesti hídfő, forgalmas csomóponttól 3 perc séta. Jómagam kerékpárral mentem, közbringa állomás van a közelben, magánparkolót láttam az utcában, villamos szintén megfordul erre, szóval aki ennek ellenére nem tud eljutni hozzá, az nem is érdemli meg őt.

A híd közelsége ellenére csendes, zöldövezeti utca, régebbi de rendben tartott társasházak (véletlenül sem panel, ezt Bius zokon veszi) követik egymást. Lakás teljesen rendben, nekem jobban bejön, mint a csili‑vili luxus apartmanok, emberközelibb, de ízlés dolga. Tisztaság, pedantéria, rend mindenhol, tiszta, illatos, puha(!) törölköző, tisztálkodáshoz minden adott és a vendéglátó el is várja azok használatát.

Nem szeretem az idegen nyelv indokolatlan használatát, ahhoz túl szép és gazdag az anyanyelvünk, de itt segítségemre van: WYSIWYG (amit látsz, azt kapod). Korrekt módon arcképpel hirdet és nem titkol el semmit. Szépsége sokkal árnyaltabb, az csak bensőségesebb pillanatokban tárul fel. Tiszta, illatos, igényes és kacér.

Ettől akkor sem tekintenék el, ha az illető hölgy kérné. Jól esik a simogatás, a nőiesen gyengéd gondoskodás, az hogy a köztünk lévő láthatatlan de érzékelhető falak szép fokozatosan omlanak le akár a beszélgetés, akár a spontán érintés által. Egyébként több masszázs közül választhattam, én a bambuszos változatot kértem, ami néha felszisszenést csalt ki belőlem, de ilyenkor finoman enyhített a nyomáson. Kezeim időnként érzéki fehérneműje finom anyagát vagy selymes bőre lágy hajlatait keresték és találtak megnyugvásra, egyszer sem rótta ezt fel nekem.

Padról átmentünk a leterített ágyra és Bius szavak nélkül adta tudtomra, hogy nyitott a közeledésemre. Piros kis ruhácskáját ügyetlenül segítettem le róla és ekkor tárult fel az ő valódi szépsége, ami ipari mágnesként vonzotta tekintetem pásztáit, kezem és ajkam mindent négyzetmilliméterét. Nem meglepő módon hamar combjai tövében kötöttem ki, még kicsi mellein ágaskodó bimbói sem tudtak visszatartani, mert a látvány minden pubertáskori vágyam felülmúlták. Ilyen különleges, izgató, húsos klitorisszal még nem volt dolgom. Peckesen állta tekintetem, ugyanakkor gőgösen nyugtázta, hogy hatása alá kerültem és jutalomból felkínálta magát egy csodálatos násztáncra. Meggyőződésem, hogy önálló életet élő szerv, mely ott abban a pillanatban kiadta a parancsot, hogy tegyem a dolgom! Bius hangjára sem kellett sokat várnom, azonnal adott visszajelzést tevékenységem minőségéről. S ha ez nem lenne elég, testnedve azonnal elárasztotta arcomat, később szinte az egész tenyeremet. Az érzéki gyönyör ilyen mérvű megélését masszázs hölgy részéről még nem tapasztaltam. De Bius nem adta magát könnyen. szemeit lehunyva kínálta fel nőiessége minden titkát nyelvemnek és ujjaimnak, és közel 20 percembe telt, mire a nirvánába juttattam. Fantasztikus élmény volt, ahogy az is, hogy orgazmusa után jó egy percig nem adott életjelet, csak lassan tért vissza a könyörtelen valóságba. Hálája nem maradt el, felkorbácsolta amúgy is lankadatlan figyelmem, nyálával nem spórolva adott kenést a műszernek és pornós elemekkel játszva, a vágyam beteljesülését hanghatásokkal fokozva juttatott el engem is a boldog megnyugvásig, ami a száján kívűl bármi lehetett volna. Bár még picit odabújt hozzám, én már éreztem, hogy időm fogytán van, tőle kérdeztem meg, hol tartunk, ő meg játékosan mondta, hogy nézzem meg az órán. Nos óra nála nincsen, így alaposan túlfutottunk a másfélen, zuhany, hálálkodás, köszönés, kalap‑kabát.

Nagyon korrekt árszabást alkalmaz, a megélt élmények tükrében inkább jelképesnek mondanám a 25 rózsaszálat, igaz, meg is dolgoztatott rendesen, de imádtam minden pillanatát.