Egyszerű volt, első próbálkozásra sikerült Biát elérni. Telefonon keresztül egy természetesen kedves, bizalomgerjesztő lányt ismerhettem meg. Annyira kellemes és mély volt az első benyomásom, hogy féltem: a személyes találkozás már csak csalódást okozhat.
Nem így lett…

Tömegközlekedést vettem igénybe, így kitűnően megközelíthető a helyszín. Autóval sem okozhat semmilyen problémát.

Az ízlésesen berendezett, kellemesen kialakított lakás diszkréten megközelíthető az új építésű házban. De nem a berendezés az, ami a legmélyebb nyomot hagyja, hanem a rend. Pontosabban az a lány, aki a napi használatú tárgyakat is oly gondosan, odafigyeléssel teszi le, helyezi, már-már illeszti a helyére.
Még szinte meg sem érkeztem, de ez már a sokadik kellemes benyomás…

… és Bia még csak most következik:
Alakját a képeknél szebben leírni nem lehet, ezt fokozni már csak a művész keze által vezetett ecset tudná. Mindenki látja, el tudja dönteni, hogy tetszik-e, vagy sem.
Izgalmasan bájos, sejtelmesen egzotikus arcocskája ugyancsak ízlés kérdése. Viszont ami ízléstől, kortól és nemtől független, az Bia személyiségből, egyéniségéből eredő nagyon kellemes kisugárzás. Márpedig Biáról alkotott összképet ez határozza meg.

Az ajtót egy közvetlen, kedves lány tárta ki. Kisugárzása az első pillanatban rabul ejti a gyanútlan arra járót. Az érkezés érzése is nagyon kellemes: olyan, mintha vártak volna, mintha megérkeznék egy olyan helyre, ahol fontos vagyok.
A nappaliban foglaltunk helyet és kezdtük egyeztetni egymás kívánságait. Egyszer csak arra eszmélek, hogy Bia a nyakamat átkarolva ül az ölemben… Ne tessék érdeklődni, mikor és hogyan került oda. Nem tudom. Egyszer csak ott volt. Oly természetességgel jöhetett, hogy észre sem vettem.
Miután magamhoz tértem, a kezemet fogva vezetett a hálószobába. Nem túl szokványos elrendezéssel a fürdőszoba közvetlenül innen nyílik. Szinte karnyújtásnyira zuhanyoztam az ágyon fekve várakozó gyönyörű lánytól. Nem, nem volt zavaró. Izgalmas! Eszembe se jutott magamra csukni az ajtót.
Zuhi után mellé feküdtem, majd érzéki simogatásokkal kezdtük felfedezni egymást. Ő érkezett el hamarabb addig a pontig, ahol a kölcsönösség átment az én kiszolgáltatottságomba. Folyamatosan a tekintetemet keresve, ügyesen és finom érzékességgel dolgozott pici szája. Nagy önuralom kellett ahhoz, hogy félbeszakítsam a gyönyört, de fontos volt, hogy megpróbáljam viszonozni a kényeztetést.
Zamatos kelyhecskéit lassan, finoman kezdtem ráhangolni és úgy tűnt, sikerült is ellazulnia.
Ennek ellenére viszonylag hamar és hirtelen érzékennyé váltak ajkai. Minden jel arra mutatott, hogy amit átélt, az örömöt okozott számára, viszont sajnálatomra a gyönyört nem sikerült átadnom.
Kedvesen hozzám simulva próbálta a csalódásomat orvosolni. Sikerrel. Ezt követően ismét Bia folytatta a játékát, ott, ahol nemrégiben abbahagyta, amit rövid mámor után ismételten megszakítottam. Gumit kértem, és mire feleszméltem érzékien lovagolt rajtam. Már csak annyi erőm maradt, hogy egyszer megforduljunk, és ölelkezve, formás melleihez simulva, robbanásként áradt szét testemben a mindent elsöprő gyönyör.
Hosszú idő telt el, mire életjelt tudtam adni magamról. Ezt követően továbbra is egymáshoz simulva, beszélgettünk, nevetgéltünk. Bár tudtam, hogy nem lesz erőm a folytatáshoz, eszembe sem jutott felpattanni és lelépni. És Bia sem sürgetett. Egyszerűen jól éreztük magunkat. Az első perctől az utolsóig.
Azóta próbálom megfejteni Bia titkát, varázsának eredőjét. Természetesen lehetetlen, viszont van egy nagyon fontos tulajdonsága, ami sokat jelentett: mindig rám figyelt. Bármit csinált, figyelte a reakcióimat és próbálta azoknak megfelelően alakítani a dolgokat.

Bár nem kérte, természetes volt, hogy az ajándékot megérkezésemkor kiteszem az asztalra. Az érintetlenül ott pihent távozásomkor is. Nem tudom megítélni, hogy mértéke hogyan viszonyul az átlaghoz, nincs tapasztalatom benne. Egy biztos: megérte. Nagyon megérte!