Fórum nem fórumozóknak...plusz Phil hozzászólásai

A bizalom az, ha fogadod. Ha élhetek egy kártyás hasonlattal: úriember fizet és csak utána oszt.

Én ragaszkodom az előre történő rendezéshez. Így nincs cirkusz, hogy a kocsiban hagytam vagy kiesett útközben. Valamint nincs félreértés, hogy mennyi az annyi. Aki ezt nem fogadja el, annak nem én vagyok az ideális vendég és el is búcsúzom.

Én próbálok mindig valamennyi váltópénzt tartani magamnál. Semmibe nem kerül, hogy egy kicsit odafigyeljek erre főleg, hogy sokszor akár még jól is jöhet. Ha valaki nem túl rutinos akkor pláne benne van a pakliban, hogy nem gondol arra, hogy pontos összeggel készüljön. Ez megbocsátható, nem kell ezt túlreagálni.
Valamint nálam egyre többen vannak akik felhívnak, hogy jönni szeretnének és még csak az árra sem kíváncsiak. Így nehéz pontos összeggel készülniük.
Mi Noémivel egyébként is az elenyésző kisebbséghez tartozunk a többi hirdetőhöz képest, mert minden vendégtől csak a végén várjuk el, hogy fizessen. Még azoktól is akikkel először találkozunk. Ez így elegáns szerintem. Szavazzuk meg a bizalmat a másiknak. Hiszek abban, hogy ahogy mi bánunk másokkal azt kapjuk vissza. És még soha nem is volt probléma ebből, tehát a módszer működik.
A tarifás érdeklődőknek pedig meg szoktam mondani, hogy nem én vagyok számára az ideális jelölt és el is búcsúzom tőlük.

Na, ugye... Ha Ő meg tudta oldani, akkor nektek sem lehet akadály :D

Kék közösségi oldalon láttam hasonlót, csak az nem utcazenész volt hanem az a fickó aki a piros lámpánál össze keni a szélvédőt. Ha jól emlékszem cirill betűs felírat volt alatta.

Na, menninfog ez.... Szinte már büszke vagyok magamra, hogy milyen inspiráló vagyok :D

Erzsébet utalvány?

Egy ismerősöm mesèlte, hogy utcazenésznél volt terminál. :) Hogy Amerikában vagy Angliában, arra nem emlékszem.

:D persze, persze, terminál meg valuta, sőt még vásárlási utalvànyból is adunk vissza... :D :D :D jót nevettem!

Én mindig igyekszem pontos összeggel érkezni, de volt már, hogy nem jött össze, mert pl. útközben kellett levennem pénzt auzomatából és nagy címletet adott, felváltani meg már nem volt időm.
Kijelenteni azt, hogy ilyen esetben automatikusan mrgtartja a visszajárót, kicsit túlzásnak érzem.
Én sem várom el ilyen hrlyen, hogy legyen mindenkinél kátyaolvasó terminál... :)

De miért is csinálna?!? Itt az oldalon már bevett szó a “rózsacsokor”, ami szerintem elegánsabb a “tarifánál”...
Részemről: ha kapom- rózsacsokor, ha kiadom- piszkos anyagiak :D
Ezért jó a telefonos egyeztetés, így a helyszínen már nincs kínos pillanat ebből.
Olvastam olyan bemutatkozó szöveget is “ha nem pontos összeggel érkezel, a maradék rózsaszál nálam marad”. Ezzel is egyet tudok érteni bizonyos mértékig. Mi elég sokat készülünk egy-egy “randira”, legalább ezzel ne nekünk kelljen már foglalkoznunk... Sőt, volt már olyan is hogy euróval akart fizetni (persze csak a helyszínen derült ki, távozás előtt) és elvárta hogy ugyanabban adjak is vissza. Én az ilyet viccesen fogom fel, de könnyen lehet kínos is.

Így van. Béna, de már rég eljutottunk odáig, hogy közismert, általánosan használt. Ezt a gyomot már nehéz lesz kiirtani!
Érdekes, hogy inkább a hímek szoktak finomkodni, körülírni. A legtöbb lány annyit mond a telefonban akár kérdezés nélkül is, hogy nálam az ennyi idő ennyi, az annyi idő annyi. Nem csinálnak ebből problémát.

Érdekes szituáció lenne, amikor a zavarban lévő, csetlő-botló elsőáldozó megkérdezni, hogy mivel hálálhatja majd meg a masszázstudományod, akkor a telefonba romantikusan belesóhajtott X rózsaszálat hallva felvásárolná az útba eső virágszaküzletben a kívánt számú rózsaszálat (az árakt ismerve értékben lehet nem is tévedne óriásit), és azt nyújtaná át érkezéskor...
Szerintem a romantikának nem kötelező velejárója a csöpögős, nyálas gügyögés. Rózsaszál? Hmmm..., virágnyelven virágul szólva. Ha jobb nem jut eszébe valakinek, ha ezt látja sok helyen, nyilván sokan használni is fogják, de szerintem elég béna.

Rózsacsokornál is romantikusabbat akarsz? Vannak elvárásaid, nem mondom. :-)

Nincs itt egy romantikus férfi sem csak olyanok akik nem köntörfalaznak?
Egyikőnk sem finomkodik. Bár lehet ez csak személyiség kérdése.
Ha valaki zavarban van az érződik, és az inkább aranyos. Ha ezt érzem a másikon akkor én is elnézőbb vagyok. Teljesen normális, hogy a másik fél nem olyan rutinos egy ilyen telefonhívás lebonyolításában mint én.

Én a telefonban megkérdezem, hogy mennyi pénzt vigyek magammal. Így nincs vita, nem kell visszajárót keresgetni. A rózsaszál és hasonlók nekem a kehely szintjén van. Nevetséges.

Én mondjuk lányos zavaromban sokszor konkrétan az árra szoktam rákérdezni, minden köntörfalazás, célozgatád nélkül... Nagy paraszt vagyok emiatt ?

Bár, tényleg nem értem ezt a túlzott finomkodást.
Hisz eleve, 2 idegen ember készül intim közelségbe kerülni egymáshoz úgy, hogy most látják egymást életükben először.... Szóval,a szó legnemesebb értelmében érdek kapcsolatok ezek. Akkor már nem mindegy, hogy nevén nevezem-e a gyereket ?

Én a tiszteletdíj kifejezést szoktam használni, ha mindenképp használni akarok valami szinonímát...

Nem tudom honnan jött a rózsacsokor kifejezés, de sokszor hallottam, olvastam hordetőktől is. Szerintem is elég hülye kifejezés és gondolom nem lenne természetes a hölgy mosolya (a találka meg túl hosszú) ha tényleg csak egy 20-25 szálas rózsacsokorral állítanék be.
De nekem ilyen környezetben pl. a "randi" szó használata is fura....

De a tiszteletdij, honorarium, vagy a rezsihozzajarulas sem annyira viragnyelv.

Illetve "Milyen osszeggel tudom megkoszonni a ram szant idot?" is jo lehet oly sok egyeb mellett.

Ha a piszkos anyagiak szokap szokapcsolatbol elhagyod a piszkosat, akkor szerintem van egy egyertelmu, tiszta, de talan nem banto kifejezes.

Ma egy férfi az egyik mondatában még rózsacsokrozott a következőben meg már a piszkos anyagiak kifejezést használta.
Bevallom a rózsacsokor hasonlatot én ki nem állhatom. Olyan erőltetetten nyálas és művi. A piszkos anyagiak meg a másik véglet. Most valaki vagy finomkodó akar lenni vagy nevén akarja nevezni a dolgot. Szerintem egyébként nem is piszkos, mindennek megvan az ára, senki nem dolgozik ingyen (gondolom ti sem). Nekem pedig ebből lesz új cipőm. Bárcsak mindenki munkájának ilyen jó produktuma lenne és ennyi örömet és kihívást találna benne...nem itt tartanánk.
Ki minek szokta nevezni a hölgyek tiszteletdíját? Egy rózsacsokros vendég gondolataira is nagyon kíváncsi lennék. Hagyom magam meggyőzni, hogy az miért jó kifejezés.