Művészet hozzászólásai

https:/www.youtube.com/watch?v=48u6fjgNSEY&feature=youtu.be

Előbb utóbb csak megtanulom, hogy kell linkelni,
úgy látszik nem vagyok eléggé link :D

Testfestés:

Tudom, vannak kiemelkedőnek is, de belebotlottam, és nekem tetszik.


https:/www.youtube/48u6fjgNSEY

A lelkes amatőr megkönnyebbülhet x)
//index.hu/kultur/2016/12/08/megtalaltak_a_majomszeruve_restauralt_spanyol_jezus-fresko_eredeti_festmenyvaltozatat/

Ez aztán a ravasz konspiráció!!!
XDDD

8O tényleg?:DDD XD

Írok néha-néha valami téveset ;) Pl. Zulu vagyok és ükapám bambuszt húzott a farkára :)

Úgysem jön rá :DDDDDDD
De az igaz még elszólhatod magad :DDD

Annyira nem érdekel a dolog, úgyis kiderül majd. :)

Ne nyomozzzz :)))

Akkor japáni nem lehetsz, mert az már Kínán túl van... :)))

Magyarország és Kína között még sok ország van :))

Nem x)

Jo, te eredetileg kínai vagy? :)

Ezt még párszor olvasnom kell ... nyelvtudásban korlátozottságom ;) De érzékelem, szívhez szól ...

Ez az egyik kedvenc versem < 3
Tizenévesen olvastam először és nagy hatással volt rám nagyon.
Nem tudom miért de imádom :)

Eliot, T. S
Az üresek

Egy garast a szegény nyomorultnak


Mi vagyunk az üresek
A kitömött emberek
Jaj! összehajlunk
Összehajlik szalmabélű kobakunk.
Száraz hangunk
Mikor összesugdosunk
Halk és nincs értelme semmi sem
Mint a szél száraz gyepen
Vagy patkányláb tört üvegen
Száraz pincékben odalenn

Formátlan alak, árnyék színtelen,
Megbénult erő, gesztus mozdulatlan.

Azoknak, akik átkeltek nyitott
Szemmel a halál másik országába
Ha emlékeznek még ránk — nem is kárhozott
Vad lelkek vagyunk mi, csupáncsak
Az üresek
A kitömött emberek.


Szemek, melyekkel álmodni sem merek
A halál álomországában
Nincsenek:
Ott a szemek
Tört oszlopon napsugarak
Ott a fák, ha hajladoznak
S a hangok
Ha a szélben dalolnak
Ünnepibbek és távolibbak
Mint egy halványuló csillag.


Ne legyek közelebb
A halál álomországában
Inkább én is viselek
Olyan eltökélt álruhát
Patkánybundát, varjúbőrt, keresztléceket
Egy mezőn
Ahogy a szél tesz úgy teszek
Ne közelebb —

Ne azt a végső találkozást
A homályországban.


Ez a halott világ
Ez a kaktuszvilág
Itt állnak a kőszobrok
Itt fogadják
Egy halott kezéből az imát
Mikor egy csillag sápadva kezd hunyorogni.


Hát így van ez erre
A halál másik országában
Magunkban virrasztva itt
Azon az órán amikor mi
Gyöngédségtől remegünk
Ajkak csókért epedve
Imáikat kövekké tördelik.


Nincsenek itt azok a szemek
Szemek itt nincsenek
E völgyben hol csillagok haldokolnak
Ebben az üres völgyben
Elveszett országaink törött állkapcsa ez


Ez a végső találkozóhely
Egymás felé tapogatózunk
És kerüljük a szót
Összegyűlve a megdagadt folyó e partján


Látástalan, amíg
A szemek újra felragyognak
Mint örök csillag
Százlevelű rózsa
A halál homályországában
Nincs más reménye
Az üreseknek.


Körbe körbe fügekaktusz
Fügekaktusz fügekaktusz
Körbejárjuk a fügekaktuszt
Minden reggel ötkor.

Odahull az eszme
És a valóság
Odahull a mozgás
És a tett
Közé az Árnyék

Mert Tied az Ország



Odahull a fogantatás

És a teremtés
Odahull az indulat
És a válasz
Közé az Árnyék

Hosszú az élet


Odahull a vágy
És a görcs
Odahull az erő
És a létezés
Odahull a lényeg
És a leszállás
Közé az Árnyék


Mert Tied az Ország

Mert Tied
Az élet
Mert Tied a

A világ így ér véget
A világ így ér véget
A világ így ér véget
Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel.

Akkor is ártatlan voltam Spy ,)

Knox,Maxim nagyon jó mindkettő < 3 :)

Spy jó kép igen ,)

Ez is művészet!
https:/xhamster.com/photos/view/6821387-119072047.html#content

A költészet napja van igen, én egy nagyszerű Radnóti esten voltam, tragikus sorsa sokooló volt, bár ísmerem. Ez a vers is elhangzott:

KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

A költészet napja van, úgyhogy szerintem ez a legalkalmasabb fórum rá, hogy megosszam veletek egyik kedvenc Villonomat, ami egyébként természetesen az első betűtől az utolsóig Faludy-költemény, 1937-ből.
Küldeném tiszteletteljes biccentéssel huff kollégának, a nyolcadik bének, és mindenkinek, aki szereti.

BALLADA A KALÓZOK SZERETŐJÉRŐL

Jennynek hívták, szőke volt és éhes,
s a szállodában üveget mosott,
hol elhamarkodott szeretkezések
szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek,
s csiklandott ringyók részeg sikolyával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak,
vagy hajnaltájt meleg vizet hozott:
megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap
markába titkon egy dénárt nyomott.
Ilyenkor mindig némán megköszönte
alázatosan vézna mosolyával,
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

És éjjel, ha kiment a folyosóra,
egy-egy éhes hím gyakran rálesett,
ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra
teperte le: s ő mindent engedett.
S mikor a férfi vállait harapta,
s mellét kereste borgőzös szájával:
ő a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S egy délben zaj támadt a tengerparton,
s találgatták mindnyájan az okát,
de ő felkacagott az utcasarkon,
és még otthon is nevetett tovább.
S hogy mosogatni hívták a konyhába,
a tányérokat eltolta karjával -
és a hajóra gondolt
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.

S mikor félreverték a vészharangot,
s a kikötőben üvöltött a nép,
ő lassan elfütyült egy hosszú tangót
és hófehérre mosta a kezét,
s új ruhájában a párkányra hágott,
s a tengert nézte gonosz mosolyával,
hol a város előtt egy hajó állott,
nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.

S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte
rőt bombákkal akkor a várfalat,
és nem maradt, mikor leszállt az este,
kastély a várban s ház a vár alatt,
ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda,
s a bronzoszlop a helytartó szobrával,
és nem maradt, csupán egy piszkos szálló
nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.

De ő még mindig az ablaknál állott,
s az éjszakába egy dalt énekelt,
és reggel a matróznép partraszállott,
és minden embert sorra láncra vert.
És akkor a hajósok vezetője
így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S ő azt felelte: "Mind!"

S a tengerparton aznap alkonyatra
minden fán ötven ember lebegett,
és szemüket a héják csőre marta,
mint lógombócot éhes verebek.
S a hajó, míg a hullák rút farával
halotti táncot járt az est szele,
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával
eltűnt vele.

Mondd csak, ifjú korodban Te nem kukkoltál soha meztelen fiúkat???