AdatlapÜzenet küldése a téma adminak, címzett: huffTagok listája!Új tag meghívása a témábaBesziParódiák hozzászólásai
Aki elég beszit olvasott, annak olvasás közben bizonyára feltűntek már ismétlődések, közhelyek, látványosan kiütköző elemek vagy zsánerek, amik részben a beszámoló mint műfaj korlátaiból fakadnak, részben pedig abból, hogy emberek vagyunk és ezerféleképpen éljük meg és adjuk át az élményeinket. Ennek a topiknak az elsődleges célja saját magam szórakoztatása és csillapíthatatlan grafomániám kiélése és csak másodlagosan az arra fogékony olvasók szórakoztatása. Ha magadra ismersz egy-egy kikarikírozott elem kapcsán, ne sértődj meg, max. röhögj egy jót, ahogy én is röhögök magamon, mikor egy paródia alanyává válok (nem egy parodizált elemet saját írásaimból merítettem:D). Lehet kommentelni, ötletelni vagy bármi mást produkálni, de alapvetően az a cél, hogy ha rám jön a hoppáré, akkor itt ki tudjam élni magamat:) A műfajt talán nem kell magyaráznom, de azért mégis: "A paródia egy görög eredetű szó: paródeo. Eredeti jelentése egy-egy dal gúnyos, torzított előadása volt. Mai értelmében egy többnyire közismert mű, műfaj, zenemű, előadó komikus hatású utánzása, ironizálása szórakoztató céllal. És lehet parodizálni jelenségeket, eseményeket is. Továbbá a szerző akár önmagát is parodizálhatja. A paródia alkotója az eredeti formai karakterjegyeit elemzi, felismeri és utánozza, de annak tartalmát komolytalanná teszi, rámutatva ezzel jellegzetességeire." (forrás: Wikipédia)
A bűr nem sülöl le a pofádról.A fajtalankodáshoz van eszöd ,a disznók meg döglenek éhen az ólban.
Eriggyé oszt rakd rendbe öket mee megváglak. A kutya harapná le azt a basztatós falloszodat.
Ezé járattalak ikkolába meg a diplomatikába ,hogy itten izzéjjé.Azé ha adol egy sört megbocsájtok:))
Én meg nem kapok levegőt a röhögéstől :D :D :D :D
Midőn egy döglesztően unalmatos, böglyöktől buzzogó nyári éjjelen kandühöm fortyogása tűrhetetlenné tolmákolódott, menten belezizzentem a molyvás éterbe, hol százával terpeszkedtek a szépszavú bülbülök tollas hímbikák durrogtatására és súlyosan pergő vízjelzetes papírocskák sima tapintására vágyva. Hány meg hány forróölű szirénlány finomságos testezetére gúválódott véreres szemhólyagom, míg mélyről gyülemlő szimpátiámat felhorgasztotta egy Ilonka nevű gömbösmellű példány, kinek kipuccsantott fenékdombjait tangazsinórra fűzte az ármányos menedzserispán. Elsőként tekerőlantos távrecsegőmmel méredzkedtem a közelibe. Búgó hangjával rekkenő képeket festett aktuálisáról, agytolulást eredményezve vérbő nyélszerszámomban és lottyadó lelkesedést bőrtárcám cserzett rekeszeiben. Időalkalmat találtunk torladó naptárában, imigyen lefixálódott irgalmatlan nászunk a ragacsos éjszakában.
Nosza, feltekeredtem vázas kétkerekűmre és sebes átalbotában áthajtottam a bűzös betonváros kanyarványain, fújtató acélbikák tülkölése mellett pirosszín lámpák alant ippeg átsuhanva. Ilonkám időleges szállása hatalmas sárkányokádékként rontott elém a toportyán éjből. A kőtömb külsején a számsoros rejtvényt megfejtettem, majdanán láncra vertem pedálos barmomat és bőséges testemmel betolultam a lépcsősorral vadított bűnbelsőbe. Négyesugrással felhömpölyögtem az emeletre, mire ajtó nyikordult balrul vészjóslón, hol a küszöbön letaposott velkomszőnyeg satnyult. Arra mordultam, izmommal fenekedve orvtámadást várva, de a jány egyik használatlan féldinnyéjét gurította ki elém hívószóul. Beléptem. A kapu bezárult és megette Ő várt harcidíszben, rettentő patákban, vakoltarcú boszorkánynő, festett körmentyűs fenevad. Turbákolva pusszancsolódtam pirosított járomcsontjára, kéjtől hájas szememmel felmérve örvös testének minden domborulatját. Nem csiccsogott, kézenhúzva bevezetett homályos fészkébe, én meg ribancfreskója ringó ábrázatán merengve nyálfolyamon csüngtem a hátulján. A bővérű jány erős csontozatán terjedelmes húsgörgeteg feszengett szemrevalóan és őserejű termékenység ömlött elő csipője ringásából. Észvesztő tomporától aszittem falnak menek és a mellyei, hej, az irdatlan mellybősége csűrdöngölésre csábított. Eriggy, fürgyé’ – szűrte fogai között a szót – Szagos müge vagy.
Oldalvást berontottam a tiszítóhelyiségbe, ruhámat lerántottam mint egy megvadult vedlőpocok. A bádoghangú mosdóvájúba hideg vizet loccsantottam és izzadványos hajlataimat fél kézzel ímmel-ámmal lecsutakoltam. Illatos pempőit azé’ távoltartottam férfias testesülésemtől és helyette elégedetten szipkáztam be szagos hímpárámat. Aztán jobb szemöldököm a búbomig szaladt, mikor leszippantottam a kis pohár színes venyigepálinkát, mit odakészítettek gondos asszonykezek. Csipett, mart, szúrt mint a csíkos veszedelem! Fel is harákoltam és kipöktem, hogy odatoccsant, megragadt a kék létyó a meszelt falon. Hát mi a rákot főznek itt kisüstben?! Fejcsóválva szárítottam meg szőrtenger borította vaskos formátumomat és imigyen rákészülve vérnősző párzásra csókért csücsörögve Ilonkám elé dobbantottam. Elejibe kicsit hörcsökösködött, de végül iszamos nyelve hozzászabódott az enyiméhez. Nyelvedzés közben megtapirgolta bődületes taplófámat, elégedetten csettintett műpillájával, majd hirtelenjibe leguggolt és táguló szájcsövébe szippantotta rettentő oszlopomat. Elsötétült előttem a világ a feneketlen mélység ilyetén kinyilvánítására. Kicsinyég hagytam dolgozgatni, de közben már bimbajait pattingattam serényen ujjpöckeimmel. Jól szopogtatott a beste! Marokra fogtam hajzatát és gémeskútként szaporán jártam-keltem nyelőcsövében. Miért van pótszőr a fejeden, te jány? – kérdeztem fennhangon, csak hogy lecuppantsam vészesen taknyosodó hűbéruramról, majd választ nem várva sebtiben a vetett ágyra dobáltam testének halmait. Ejj, Te barcogó ártány, finomabban a fehérnéppel! – feddett meg a dölyfös kis poszáta, de megnémult szegény, mikor tarkójánál fogva ráorrontottam nyálasan álldogáló kiskondásomra. Tilinkózzál, ne pöröljé’ nekem, he! – próbáltam vele finomkodni, pedig odahaza a gunyhóban már két pofon jár ezért asszonyságnak. De úriembör nőt nem ver (csak otthol). Míg kéjrudamat nyeldekelve orrlikain át szuszmákolt hevesen, én hatos-kilencest formáztam magunkból és kérges tömlőnyelvemet szunnyadó csiklópörcére fontam igyekezve pödört bajszom dárdájával nem megsebezni. Lepkeajkait bütykös ujjaimmal kétfelé túrtam és úgy nyalintgattam szorgosan befelé borsótól kipucolt hüvelyébe (höhh). E halálos öklelésben tusakodtunk, én folytonvást torokra vetődtem egyszemű óriásommal, ő meg nyihogva tapasztotta rá vaskos farrendszerét viharvert orcámra. Mint vitustáncot járó erotik puttók, tört fel gyomromból a böffenetes kéjérzet. Állj, ne tovább! – dörrentettem rá mélyöblű hangorkánnal. Simavégű vándorbotommal szívesen megízlelném szőrtelen pinavájatod szaftos menedékét – mondtam neki és baszdühtől homályos szemeimmel nemiesch szervére tapadtam. Szemvillanás alatt ruganyos szorítóköpenyt hámozott elő, ráterítette furkómra és a szalmatömött ágyon öntestét hanyatt vetve felkínálta nékem legbelső alagútrését. Rögvest nekifeszültem sikamlósan tátongó bejáratának és kérlelődzve törleszkedtem befeléje, csipőmmel előre ösztökélve merev kígyószervemet. Tövig döccenve érkeztem poszméhének rejtekébe és láttam tágra nyílt szemgödrében szűkölni a döfölésre kiéhezett anyakirálynőt. Most megbaszlákollak, te szemtelen kocadög – becézgettem kedvesen és nekiláttam ellátni a baját. De nem bírtam sokáig a lendületes párzást, mert már nagyon ki voltam éhezve egy szuttyogós kangörcsoldásra. Ő hurrogva virnyákolt döngetés közben, köldökcsomójában tóvá duzzadt az izzadtság, vizenyős szemeimmel delejes pillantásába temetkeztem és éreztem, hogy előtör belőlem a gőzölgő férfimagvam. A köpeny szerencsére megfogta rakoncátlan csikóimat, így gyermekünk és vérbajunk sem lészen, bár előbbi talpraesett juhászbojtár lehetne az mán biztos! Hogy neki jó volt-e, nem tudhatom, de mikor kirántottam véreres bunkósbotomat belőle és megböködtem horpaszát, akkor megmoccant, tehát túlélte.
Fizettem, oszt’ mentem.
(És köszönet Karinthynak, a népiesch műfaj megalkotójának:))
Ui.:Ha van még ilyen, küldjetek linket :) XD XD XD XD