Kialakulhat e vendég és szolgálatató között kapcsolat hozzászólásai

:)) Határozottan állítom, hogy NEM hülyeség érzelmeket közvetíteni más felé, ha kell szembemegyek a világgal (és győzök!), nagyívben teszek a semmire, mert semmi más nem létezik számomra, senki más, csak Ő, üvöltök, sírok, röhögök, néha szenvedek (ha nincs mellettem Ő), elégek, elhamvadok, újraéledek minden pillanatban, őrületesen boldog vagyok ettől az egész zagyvaságtól, nem vagyok éhes, szomjas, álmos, nem tudom és nem érdekel, ki vagyok, mert akkor, csakis akkor vagyok egész, ha szerelmes vagyok!

De lehet,hogyha valaki jobb embberismerő akkor kevésbé lesz szerelmes.

Még ha tudod hogy hülyeség amit csinálsz, akkor is megcsinálod, szembemész a világgal, nagyívben teszel minden másra, ha kell hazudsz, trükközöl, megalázkodsz, üvöltesz, sírsz, röhögsz, boldog vagy és közben szenvedsz, ez a SZERELEM.

Távol álljon tőlem Kedves, hogy degradáljalak.
Egyébként az az irigylésre méltó a nőkben, hogy jobban ösztönlények, mint a férfiak. (Anzsel azt hiszem, erre gondolt.) Úgy tudnám megfogalmazni, hogy a férfi gondolkodás logikán alapul, a női gondolkodás inkább intuitív. Az intuitív gondolkodás inkább ösztönvezérelt, mint a logikus. A gondolkodásmód külömbözősége megmutatkozik az érzelmi "képességekben" is. Saját véleményem szerint a nők mélyebb érzésekre képesek. Persze ezek az állítások általánosításokon alapulnak, egyén szerint változó, hogy ki mennyire logikus vagy intuitív, ki mennyire mély érzésű, vagy sekélyes. Egy biztos: minél inkább hallgatsz a gondolataidra, annál kevésbé működnek az ösztönök.

Szóval GF ti vagytok az ösztönlények,mi meg az észlények.DDD
Na viccet félretéve,amíg ez a csoport meg nem született azt hittem tényleg jobban ösztönlények vagytok.És akkor kiderül,hogy tulajdonképpen mindkét nem jobban ledegradálta a másikat magában.

Megint szépet írtál Kedves, de szerintem ez esetben néhány eszmefuttatás hibás. Én viszont ösztönlényként megengedhetem magamnak, hogy bátran szembeszálljak Veled :))) Viccet félretéve... az ösztönlény szón megakadtam. Nem, nem sértő egyáltalán, sőt, én leginkább ösztönlény szeretnék lenni. Hogy miért? Mert az tiszta! Nem a társadalmi elvárások, nem az evolúcióban túlfejlett agyunk, és ezek szülte deformált gondolatvilágunk vezérli, hanem valami sokkal ősibb, deformitásoktól mentes erő. Az ember igazából (minden ember, kivétel nélkül) két szituációban most is ösztönlényként viselkedik. Az egyik ilyen szituáció a gyönyör pillanata (lefordítva: amikor elélvez). Nincs ego, nincs kötelesség, nincs elvárás, nincs semmi, csak valami őrületes energiakitörés. Nehéz ezt megfogalmazni, de tudod miről beszélek. Szóval... ösztönlény... Igen, és ez kapcsolatba hozható a szerelemmel is. Amit korábbi hsz-okban már itt is megfogalmaztak, hogy a szerelmes ember "irracionálisan viselkedik". Ha innen nézzük, ebből az ember alkotta szörnyűséges világból, akkor megállja a helyét az állítás. De! Ha ösztönlényként nézzük, akkor ez a mi világunk, a deformált valóságunk az irracionális. Tény, hogy a szerelmes emberben az ösztönök kissé több teret kapnak, a gondolati irányítás háttérbe szorul. Jó ez? Relatív a megítélés. A munkájára kevésbé koncentrál, könnyebben kerül konfliktusba, mivel "más". Más, mint a többi ember és szintén emberi vonás, hogy a másságot megvetjük. Viszont a szerelmes ember őszinte! Nem is tudna nem őszinte lenni, elveszítette az egóját! Szóval ennyit az ösztönlényről... Köszönöm a dícséretet! :))
Jah... ösztönlényként nem vitatkoznánk azon, hogy szabad-e szerelmesnek lenni... megtörténne és kész! :)))
Köszi Anzsel! Boldog a lelkem (néha), amikor átugorhatok abba a másik világba... ;)

Mi van itt kérem???:DDDD:)))

Jó reggelt! Lassan érdemes lenne a gondolatokat csokorba gyűjteni és kiadni. Sokan tanulnának belőle. Tanulnának, de nem lenne saját tapasztalatuk. Élni pedig csak szimpla, érzelemtől mentes, csakis bevételt szolgáló szexért: nem is tudom. Nem lennék rá képes. Bizonyára nem véletlen, hogy megálltam a masszázsnál, hiszen nekem mindig is szükségem volt érzelemre testi kapcsolathoz. Nem mindenkinél megy érzelemmentesen, főleg nőknél nem. A férfi más, nagy százalékban ösztön lény. Nem vitatkozni, hiszen statisztika támasztja alá eme kijelentést. Viszont ha jön egy érzés és valaki kitér előle, úgy gondolom, megérdemli a sorsát, hiszen szerelem nélkül mi értelme ennek a kegyetlen, sokszor érzéketlen, sokszor kíméletlen, hazug világban. Őszinte érzelmek tesznek bennünket különbözővé az állatoktól. Ösztön szexre ők is képesek, de szeretkezésre nem. Már pedig attól tud megmozdulni a föld. Egy dugástól (már bocsánat a kifejezésért), bizony nem. Aki még nem érezte, hogy képes megmozdulni a föld, lángolni a tenger, ne elmeneküljön és észérvekkel hátráljon, ha jön egy elsöprő érzés. Ráér azután is észérveket sorakoztatni fel, ha megélte a csodát. Hiszen ez csoda, amit nem adnak a közértben, nem adnak a piacon, nem árulják akciósan sehol. Fájdalommal járhat, ha vége? Ugyan :) Mindennek ára van, néhány hét nem evésért, nem alvásért lehetett cserébe több hét, több hónap, több év mennyei varázslat. Hát nem megéri? :) A léleknek szüksége van balzsamra ahhoz, hogy szárnyaljon. Nagyjából két dologtól képes szárnyalni. A szerelemtől, és gyermek születéstől. Aki ezekről lemond, szimpla észérvek miatt, önmagának ellensége. Én nem lennék soha, az biztos :) Szeretek mindent úgy megélni, ahogy megadatik. Nem véletlenül adatik meg :) Állandóan lemondásokra kényszerülünk. No de mindenről? Szimpla szex élményekből nem lehet később, idős korban töltekezni. A szerelmek emlékeiből viszont akkor is mosolygva töltekezik mindenki, ha fájó volt a vég, nem még akkor, ha kiteljesedett. Ha attól tartva, hogy fájdalmas a vége, soha nem létesítünk kapcsolatot, soha nem engedjük magunkat szárnyalni hagyni a szerelem szárnyán, szülni sem szülne senki, hiszen a terhesség vége is iszonyú fájdalom. Akkor mi sem lehetnénk itt, mi sem élvezhetnénk az életet. Kinek lenne ez jó? :) Szerintem senkinek :) Nekünk bizonyára legalábis :) Papuskával maximálisan egyet értek.
Amit adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el :) Ez a szerelemre is igaz, és bizony ha ezer éve megállta a helyét a mondás, ma is megállja :) Az életnek pedig úgy van értelme, ha a jó és a rossz egyensúlyban van :) Nem az az ember boldog, akivel csak csupa jó történik, hanem akinek szárnyal a lelke. Már pedig ahhoz érzések, érzelmek, emberi csodák kellenek. Csodát még nem láttam sem szimpla időre történő aktus hatására, sem vagyon hatására. De ismétlem, mindenki maga dönti el, hogy szereti élni az életét. Lehet történés és érzelemmentesen, de lehet csodákkal megspékelve. Nekem utóbbi jobban bejön :) Sőt, ez esetben soha nem kell alkohol, soha nem kell drog. Talán ez sem utolsó szempont. Mindent a maga valójában megélve az ember önerőből képes akkor is felállni, ha összedől körülötte a világ. Erőt merít a világ összedőlése előtti csodából. Hatékony éltető erő :)
Legyen szép a napotok, boldog a lelketek :)

Kiara! Alakulhat, mert ha "jön": letarol! Ez nem"jószív" kérdése. Hogy kegyetlenül fájdalmas, az igaz, s nem csak akkor, ha "haszonállat" a szerelem tárgya! Helyesebben: nem is tudom, milyen az, amikor "haszonállat" az illető, ilyennel nem volt "szerencsém". Egyébként én ezt máshogy kategorizálnám, de az egy más elnevezésű csoport témája lehetne. Pokolian fájdalmas, amikor kölcsönösen, érdeknélkül müxik minden.....s közben tudod, hogy nem müködhet, Ő vagy Én nem tudunk feldolgozni, kezelni helyzeteket, stb.... ragozhatnám még (túl friss az élmény)! Igazad van: nem szabad belemenni,mert belepusztulsz! Amiben nincs igazad: a szimplán szexért, az megéri. Nem, nem éri meg!!!! Mellesleg ez a "szimplán sex" egészen más kategória, köze nincs a szerelemhez!!! Legalábbis az én olvasatomban.

Ez nagyon durva!!!! Csak remélni tudom, hogy nem tipikus!

:) Úgy látszik ismét egyetértünk. Én is tiszteletben tartom a beállítottságodat,igényeidet,véleményedet és természetesen a személyedet is! Nagyon szimpi, hogy "normálisan" reagáltál le. Mind különbözőek vagyunk, s így az igényeink,elvárásaink, vágyaink is azok. Minden körülmények között tolerálni kell a másik Embert. Te is, én is ezt tesszük és így alakulhat ki normális párbeszéd. Ez jó! Ne is változtass, maradj a Neked kedves fiatal hölgyeknél, hisz gyönyörűek. Ha pasi lennék és annyi idős,mint én (jajjjj) csak is hozzájuk járnék! Mivel " csak 1 gyenge Nő vagyok", aki  más korosztályt képvisel, én maradok a jól bevált "nem korfüggő" kategóriánál. Nálam nem kor, hanem hozzáállás,intelligencia, sexuális kultúra-függő a dolog. Tanulni meg mindig van mit minden korosztálynak! ))) 

A szimpla szex sem működik így. Néhány helyen vagyok úgy, hogy fix összeg aztán jól érezzük magunkat. Na persze aztán hívnak akkor is ha csak pénz kell. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a lányokat akik stabilan hozzák a jó szexet. Mire odaérek mondja, hogy fogorvosnál volt így nincs francia, felfázott így nincs francia neki, épp berúgott stb. Nincs ezzel baj, de ha fizetek akkor már úgy mennék ha minden oké. Ami mindent visz, még régebben mentem így egy kis kihagyás után visszajárósként egy lányhoz, panzió, kocsikázás, aztán levetkőzik és akkor látom, hogy terhes lett azóta, valszeg ezért hívott, hogy menjek. A csak szex sem megy így, szerintem.

Te öreg!:-))

:-) Tisztelem az álláspontodat és a személyedet is mélységesen. Ennek ellenére én maradok a nálam fiatalabb hölgyeknél. Szerencsére sok van akit már nem kell tanítgatni. (s manapság már egy 26-27 éves nő is szemtelenül fiatal hozzám képest. Sajnos...) Kis nevelés meg mindenkire ráfér, mert egy valamiben mindenki tapasztalatlan: az új partnere igényeiben és vágyaiban. :-)

Legálisan..!? Na, ja! A jelző lehet, hogy érvényes és találó, csak éppen..... Na jó, nem írom le. Szóval Te szeretsz tanárbácsi lenni! Gondolom ez afféle bizonyítási vágy. :)) A barátaidnak igaza van és szertem nem irigyek, csak realisták. Nem az a lényeg, hogy az asszony fiatal, vagy sem, hanem az, hogy mindig "kéznél van"! Ott teljesíteni, na az az igazi kihívás, nem a tinikkel játszadozni! :)))

Na vááárj én legálisan nyomom. 18 év felett csakis. De ha azt veszem, hogy fele annyi idős lányokkal játszadozom mint én, szerintem ez a jelző igen is érvényes. :-)))Minden barátnőm 10-13 évvel fiatalabb volt az elmúlt 10 évben. Szóval a barátaimtől mindig ezt kapom... (persze csak irigyek, mert az asszony már nem ilyen fiatal otthon :-)))

:))) Minden OK, csak a "pedomacit" neeeeeee!!!

Köszönöm, Drága! Örülök, hogy osztod a véleményemet.Még szeretnék reagálni Implacabile  beírására, aki itt minden hirdetőbe szerelmes. Ezzel egyetértek. Mind így vagyunk itt ezzel. :-)))Pontosan onnan tudom, hogy tényleg beleszerettem valakibe amikor ez a "mindenkit imádok" érzés megszűnik, s minden gondolatom, idegszálam, érzesem és hormonom egy helyre  fókuszál... s mindenki már sokkal szürkébb és helyettesíthetőbb lesz. (S ezért most elnézést minden itteni szerelmemtől... :-P )Nah, de elég ez érzelgős énemből, vissza a nagypofájú, perverz, pedomaci Bvlgarit!!! :-D 

Kedves Bvlgari! Képtelen vagyok megállni,hogy ne reagáljak soraidra. Olvasva soraidat, mintha a saját gondolataimat láttam volna leírva! Tökéletes összefoglaló! Annyira igazad van....! :)))

Én is beleestem már ebbe a hibába, s persze fájt is a csalódás, de a "privát" életnben is ilyen, nem?
Szerintem igen is lehetséges. Miért ne? Ott fekszel valakivel pucéran összebújva és rájössz, hogy működik a kémia, éget és te nem tudsz ellenálni. 
A legszebb, hogy lehet egy szórakozóhelyen nem tudtad volna felszedni, de most hogy órákra össze vagytok "kötelezően" zárva megvan az alkalom, hogy megismerd, esetleg átértékeld a külső alapján érzett első benyomásod.
Szerintem a szerelem pont attól szép, pont attól jó, hogy váralan és akkor az igazi, ha nem tudsz ellene semmit tenni. Én sem akartam. Tudtam, hogy őrültség, tudtam, hogy megbánom. De akkor is hagytam magam lángolni, mert ettől volt jó és ettől éreztem magam újra élő embernek. Ha ésszel tudtam volna befolyásolni, akkor tényleg igazi elsöprő szerelem lett volna? Szerintem nem. Így legalább tudtam, hogy az érzés valós és igaz.
Hogy működik-e hosszútávon egy szolgáltatóval? Na ez már más kérdés. Az tény, hogy nehezebb ezt a munkát összeegyeztetni a szerelemmel és az intimitással, mint mondjuk  a postáskisasszonyét.
Úgy gondolom akik itt töltik az idejüket. Mind kicsit nyitottabban viszonyulnak a szabad szerelemhez. Ez azért segít. De a végeredmény tényleg azon múlik, hogy két ember hogyan tudja ezt egymás között kezelni, megbeszélni. Aztán ha működik, talán eljön egy olyan pont mikor azt lehet, mondani, hogy ne csináld ezt tovább.... 
Én is hajlottam erre, de nem a féltékenység motivált, hanem az, hogy túl értékes volt a másik ahhoz, hogy a kegyeit ily olcsón osztogassa.
Minden ember és minden kapcsolat más. Jó ez a szó, hogy kapcsolat, mert azt hogy ténylegesen mit is jelent, hol a határa, mik a lehetőségei, az a két ember dönti el együtt, aki alkotja. Amíg közösen nevezőn képesek tartani. Ha már nem, akkor úgysem beszélhetünk kapcsolatról.
Szerintem igenis éljük meg az érzéseinket és merjünk kockáztatni is. Aki nem mer  elrugaszkodni a szakadék szélétől, aki fél a zuhanástól, az repülni sem fog tudni...