Kialakulhat e vendég és szolgálatató között kapcsolat hozzászólásai
Hozzászólás írása...
2011. szeptember 29. 20:51:01 Kedves Bvlgari! Képtelen vagyok megállni,hogy ne reagáljak soraidra. Olvasva soraidat, mintha a saját gondolataimat láttam volna leírva! Tökéletes összefoglaló! Annyira igazad van....! :))) 2011. szeptember 29. 20:07:48 Én is beleestem már ebbe a hibába, s persze fájt is a csalódás, de a "privát" életnben is ilyen, nem? Szerintem igen is lehetséges. Miért ne? Ott fekszel valakivel pucéran összebújva és rájössz, hogy működik a kémia, éget és te nem tudsz ellenálni. A legszebb, hogy lehet egy szórakozóhelyen nem tudtad volna felszedni, de most hogy órákra össze vagytok "kötelezően" zárva megvan az alkalom, hogy megismerd, esetleg átértékeld a külső alapján érzett első benyomásod. Szerintem a szerelem pont attól szép, pont attól jó, hogy váralan és akkor az igazi, ha nem tudsz ellene semmit tenni. Én sem akartam. Tudtam, hogy őrültség, tudtam, hogy megbánom. De akkor is hagytam magam lángolni, mert ettől volt jó és ettől éreztem magam újra élő embernek. Ha ésszel tudtam volna befolyásolni, akkor tényleg igazi elsöprő szerelem lett volna? Szerintem nem. Így legalább tudtam, hogy az érzés valós és igaz. Hogy működik-e hosszútávon egy szolgáltatóval? Na ez már más kérdés. Az tény, hogy nehezebb ezt a munkát összeegyeztetni a szerelemmel és az intimitással, mint mondjuk a postáskisasszonyét. Úgy gondolom akik itt töltik az idejüket. Mind kicsit nyitottabban viszonyulnak a szabad szerelemhez. Ez azért segít. De a végeredmény tényleg azon múlik, hogy két ember hogyan tudja ezt egymás között kezelni, megbeszélni. Aztán ha működik, talán eljön egy olyan pont mikor azt lehet, mondani, hogy ne csináld ezt tovább.... Én is hajlottam erre, de nem a féltékenység motivált, hanem az, hogy túl értékes volt a másik ahhoz, hogy a kegyeit ily olcsón osztogassa. Minden ember és minden kapcsolat más. Jó ez a szó, hogy kapcsolat, mert azt hogy ténylegesen mit is jelent, hol a határa, mik a lehetőségei, az a két ember dönti el együtt, aki alkotja. Amíg közösen nevezőn képesek tartani. Ha már nem, akkor úgysem beszélhetünk kapcsolatról. Szerintem igenis éljük meg az érzéseinket és merjünk kockáztatni is. Aki nem mer elrugaszkodni a szakadék szélétől, aki fél a zuhanástól, az repülni sem fog tudni... 2011. szeptember 29. 19:48:10 Cselekedni, nem dumálni! Én csak gratulálni tudok! 2011. szeptember 29. 19:40:32 szeretek 8a mai napig is..) fejest ugrani!! ))) mint mondám - át kell élni!! ))) - ez az alapelv! asssszem..)) 2011. szeptember 29. 19:33:17 Nem pocsékolja az időt!!!Igy is kell csinálni,hisz nem élünk örökké!:) 2011. szeptember 29. 19:30:57 Fantasztikus vagy Papuska,nálad milyen gyorsan mennek a dolgok,te aztán nem teketóriázol,optimizmusból ezek szerint csillagos ötös.Nálad a kalandok egyből összeköltözéssel kezdődnek nem semmi,méég? 2011. szeptember 29. 19:16:48 oké...))) 4 éve történt az utolsó(???) baromságom.... egy másik netes oldalon ismerkedtünk ösze..levelezgetés, aztán féléjszakás beszélgetések..aztán személyes találka.. (az ország keleti végén!!!!) Oly jól sikerált az az első pár nap, hogy a következő héten odabútoroztam..))) nem véletlen az a mondás, hogy: "lakva ismrszik a magyar..." én cigizem - ő nem..de, ez csak a negyedik héttől kezd "szörnyen iszonyatos" szokássá válni... (soha eszembe nem jutott a lakásban cigizni - erkély..DD) az ötödik héttől kezdte el zavarni a szuszogásom...(azóta, horgolok is állítólag a sporttársak szerint...DDD) satöbbi..))) két hónap után visszaköltöztem..))) ezt a kalandot azért (sem) nem bánom, mert legalább megismertem Sz.Sz.B. megyét... ))) 2011. szeptember 29. 17:30:58 Na csak eeegyet Papuska! 2011. szeptember 29. 17:30:50 Na csak eeegyet Papuska! 2011. szeptember 29. 17:17:39 Drága Anzsel, imádom amiket írsz! :) 2011. szeptember 29. 17:02:42 Én sem a sajátomról számolok be,de nekem volt egy olyan "udvarlóm",akinél például az autóm szélvédőjére volt tapasztva egy cetlin,hogy 12:10 és ilyen szemek. Aztán később jöttem rá,hogy ekkor mentem el itthonról és a szemek meg,hogy meg vagyok figyelve.De egyébként nem nagyon beszéltünk,mert akkor nagyon zavarba volt. 2011. szeptember 29. 16:44:11 az én baromságaim kötetnyit kitennének...))) DE!! NEM BÁNOK SEMMIT SEM !! )) (éés, mostmár mosolyogva gondolok vissza mindre...) 2011. szeptember 29. 16:27:27 Szia Orsi! Neked is szép Napot! Igazad van ,így visszagondolva az ember sok mindent megtesz a szerelméért, amiket később már ő maga sem ért. De akkor adott szituban úgy tűnik, hogy az a minimum amit meg kell tenni. 2011. szeptember 29. 16:15:59 Akkor most abba gondoljunk bele,hogy mik voltak azok a nevetséges ostobaságok,amiket megtettünk a szerelemért,mert leírni már biztos nem írjuk ide le. 2011. szeptember 29. 16:03:11 Kézcsók Drága Anzsel! Jó munkát! Nekem is van ,elolvasom rövid kis szösszenetedet. Szép Napot Neked is! 2011. szeptember 29. 15:56:15 Nocsak :) Szia kedves Pepe! :) Rég láttalak :) Ettől függetlenül ugyan azt írtuk le, csak más-más terjedelemben :) További szép napot Neked és mindenkinek! Már itt sem vagyok, munka van :) Ölelésem :) 2011. szeptember 29. 15:55:00 A szerelem a világ egyik legcsodásabb, legemberibb érzése. Miért ne működhetne, bár én masszázs oldalról látom, ha két ember egyenrangú félként kezeli egymást. Át kell élni, meg kell tapasztalni, élvezni kell, amíg lehet. Tudni kell időben kilépni, hiszen ezen a téren is bekövetkezhet, hogy bármelyik fél többet akar. Persze, ha mindkét fél megengedheti magának a többet, dehogy kell kilépni :) Az agyban, tudatban történő elfojtás pedig törvényszerű, hogy iszonyú fájdalommal, lelki kishalállal jár. Ez így van rendjén :) Aki viszont eleve úgy fog hozzá, hogy fenékre fog esni, eszébe nem jusson felkelni reggelente az ágyból :) Orsi! Igen! Az a valós szerelem, ha valakit olyannak szeretünk és fogadunk el, amilyen. Ha már változtatni akarjuk, az messziről sem szerelem, csupán az van mögötte, hogy ki akarjuk sajátítani, de olyannak akarjuk láttatni a környezetünk szemében, amilyen a mi elvárásunk. Viszont egy madár sem szereti, ha kalitkába zárják. Vagy elpusztul, vagy elmenekül. Ezt nem árt szem előtt tartani ilyen esetekben. De ez minden szerelemben így van, függetlenül attól, hogy utcai találkozás, szolgáltató-vendég, főnök-beosztott, kolléga-kolléga, ismerős-ismerős között alakul ki. És valóban, amíg a szerelem a szívben születik, kiirtani csakis az agyból lehet, ha valakinek ez a hobbyja :) Viszont egyszer élünk, rengeteg dologról kell lemondanunk életünk során, rengeteg fájdalmat okoznak embertársaink. Miért épp a szerelmnek kellene fájni? Lehet okosan is. Bár bizonyára ahhez is kell bizonyos életkor, bizonyos intelligencia, hogy az ember eljusson ezen szintű gondolkodásmódra. Az más kérdés, hogy ha kapcsolatban élő emberek között alakul ki szerelem, előbb-utóbb bekövetkezik a választási, döntési kényszer. Nos, onnan már kérdés, az észre, vagy a szívre érdemes-e hallgatni. Vagy egyszerűen, megbeszélve bevállalható az ú.n. bigámia, ami azért mégsem az, hiszen érzelmi szálak csak egy emberhez fűzik az embert, a másik szál legfeljebb szükséges, vagy megszokott, vagy ki tudja. Az menjen tehát csak bele egy ilyen - FANTASZTIKUS - játékba, aki tisztában van a fél év múlva, egy év múlva felállítható lehetőségekkel. Aki képes megélni mindent a maga teljes, csodás valójában, gyakorlatilag felvállalva a többféle későbbi lehetőséget. Ha vége, akkor pedig nem önsajnálatba kell menekülni, nem sírdogálni kell, nem könnyeket ejteni és forgolódni éjjelenként, hanem örülni, hogy egyáltalán megtörtént, hogy egyáltalán részese lehettünk olyan csodának, ami bizony keveseknek adatik meg. :) Azt pedig ne más mondja már meg senkinek, hogy mit kell megélni, és mit nem :) Felnőtt emberek vagyunk, mindannyian el tudjuk dönteni, nekünk mi jó, mit érdemes, mit nem érdemes. Papuskának igaza van. Ami nekem jó, elképzelhető, vagy másnak nem jó. Így kerek a világ :) Viszont attól még, hogy ami nekem jó, de másnak nem jó, nem biztos, hogy én rosszul élem az életemet. Sőt ... :) Aki bele kóstol ebbe az érzésbe, élje meg a csodát a maga teljes valójában. Ha vége lesz, Istenem :) Semmi nem tart örökké :) Egy utcai találkozásból született szerelemhez sincs garancia, hogy örökké tart, sőt ... Egy-egy házasságba torkolló szerelem sem tart örökké. Legfeljebb megszelídülve átalakul korrekt, őszinte, igaz szeretetté. Ugyan ez egy szolgáltató-vendég közötti kapcsolatban is bekövetkezhet. A szerelmes ember szárnyal, kikezdhetetlen energiája van, az élet minden területén sikeres. Van olyan ember, aki ezt nem szereti? :) Azt mondom, éljen meg mindenki minél több csodát, hisz az ez nem, akkor mi az élet értelme? :) 2011. szeptember 29. 15:46:50 Az egyetértésem Papuska üzenetére vonatkozik. 2011. szeptember 29. 15:43:14 Üdv Egyetértek az előttem szólóval, és szerintem azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy kialakulhat vendég és szolgáltató között kapcsolat, és hogy mi lesz a vége ,az már csak azon a két emberen múlik, és különben is, a civilben létrejövő kapcsolatok sem arról híresek, hogy a sírig tartanak. 2011. szeptember 29. 15:42:44 Sztem ha szerelmesn az ember elmegy az esze a heéyéről.. Én azt is megtettem volna, bármit,ez 100.. A szerelem ugyan illuzió,de szép illuzió,amig valaki szolgáltat,nem lehet szerelmes.. |
Hozzászólás írása...