Kialakulhat e vendég és szolgálatató között kapcsolat hozzászólásai
Hozzászólás írása...
2011. október 11. 10:21:59 A mindenségit, írtam egy hosszú hozzászólást, csoport üzenőfalán meg is jelent, hogy utolsó hozzászólás ma 6:14-kor, erre most látom, hogy nincs a helyén :) Gratula, GF, ennyi volt a rövid tartalom :) Eredeti terjedelemben most nincs időm, de azt írtam, hogy a telepátia oda-vissza műlüdik, hiszen Te is leírtad a gondolataimat :) Szép napot, sok-sok megélt csodát Nektek :) 2011. október 11. 09:34:05 ez szép:-)) 2011. október 10. 14:31:51 Ejnye szépasszony! Miért kell ilyen nyilvánosan az én gondolataimat kifecsegni? :))) Nem is annyira vicces. Valóban írhattam volna ugyanezt. Bár én nem bika, hanem vízöntő vagyok, de ez a világlátás, ez a szemlélet és vélemény, illetve az erősen szangvinikus jellem rám is jellemző. Utóbbi egyébként nem annyira szerencsés tulajdonság, kevesen tudják elfogadni és "használni". Amúgy helyesebbnek tartom nem a horoszkóp, hanem az alaptermészet szerinti "kategorizálást", ha már mindenképp sémákba akarjuk gyömöszölni az emberi, ösztönszerű, megváltoztathatatlan viselkedésformákat. Most nem részletezem, de mindenki a 4 alaptípus egyikébe tartozik, párválasztásnál célszerű azonos típusba tartozó embert kiválasztani. Általában ez önműködően megy, ugyanis olyan alaptermészetű ember táraságában érezzük jól magunkat, aki ugyanabba a csoportba tartozik... de megcsalhatnak az érzékeink. Amit viszont Anzsel írt, az mindenféle emberre igaz, jó tanács, tartozzon bármelyik "kategóriába" horoszkóp, vagy pszichoanalítika alapján. Lerövidítve: aki mer, az nyer. Ha mást nem, akkor tapasztalatot, amitől bölcsebbé válik. Fontos a szó: "bölcs". Bölccsé nem a kora alapján válik az ember, hanem a tapasztalatai alapján. Minél többet tapasztal, annál bölcsebb lesz, vagy lehet - függően attól, hogy mennyire "figyel". Mostanra elég sok zagyvaságot írtam :))) Szemezgessetek belőle :))) Végül csak annyit... nemrégiben valaki tanácsot kért tőlem emberi viselkedésre vonatkozóan(megtisztelő, de kész röhej), és neki is csak annyit tanácsoltam: "engedd el magad, és hagyd megtörténni!" 2011. október 10. 00:35:10 A "hülye" kifejezést elfelejtettem idézőjelbe tenni. Bocsi! Egyébként nagyon szépen írtad le a dolgokat. Sajnos én nem tudom ennyire szavakba önteni, csak érzem valahol belül. Maholnap 50 vagyok, talán másképp élem meg a történéseket, de a dolgok attól még ugyanazok maradnak. Üdv Neked. 2011. október 9. 20:07:04 Egy kedves mai vedégem most mosolyog :) (Fogadunk? :)))) 2011. október 9. 20:06:33 Erről beszélek, hogy amíg tart, ami lehet akár több év is, az ember szárnyal, mindenre képes, bármit megvalósít, minden célt elér. Akkor mi a csudáért kellene bármiről lemondani, ami két embernek jó? :) Olyan hülyék vagyunk, mi emberek. Az egész életünk törvényekkel van beszabályozva, soha senki nem segít abban, hogy mit tegyünk meg, mindenki arról papol, hogy ez vagy az nekünk nem jó, ezt és azt nem szabad, midnent tiltanak a törvényekkel, szabályokkal is, erre mi mit teszünk? Nem elég, hogy minden törvény és tiltás az ellenségünk, a fulladásunkhoz vezet, még önmagunktól is megvonjuk azokat a dolgokat, amelyek előre vinnének, szárnyalásra késztetnének, repítenének, értelmet adnának az életünknek. Azt mondom erre, hogy aki saját magától is sajnálja a csodát és élet értelmét, megérdemli, hogy a merev törvények szerinti korlátok között fuldokoljon :) Ja, hogy mit szólnak mások? Lehetek őszinte? Nem érdekel, teszek rá :) Már elnézést a kifejezésért, de így gondolom. Nehogy már mások tuidják, mi a jó nekem :) Vagyok olyan nagy lány, hogy meg tudjam állapítani, egy szárnyaló csoda jó-e nekem, vagy visszahúz. Ha visszahúz, nyilván lezárom, és ballagok tovább az utamon. De hogy lemondjak csodákról, olyan nincs :) És igen, valami olyasmi ez, hogy persze, mindennek vége lesz egyszer. De az optimista ember ismeri a mondást, hogy "Ne bánd, hogy vége lett, örülj, hogy egyáltalán megtörtént" :) Így is lehet élni, sőt könnyebb, sokkal könnyebb élni, hiszen amíg más azon görcsöl, hogy nem teszem meg, nem szabad, mit szólnak, mi lesz, addig a bölcs és optimista ember megismer mindent, ami élet :) De ismétlem, ha valaki ellensége önmagának, mondjon le mindenről, ne lépjen az utcára, mert kitörhet a bokája a kátyúban :) Az első követ pedig az vesse rám, aki nem így gondolja :) Az más kérdés, hogy nem így cselekszik, mert vallja be önmagának őszintén: gyáva :) Gyáva, hiszen mindent fél elkezdeni, mert mi lesz, ha vége lesz. Mi lenne. Jön majd egy új fejezet. Az élet már csak ilyen. Aki mindentől retteg, az pedig garantált, hogy minden rosszat bevonz az életébe. Viszont aki mindenre nyitott, bátor, mindent megkap az élettől, amit ember megkaphat :) Akkor kinek jobb? :) Ki fogja magát jobban érezni a bőrében és kitől nyernek erőt, energiát mások? Nyilván nem a depis, állandó orrlógató, savanyú emberkéktől :) Ugyan nem vagyok vízöntő, de van-volt néhány vízöntő ismerősöm, partnerem, barátom ... Bika vagyok :) A legveszélyesebbikből :) Aki ráadásul ezerrel pörög, minden ép eszű pasinak sok, de akinek nem sok, azzal nagyon tud szárnyalni :) A hülye vízöntőt pedig kikérem az egód nevében :) Mi az, hogy hülye? Vagy mi az, hogy normális? Ha normális, ki állítja, hogy az a normális? Miért ne lehetne normális, aki nem áll be a TV-t gondolkodás nélkül bámuló, bólogató birkák sorába :) A birkákért elnézést, de ezt a jelzőt külhonban nyomták rá a magyarokra. Jogosan ... Annyit még, hogy mindenki saját sorsának kovácsa. Nyilván kényelmesebb másokat okolni, ha semmi nem megy, de ugyan annyi energia kell elérni bármit, amit ember elérhet, mint depisként gyógyszereket szedni marék számra, sajnálkozni és sajnáltatni magunkat, panaszkodni, másokra kenni, hgoy nekünk semmi nem sikerül ... Sorolhatnám, de nem teszem, Te is tudod nagyon jól, hgoy miről beszélek :) Szóval a hülye vízöntő mellé beáll a sorba a hülye bika is, aki imádja ezt a csodálatos világot, ezt a csodálatos életet :) Aki pedig fél, hogy vége lesz, el ne kezdje, a világért sem, várjon a sült galambra (ami nem szokott soha berepülni, de hátha, most kivételesen ... :P) Szép estét :) 2011. október 9. 17:02:54 Igen drága Anzsel, van tapasztalatom. Nem szégyelem, nem bánom, sőt örülök hogy megtörtént többször is, mert amikor elmúltak ugyan fájt, de az idő széppé teszi őket. És igenis, amíg tartott, boldog voltam, és büszke vagyok hogy megéltem. Köszönöm hogy megértettél! -És ha már megértettél, gyanítom hogy neked is van tapasztalatod:))) /Egy hülye vízöntő./ 2011. október 8. 22:36:49 Ez nagyon like, drbubo1 :) Frappáns, tömör, lényegre törő megfogalmazás :) Amolyan tapasztalatból származó :) 2011. október 7. 07:28:09 Úgy érted, ösztönlények? :) 2011. október 2. 14:51:44 Ők az automataemberek,rossz lehet. 2011. október 2. 14:38:27 Szevasz! A lent írtak miatt ellentmondásnak tűnhet, mégis megkérlek, elmondanád, hogyan kell egy nővel ösztönlényként viselkedni? Ne nevess ki! Olyan rég volt, h. már teljesen elfelejtettem. Leírhatod privátba is, nem muszáj ide. -Talán mert én is férfiból készültem, talán mert jól esik ellentmondani Anzselnek bármennyire is fel tudnám vállalni gondolatait, melléd állnék ha nem bánod:) Az utolsó négy lánynál képtelen voltam az orgazmusra. Már merevedési gyengeség is mutatkozott. Kettőjük nem mondott semmit, az egyik azt mondta, „ne csak a nőt, a szexet is kívánd”. A másik, azt súgta a fülembe, „Ne tartsd vissza! Gyere, engedd el magad!” Ez már majdnem meggyőzött. Tisztában vagyok a képességeimmel, a vágyaimmal is. Tőlük hazafelé menet ennek minden esetben fizikai megnyilvánulása is volt. Ha képes lennék ösztönlénnyé válni, menne. Hamar elérném. De mostanában nem megy. Vagy lehet rám is igaz a mondás, nem mindenkor, nem mindenhol, és nem mindenkivel. Ezen kívül még sok minden zavar, amit ide nem szeretnék leírni. Gyakran makacs, és elvek szerint élek, máskor könnyedén meggyőzhető, fenntartások nélkül kész vagyok befogadni. Nem csak romantikus, szenvedélyes, de ezzel együtt szélsőséges személyiségként írnám le magam. Ritkán, szűk baráti körben képes vagyok gátlástalanul szinte kivetkőzni emberi mivoltomból. Nem kell nekem se kábítószer, se alkohol, se semmilyen ajzószer. A génjeimben van. Örököltem. Tovább is örökítettem, a lányom nem csak rapszodikus, hanem pontosan ugyan olyan mit én. Nem. Benne aztán az égvilágon semmilyen gátlás nincs. Hét éves elmúlt. Nem gondolkodik, nem hezitál, engem is pofon vág ha megsértem, a fiúkat megveri az iskolában ha szemtelenek vele, és ha találkozik egy szimpatikus fiúval az utcán, buszon, metrón, aki esetleg visszamosolyog rá, hát oda megy, átöleli, és szájon csókolja:D Volt egy fiú, talán egy hete aki „így járt”, szegény megmeredt, utána elszaladt:D Még most is nevetek rajta:) Hol ezen a szitun, hol azon ahogy lereagálta a lányom: „ez bolond!”:D Bagoly mondja verébnek, h. nagyfejű:) Nem tudom mi lenne a helyes ilyen helyzetekben. Mi lenne a helyes, mit mondjak neki? Mert bár tudom, ismerem a társadalmi normákat, elvárásokat, általában én is ezen kereteken belül élek, de lenyűgöz, szinte megbabonáz, elakasztja a lélegzetem az ő természetessége, és nincs erőm irányítani, ráerőltetni a szabályokat. -Szóval ha egy-egy ismeretlen betéved a szűk baráti társaságomba, s pont elemembe vagyok, kizárt, h. ne döbbenjen meg a viselkedésemen. Mégsem mondanak negatívumokat. Sok okot felsorolhatnék, de a valósat is tudom, miért nem teszik. Mert már nem képesek ugyan erre. Tanult, szerzett gátlásaik, fenntartásaik, deformált elméleteik, megakadályozzák az agyuk természetes működését. Pedig jaj de vágynak rá, de irigyelnek érte! Amikor úgy érzem csak ma van, csak a most van, nincs előtte, utána, se tegnap, se holnap, akkor! és csak is akkor, készen állok a halálra... szeretni úgy, mint még soha. De sajnos mindig főnixé válok. Képtelen vagyok meghalni végleg, egyszer s mindenkorra. 2011. október 2. 09:15:57 nem 2011. október 2. 09:02:26 És 20 év után elmúlt? 2011. október 2. 01:10:02 Most ezen sokáig gondolkodtam. Nem konkrétan amit kérdeztél, hanem az időn. A válaszom: Először kb. 7 hónapig, és kb. 4 év múlva újra nagyjából ugyan ennyi ideig. Előtte utána szerettem, 20 éven át, őszintén, szívből, még abban a pillanatban is, amikor 8 év után először megcsaltam. 2011. október 1. 23:50:51 Akkor mennyi ideig tartott Mindenhova a leghosszab szerelmed? 2011. október 1. 23:14:56 Sziasztok! Akiknél eddig levetettem a cipőmet, bármilyen hihetetlenül is hangzik, mindenkibe szerelmes lettem:) Ennek két fő oka van. Az egyik, h. nincs párkapcsolatom, bár elég nagy az ez irányú vágy bennem és ez miatt folyton ingatag is az érzelmi állapotom. A másik, h. javíthatatlan romantikus vagyok, nagyon könnyen elcsábulok:) Csupán ennyit szerettem volna mondani:) Csók, pacsi mindenkinek:) 2011. szeptember 30. 17:19:01 Na én a normákat utálom,nekem saját ösztöneim által vezérelt normáim vannak,különben nem lennék itt,ha különösebben ismerném ezt a szót. Én a normálatlan "normákat" ismerem. 2011. szeptember 30. 16:33:11 "hogy így uralkodjon a másikon" erre vonatkozott az, hogy nem írtam ilyet :) 2011. szeptember 30. 16:32:00 Uralkodniiii? Nem írtam ilyet. 2011. szeptember 30. 16:29:39 Orsika, az ösztönein senki sem tud uralkodni! Elfojtani lehet, mást nem! Ugyan hogy ismerhetném magam, ha nem hagyom, hogy kiteljesedjek? Ha nem engedem meg magamnak megélni azt, amire vágyok. Ha csírájába elfojtom azt, ami belülről fakad, mégpedig azért, mert a "normák" mást diktálnak. |
Hozzászólás írása...