Hamvadó cigaretta vég....., ez vagyok én. Viviana maga a tűz, de soha nem dob meg egy egész paklival.
Az illúzió sokszor veszélyesebb a valóságnál. Vivi az illúziót is túlteljesíti, legalábbis tapasztalataim szerint, de aki volt nála egyetért velem.
Aztán egyik nap arra ébredünk, hogy valahogy hiányérzetünk van, ránézünk az oldalra és nem akarjuk elhinni, hogy ez megtörténhet...., pedig de.
A nap is halványabban küldi sugarait, a csillagok sem ragyognak megszokott fényükkel és tudjuk ezután már semmi sem lesz olyan mint régen. Formalin25 😔
Maradva a témánál.
Viviana csókmágiája a boszorkányság abszolút csúcsa. A gyanútlan kalandozó önként mond le a mágiaellenállásáról, és ez végzetes következményekkel jár.
Az asztrálja innentől kezdve nem működik, a mentális része pedig zavart lesz, nem tud koncentrálni és kialakul a függőség.
Ha nem lennék az a kiégett medvedisznóember, aki vagyok, én is csak vonaglani és nyáladzani tudnék, amikor Vivianara gondolok.
De mivel az vagyok, ezért tudom az észt osztani a zöldfülű kalandoroknak.
Viviana csevegését visszaolvasva világosan látszik, hogy jópáran nem dobták meg a mentődobásukat, és az asztráltestükre kerülő bűbájon túl maradandóan sérült a mentáltestük is, olyannyira, hogy kiírták magukat Viviana meséjéből.
De ez az ő bajuk, mi, akik maradtunk, inkább örvendezzünk, hogy Viviana még elérhető a számunkra.