Liza csevegése, 20-924-0243 Budapest, XIII. kerület

"Szerelem és küzdés nélkül mit ér a Lét."

Csökönyösnek elég, ha én vagyok az 😁😁😁
Csak hogy Neked is legyen mivel küzdeni 😁😁😁

Milyen szerencse, hogy nem vagyok csökönyös.
Meg nem is kellett annyira rángatni😁😁😁

Drága Tündérem!
Örülök neki, ha hagyod magad belerángatni mindenféle kalandokba az oroszlánbarlangban 😉
Tiával szeretek 4kezezni, mert amilyen csendesnek tűnik, elég a szemébe nézni: ott csillog benne a zsiványság 😁 míg én "szemből tarolok", ő jön "hátulról mellbe" 😁. Jól is tetted, hogy nem hagytad ki 😁😁😁
Legalább feltöltött az egész napra, jöhetett utána bármi egyiptomi 10 csapás 😁

Drága Liza!
Köszönöm mindkettőtöknek a tegnapi élménydús napot! :)))
A Tűzés Víz elbánt az Ikrekkel!
Aztán, hogy az élet még utána rátett egy lapáttal az már csak ráadás!
Ma már csak vidulok rajta :)))
Csókjaim mindkettőtöknek!
Neked ráadásban még egyszer:)))

Köszönöm, Drága!
Millió csók!

Kedves Liza !
Általában a tanárok emlékeznek mindenkire , még a nevek is beugranak ha személyesen találkoznak sok sok év után, a diákok hamar felejtenek.
Ez nagyon jó , hogy Te így megjegyezted, együttérzek Veled.
Puszi.

Ma kaptam egy rossz hírt. Egy volt tanárunk (még az általános iskolából) eltávozott. Minket már személy szerint nem tanitott, de helyettesítő tanárként találkoztunk vele. És jött is velünk kirándulni. Értesítettem pár osztálytársamat. Ketten jeleztek vissza, hogy nem emlékeznek rá.
Döbbenet. Pedig elég emlékezetes élményeket adott. Például alsó tagozatosként felvitt minket a "nagyok" egyik termébe, ahol volt egy kőkorszaki vetítőgép, és egy német nyelvű rajzfilmet vetített nekünk. És fordította is, hogy megértsük. Vagy jött velünk kirándulni az arborétumba, és előadást tartott a Pilisi hegység őshonos növényeiből.
Hát, ennyire képes az ember elsiklani a szép emlékek felett? Még akkor is, ha csak "alkalmi" emlékek?
A kiccsalád már azt is megkérdőjelezte, hogy ugyanabba az iskolába jártam-e, mint az osztálytársaim... mert az én évfolyamomból senki nem emlékszik ezekre a kis, rövid ideig tartó, de szép emlékekre egy olyan személytől, aki már megjelenésében is jelenség volt... a hófehér hajával, szálfaegyenes termetével, elegáns, kifinomult öltözetével, mosolyával, közvetlenségével.
Ennyire képesek vagyunk a jó dolgokat és jó embereket így elfelejteni?
Miért nem cipeljük magunkkal a szép emlékeket is?

Elkelt. 🙂
Holnap 3 utáni időpontokra lehet pályázni 😊

Mára 1 db időpontom van csupán: fél 1től..