Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

szep vasarnap reggelt kivanok......IIIIIIzzikk???

A hajnal már lassan dereng,s én Rád gondolok szüntelen...föléd hajolok kecsesen,ajkam lágyan siklik vágyaktól duzzadó,ellenálhatatlan férfias testeden...keresem az örök végtelent,hová elrepülök Veled szívesen...nincsenek határok,a gyönyör szüntelen,egy vágyakkal teli hullámzó tengeren...az öled őre,s virágom kelyhe,egymást ölelve készül a leküzdhetetlen érzésre,mit teremtett vágyunk...s amit úgy imádunk,csak szeretkezni,és ájulásig csak élvezni!

"Álmomban elhagyom testem
s nálad járok kedves,
odabújok melléd, te átölelsz és én átölellek.
Kezem bejár minden titkos zugot, hajlatot,
mélyen beszívom, érzem édes illatod.
Lassan, lassan elveszek benned,
elcsábít, elbűvöl gyönyörű tested.
Combjaid hívnak, gyere Luigi, siess várunk,
térj be, jó meleg van nálunk.

Istenem!!!!!!!!!!!!!!!!Ez nagyon-nagyon....nem is tudok mit mondani....szeretném éreztetni Veled azt,amit most érzek,miközben elfogytak szavaim...próbálom Neked megköszönni az érzést amit okoztál...gondolatban Rajtad fekszem,combjaimmal szorítom tested,karom erősen ölel...érzem lüktetésed,kívánom az érintésed...nyelvem mindent bejár Rajtad...keres-kutat,simogat,csókolgat...ajkam elnyeli újra és újra vágyad gyümölcsét...csak azt kívánom már,hogy e pillanat szép érzése,örökké tartson,s bearanyozza az összes napunkat!

Csókod édes-mézes íze itt ég ajkamon és nem akarom, hogy ez az érzés elmúljon!
Ezért kérem csókos ajkad, ha eszedbe jutok még, kevés e vég, küldjél még.
Még és még hogy elégessen, buja vágyamban elepedjek, s ne legyen itt a vég,
ezért kérlek küldjél még.
Még és még mert kívánom, forró tested ölelni vágyom Virágom.

Minden szavad zene fülemnek...már attól tartok,hogy egy ismeretlennel plátói szerelembe esek...habár nem is ismeretlen,miket beszélek...gondolatban már ezerrel szeretlek téged...még ha csak egy kis időre is...de ez az érzés nagyon-nagyon hatalmába kerít...köszönöm Nőnapi üdvözleted!csókjaim küldöm érte Neked!

Tűz a tűzet bátorítja, s lángtestünk egymásba gabalyodva az égig repíti vágyunk, mit régóta várunk, hogy ajkunk összeérve egy várt érzéssé összeérve édes nektárrá érjen.
Boldog Nőnapot Kedves Virág!
Csókollak!

Mint mondottam,vágyad valóra váljon...még akkor is,ha szirmom,perzselő tested martalékává kell,hogy váljon...vállalom a tüzet,mi Te belőled ered...tudván,hogy a lángot,én gyújtottam meg Neked...ha egyszer majd összeér testünk,úgy érzem a perzselés, sokáig ott marad még bennünk...

Vágyom egy Virágra, mi rímbe faragja vágyát,
hogy megosztaná ágyát, míg fáradt testem enyhét keresi.
De vigyázzon, vágyam lángja meg ne perzselj szirmát,
mit kívánni vágyom várakozón, hogy aztán sóhaja beborítson.

Hűűű..-a testem forróság önti el...nem találok szavakat,mi kellő képen képviseli a gondolataimat...Te tetted ezt velem,csodálatos Idegen...szép szavak mik ajkadon fakadnak...szólnak hozzám,bennem vágyat keltenek...mit vágyat,rajongást...a Férfi iránt ki megnyitotta lelkét...s én már mohón innám teste édes nedvét...csókolnám napestig,s pirkadatig...kívánságod teljesüljön,s minden mire vágysz,utadba kerüljön...