Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

Szépséges Tigrisem!...minden szavad,csodás zene füleimnek...vágyam elindul,ha csak olvasom őket...mindenem bizsereg,s a karjaimban érezlek...gondolatban kostolgatom tested minden pontját...ha hallom a hangod,mi kélyesen sóhajt...a vágyam tőle egyre erősebben,egyre csak Téged óhajt...Beléd olvadni teljesen...forró ajkam érintése égessen Téged végzetesen...izzó vágyad hűteni,testem tiéd teljesen...Rád olvadok mint méz a faágra...az ölelésünk oly erős,hogy nincs párja a távoli hét határba...

Szállok feléd, mint albatrorz a szelek hátán, karom nem mozdítom és várom, hogy átkaroljál, ölelj-csókolj tüzes vágyamon enyhíts, gondolkodás nélkül csókolj, ha perzsel a kín, feltáruló öled engedd, hogy szomjamat oltsam, s ha a láng elér ajkad legyen tüzem oltója, ha már Te sem bírod öled nyomd az arcombg, hogy tegyem mit nyelvem tenni tud, forróságod oltsam és élvezzem gyönyöröd minden csepjét, érezzem szírmod nektárjának ízét, s ha lenyugszunk öleljük egymás testét.

Gyere érezz,vágyakozz és élvezz...akard a szenvedélyt,mi vágyra éhező testedben... mindenhova pillanatok alatt odaér...csak legyen egy édes,pici kis száj...ki a világ legfinomabb puszija hangján muzsikál...kivánod őt érezni...a karjaiban esdekelni...elmélyülni benne mélyen...mint vizbe vetett kagyló a tengerfenéken...oly végtelen a pillanat,mi már heviti tested...a hatalmas élvezet,beboritja mindened...

Várlak mint az éj a hajnalt...a sötét égbolt a csillagokat...a fáradt madár a pihentető faágat...a mindig izzó csókjaimmal... már mindenhol egyre csak falnálak...ajkammal siklanék Fallosod kék erén..csodás Őreit nedves nyelvemmel kényeztetném...kicsit elnyelném,kicsit engedném...mig a környékét forróra nem nedvesiteném...mikor már vágyad őrjöngve tombol...engedd meg kérlek...hogy tegyem azt, amit én érzek...s tested akkorát élvez...hogy magad,már a Menyországban érzed...

Szépséges Cicusom...a drámát én nem jól tolerálom...de tudok egy sokkal jobbat neked...röpke szavaimmal elmondom...milyen is a plátói szerelem...Valakit imádni,kivánni,s rajongani érte...persze közben te magad tudod...hogy lehet,igaziból, soha nemm érsz a közelébe...ez az érzés lehet oly erős...hogy már azt érzed...nem is ember vagy,hanem egy mesehős...aki megmenti a királylányt...kit a gonosz boszorkány az emberek elől jól elzárt...de mindez nem is számit...az érzés a lényeg...hogy rajongjon az egész lényed...gondolatban mindig imádj,csókolj,szeress...még akkor is,ha az idő mint ma,nagyon bolond szeles...ez itt már látod vicces lett...de nem baj...a túl nagy komolyság olyan... mint egy gyógyithatatlan agybaj...tudod én mindid szerelmes vagyok...igaz,hogy plátói...de nekem ezek az érzések nagyon-nagyok...s ami a lényeg benne...hogy soha nem esik kár,fájdalom... ebben az érzékeny lelkembe...most megyek Édes...mert hiv a szivem szava...egy számomra nagyon kedves... plátói szerelmem,közeledik ismét az életembe...

Virágom, Virágom, ha költő lennék csak Neked írnék a szerelem mézétől csöpögő szonettet.... Tested domborulatairól tájleíró költeményt.... Hajadról, arcodról lírai balladát..... De csak drámát tudok, mert annyira kívánlak már!

Neked irom soraim,ki megosztottad velem...az egész,hihetetlenül érzéki tested...persze ez igy nem teljes...mert vele adtad az egész csodás lelked...ha lehet még fokozni a Gyönyör szó jelentését...azt még ezerszer megszorozva...száguldottunk ha valóban létezik...nem máshová,mint a Paradicsomba...Mikor az agyadra rózsaszinű köd száll...s már a szavad is szinte teljesen eláll...csak a sóhaj és nyögés amit hallasz...tested e lágy,szelid zenéje,ritmusa e csodás dalamnak...ha lehet a valóságból kilépni...s mindent ami lent van...valahonnan föntről szemlélni...mi akkor nagyon magasan voltunk...s én tudom,hogy a lelkünkeben... azokban az édes percekben...csakis egymásnak daloltunk...zenéd nagyon értékes nekem...kérlek vigyázz rá,hogy még nagyon sokáig...a kedves dalam,az én zeném is legyen...!azt már nem is mondom...hogy mindig izzó csókjaimmal...puszilom mindened...!

Csak Téged imádlak...egyre jobban kivánlak...hogy hova?....hát nem is tudom...talán jobb ha mélyen elhallgatom...s csak Neked súgom a füledbe...hogy őrülten akarlak a testem mélyébe...ott izzik minden...s levegő sincsen...de nem is kell nekünk...mert a csodás érzéstől...mit akkor átélünk... úgyis azonnal a Mennyekbe repülünk...

érdeklődéssel várom nyíló Virágunk válaszát erre a hívásra...

A vadászparadicsom mit sem ér, ha nem tudom nyelvemmel néked tenni a szépet, nem érezném, hogy vágyad értem forr, mit örömest hűtöm két kezemmel, mikor elönt a forróság egészen. Csók!