Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

Kitaláltam valamit...hogy jó-e vagy rossz,az hamarosan elválik...elszámolok tizig...kezdem...EGY...mi van akkor ha a mindig izgága nyelven nyatalni megy?...KETTŐ...erős vissza invitálásomra hamar megjő...HÁROM...a puszi adásra éhes ajkam...teljes bevetéssel újra használom...NÉGY...Te ezért álandóan készenlétben légy...ÖT...ujra olyan vagyok mint egy kisördög...na nem olyan rossz...csak helyette én bújok Beléd...HAT...az amit akkor érzel...egyből az idegeidre hat...lebémul,megnémulsz...s akár csak az áraskodó csodás Farkad...csak a távolba bámulsz...HÉT...minden porcikám azt kivánja...hogy TE nagyon boldog légy...NYOLC...bár a mondában ekkor "üres a polc"-de szerintem ez nem igy van...mert az élvezet mit az ájulás irányába egyre csak tolsz...egyszer csak megtelik töle...na most sem a polc...KILENC...a testemen parányi hely sincsen...hol az édes spermád ne csüngne...TIZ...oly édes ez az iz...újra kivámon az egészet...s talán megint nyaralni küldöm... a pici,játékos nyelvemet...

Gyere Édes és élvezd...legalább a felét annak a csodának..mit én már szinte mindig érzek...hullámzik és morajlik a testem...mint a háborgó tenger...szemem lassan lehunyom...s a tőlem izzó,forró tested magamhoz húzom...szoritom amennyire csak tudom...de nem elég az ölelés...valami késztet arra...hogy teljes mivoltommal merüljek el... a vágyunk képezte hatalmas zivatarba...ajkam reszket,s már nem csukódik...szemem már nem nyilik...csak a kélyes suttogás...halk szelid sóhajtozás...mi körülöttünk akár egy láva folyás,áramlik tovább...

Ajánlás a mai napnak...Neked,csakis tűzforró ajkat... és lüktető,mindig gyűrűző... szűk tomboló puncit adhat..."LOREÁL,MERT MEGÉRDEMLED"?...na...ennyire még én sem vagyok vicces...csak nagyon imádom...ha már a közelemben vagy...és majdnem végig nyitva a slicced...de ha még nincs... akkor könnyen segithetek rajta...mert a soha nem alvó fantáziám...már az izgató,csábos Golyóidat... alulról gyengéden szopogatja...szopogatja,nyalogatja...ezek a szavak...mindjárt beinditanak...lelked tüzes öltözéke...mindig simitani vágyó kezeim...felfedezettlen területe...engednek a vágynak...s ha tudnád,hogy Rád ...milyen észtveszejtő, csodás érzések várnak...Édes,engedj hát az unszolásnak...

Jöttél mint a gömbvillám...s kitárt karjaimba csapódtál...tüzesen égetett a tested...mi kiváló szabással elfedte...mindig vágyra éhes lelked...átadtad nekem magad...mitől bennem a vágy... Irántad hatalmasra dagadt...engedtünk az ősi erőnek...mi javithatatlanul eszét veszi az emberi lénynek...

Neked irom soraim,ki megmutattad nekem...milyen is a rajongás,és az önzetlen szerelem...nem könnyű,ha lángolsz,mert perzsel a vágy...hiszen minden gondolatod egyre csak rajta jár...szemed lehunyod,s ott érzed Őt...ki megérinti lelked...s talán pusztitó tűzzé heviti fel a tested...az érzés rád száll,s észre se veszed...csak akkor,amikor már a hiányát szenveded...mert minden más lesz...megváltozik az ég is...amikor imádott Szerelmed...tüzes,vággyal teli tekintete...Téged újra s újra megérint...

Kivánom hallani ajkad sóhaját...szived dobogását...Falloszod kéjes csapkodását...vergődig rajtad...mig egy édes,forró,sejmes,hosszú csókot nem kaphat...add meg neki ezt az örömet...mert Ő mindig befolyásolja az életed...a vágyat tőle indul...irányit,éltet,letaglóz...kérlek!...Őt mindig nagyon féltsed!...ha nálam van,őrzöm Őt ajkam mélyén...lágyan simitom nyelvemmel...forró ajkam perzseli kék erét...mi már robbanásig feszült...az élvezet utáni vágy... Benned már mindenhova elmerült...add át magad az érzésnek...s élvezz a multnak,jelennek,s a jövőnek...

Nem jön az ihlet, mert nem voltam Nálad,
hogy érzéseid fonalait szavakká formáld,
de nékem a szó kenyér a Tied a legfinomabb,
csak annyit mondj: Gyere lángra gyújtlak!

Ma még nem jött meg az ihletem...hiába váron Őt,sehol sem lelem...ezért ismét az egyik kedvencemet irom ide Nektek..."elfogytak a szavaim,elhagyotta vicc is...most felviditana egy elhagyatott slicc is...csak akadna utamba,kezelésbe vanném...mine egy rossz gyerek a számhoz emelném...beledugnám nyelvem ürege mélyére...az ott lakó szörnyeteg legnagyobb örömére...felkérném egy táncra,persze ha már állna...a többit rábizom a dús fantáziádra..."

Bontsd az agyam tépd a ruhám, ne gátoljon semmilyen szokvány, mit csak kispolgárok élnek, de nem ölelnek csak remélnek. Én nem remélem, mert tudom, hogy egy szép napon testünk összeforr és angyalok szárnyai közepette repülünk testiség erdejébe. Hol puha érintés, apró szösszenet hevíti fel a testeket, s ha már érik a gyönyör sugara édes ajkad mind megkapja.

Csak az érzés éltet...a lüktető vágy...mi pillanatok alatt már nálam ott kiabál...gyere és érezz...add oda magad...s engedd hogy ez a Nő...kiboritsa az agyad...no nem a szó rossz értelmébe véve...hanem csakis az izgalomtól vibráló.nyüzsgő már-már pattanásig feszülő férfias tested érdekébe.../folyt köv ugyanitt/