Vezérhím 2014. november. 19. 16:35:06
áldott legyen az a gólya, s főleg Te Drága, Virágja az önzetlen és adakozó szerelemnek, akkor kicsit lefogom a felédet és elengedem a tőledet...s képzeld, ott vagyok kitárva-elterülve fehér kanapédon, érzem is már kutató nyelvedet a combom belsején, és tovább, ahogy megkeményedve behatol remegő alsó végembe, sikló ujjaid között már ott lüktet a farkam, és a Belőled áradó forró hullám elönti az összes forró pontomat...nyomd a nyelved belém mélyre, simítsd csak makkom peremét és pengesd mellbimbóimat, aztán cseréld ki kezed és szád rajtam, ujjad hatoljon belém ott lent és közben szívd, szürcsöld nedves rudamat, nyeld be mélyre és aztán siklasd ki szádból, de gyorsan vissza Drága, mert elindult már a folyam, nem tudom megállítani, érzem, hogy szívod-hívod és akarod...itt van már, a Tied, Te fakasztottad, lüktetve ömlik gyönyörű szádba, s cseppen le a szád sarkán a melledre egy kicsi...engedd meg, hogy farkam hegyével bimbódra kenjem aztán hasadhoz szorítsam, s Téged öleljelek, s ha van kedved, nyúlj csak Magadhoz kicsit, mintha én simítanék végig kelyhed bejáratán, s rezegtetném azt a kis gombot ott...és szívd be a sperma illatát...Te Vénusz...a jelszó: szállunk és élvezz...