Törzshirdető 2015. február. 5. 09:02:14
Ezeket a sorokat most Neked irom Édes...ki akkor ott a ragyogó kék szemeid rám tapasztottad...mik a fényre nagyon érzékenyek...de legalább volt mire hivatkozni Neked...csak néztük egymás tekintetét...szavak nem jöttek,kicsit feszült volt a helyzet...de az érzés mit akkor magamba szivtam...máig is minden nap,itt van a gondolattól elszoruló torkomban...nem tudom mit jelent...de csodás élmény volt...s ha többet nem ismétlődik meg...felidézem magamnak,s ujra ott állok Veled...szembe a Napnak...