Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

Szívemben soha nincs harag, lelkemből csak szeretet fakad, de olykor ha huzogatják bajszomat,arra gondolok mily sok szép szirém kívánja bundámat. A "virágnak megtiltani nem lehet, hogy szírma másnak ne nyíljon, ezért ha tehetem jó kertészként meglocsolom. Ha illata bódít nem bánom, ha kedves szava elvarázsol hát állom, s ha elalétam arra kérem, tüzes csókjától keljen e világba visszatérnem.

Hajód mindig szelid vizeken haladjon...vihar páratlan lelkedben soha ne tomboljon...erős kezeddel tartsd a "vitorla rudat"...s ha egy csodás szirén csapat arra halad...a látványtol mind a lábaid elő ugranak...

A lék bennem nagy a szívemben tátong, ekkora űrt még Virág sem látott, de szorgos kezével, ölelő karjával a lelkemet megtölti a valósággal és mikor hajóm tova úszik , képzeletben mindig, illatát keresve magamhoz ölelem.

"Tengerész a szivem Tengerész"...ha rajtam mulik a hajóját sosem éri vész...s ha a hullámok viharos mezeire lép...vágyaimmal óvni fogom...hogy ladikján sose legyen nagy a lék...

Hogy mikor fogod olvasni?
Ezt még a jövő ködfátyla fedi.
De fogod!

Hahaha, az öreg tengerész megkapta a magas labdát! No, azt a beszámolót elolvasnám arról, amikor Virág hajósinassá szopja a tigrist :-)

Ó... hát Mi még nem találkoztunk?...nem simithattam bundád nyelvemmel nedvesre?...nem tekerhettem Farkad körbe az ölembe?...nem doromboltál a karomban?...miközben Tigris Dicsöséged mélyen bent van az ajkamban?...s nem bőgtél bele a vad világba,mikor a "kis utódok" csak úgy repültek Belöled heted 7 határba?...hát akkor Várlak tovább Édes...a cuki bundád még nem az én pici ajkam csókjaitól fényes...

Ó Virágom, ha Te azt tudnád, hogy kikötődben horgonyozni hányszor kívántam már. De az óceánok kiszámíthatatlan viharai mindig más kikötőbe sodortak.A vágy változatlanul él bennem, hogy ápold, kényeztetsd viharokban edződött testem. Mindent szabad mit jónak látsz ne sajnáld a csókodat se hát! Verses gondolataid zene lelkemnek, így a lelkemet is kényezteted.

Nyakamon érzem erős combod szoritását...kőkemény Falloszod őrjöngő tombolását...kéri,hogy szaggassam,tépjem,és felfaljam...könyörög a végért...mi felemeli a létét..a "kivégzés"akkora...ha üvöltene...hallaná egész Óbuda...

Süt a Nap, s ez oly csodás...az égbolt csupa ragyogás...már nem is kivánok semmi mást...mint Téged ölelni,érezni...s eget verő csúcsokra juttatni...engedd hát kérlek...hogy imádjam a Tested...s minden vágyammal...csókoljalak Téged...