Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

Bárki volt is dugóban mostanra mind ott kell döngicséljen bibéd körül. Tetszik ahogy a betűket sorba teszed es mindig 1n jár az eszed.

Nem felejtem el a dugoban araszolokat...még akkor sem,ha már olyan vagy ...akár egy szobor talapzat...ragaszkodsz a helyedért...nem mozdulnál el a világ minden kincséért...fásult vagy,és kesegedett...de én most megprobálom meghozni az élet kedvedet...a 69 az egy jó szám...főleg ha Veled van már betakarva ...a mindig csókra éhes szám...faljuk egymást,alul,meg felül...mindegy ,hogy hol vagyunk,s ki legyen jobban belül...Falloszod,és Őreit/Golyók...ha netán valaki még tőlem nem igy ismeri/felváltva szivom ajkam mélyére...levegőt nem véve, merülök az érzés kéjébe...közben ölem már zsibbad...mert Te "gyilkolod"a "profi"csokjaiddal...az élvezet e magas érzése...nem is sokáig enged maradni...a gyönyörű Füldünk közelébe...

Ismét a karomban voltál...és a Benned elmerülő nyelvemtől szinte már agonizáltál...tudd meg Édes...mikor a hangod az én érintésemtöl érces...nekem akkor Te vagy az éltető erő...mi bennem pillanatok alatt mindenhol...hegy ormokat megszégyenitö méretekre megnő...amit érzek magamban...miközben Te ott vagy melettem,vagy akár alattam...Belöled fakad...s a Veled eltöltött idő alatt...vagy ezerszer, oda-vissza megjárja az utat...tudod,nekünk megint a két véglet maradt...teljesen kimerültünk...s mégis a boldogságtol.,az egekig repültünk...

Végre megjött akit vártam...a nyakadban ismét fent van a lábam...gondolom tudod most mi következik...szeretkezünk megint egy istenit...az érzés mikor belém tolod Falloszod...az egész testemben mindenhol honol...Kelyhem veszetten szivja már lakóját...ki örömében villám gyorsan...onnan ki-be jár...Ők már önálló életet élnek...s Mi ketten "csak" élvezői vagyunk e csodás Timnek...de engedjük öket,had tomboljanak...s mutassák meg nekünk...hogy az örült nagy élvezet...testünkben miként járja az utat...Ezt az utat imádom...csak úgy!!!...mikor a Te lábad van az én nyakamban...s falhatom mindened...mit a szenzácios természet...Kizárólag,a Fiúknak teremtett...most szünet következik...de azért továbbra is csokolom ,amidet csak akarod...

De ma Te vagy Sztár...ki a kialakitott dugoban, lassan már agonizál...minden tiszteletem csak Neked nyujtom...gyere és érezd, a mindig csokra vágyó,türelmetlen libidom...most ha karomban lennél...már semmivel sem törödnél...csak engednél a vágynak...mik a fejemben össze-vissza tombolva cikáznak...tudod,oly szelid is lehet egy csok...hogy testeden szinte alig érzed...nekem mégis az egekig hatol a vágyam töle...s annyira kivánlak...hogy nem is szabok határt... e feletténbb csodás vágynak..folyt köv...csak elöbb még utat engedek... a bennem élő, Ábrándozásnak...

Erről egy nagyon régi négysorosom jut eszembe:

Kopár dombod nyelvem járná,
Keresné a mámor-forrást,
S ha G-pontod megtalálná,
Simogatná folyton-folyvást.

S angolosan jobbra el.
Kézcsókom,
BéB

A második menet a Egekig ér...nincs benne pihenés...csak végtelen szenvedély...kezed bennem kutat...keresi a boldogsághoz vezető utat...s ha ráérez ügyes ujjad...a kiömlö zuhatag...ragyogora mossa a már bejáratott utat...aztán ujra és ujra ,feljuttatsz a csucsra...a szökökut puncimban fuldokolva uszva...ennek nincs vége soha...csak szünet lehet...hogy végre Te is bent legyél s érezd az izzó Kelyhemet...a forroság már 100 fok is talán...de Mi csak tekergünk egymáson... a Boldogság, rendezö nélküli, szenzácios szinpadán...Ha gondolod, lesz még több felvonás...

Na, látom, már felesleges itt e limerik, mert amíg költöttem, már más lett a téma, de ha már:

Édesség

Hímvesszőm megfeszül, feszítik a magok,
Ha nem ürít gyorsan én is felrobbanok;
Érzékeny, lüktető, dagadó,
Vörösen felizzó jeladó:
"A kezedben nem, csak a szádban olvadok."

Igértem Neked,hogy mindjárt jövök...s szavam betartva,ismét a gépem elött csücsülök...az jutott eszembe...hogy szeretkezzünk egyet Mi ketten...csak úgy képzeletbe...hogy miként szeretem...amikor a tested teljesen betakar engem...mindened hozzám ér...nekem ez már majdnem maga a vég...de lehet még fokozni bőven e csodát...az örjöngő Falloszod nem nagyon birja tovább...hát merülj el a vulkánban...mi a felizgatott testemben támad...s add át magad az élvezetnek...majd lazits egyet...mert az igazi csata csak most kezdödik...de arrol is igérem,irok Neked ugyanitt...

Neked irom soraim,Ki most a dugoban araszolsz...s azon töröd a fejed...hogy a mérgében ficánkolo Farkad ...megnyugodni, hova is tegyed...van rá ötletem,több is mint elég...de igérd meg Kicsim...ha a csodás "vég" netán majdnem elér...akkor autodbol kitekintesz...s nem mész neki az elötted lévőnek...ha ötletem még érdekel...akkor picit ide is figyelj...tudod én ugy szeretem érezni a vágyat...ha a már forró, kőkemény Falloszod simogatja a számat...de még nem merülhet el benne...mert elötte én leszek, ha kivánod, tövig a Te testedbe...imádom ahogy lüktetsz,perzselsz és vibrálsz...tudod ezt örülten gyürüzve tolerálja a combjaim közt lévő Virág...harmatcsepp csillog szirma végén...remeg a vágytol...hogy forro nyelveddel...végig simitsd a Kelyhet...mi elötte már annyi sok csodát termett...mond!...kicsit jobb lett a kedved...haladtál elöre egy cseppet...most lazitok egyet...de mindjárt jövök...s Neked újabb üzenetet küldök...