Na végre!...hát ilyen az,amikor kérdőre vonnak,és igazábol csak gyanitom,hogy ki az,...de pontosan nem tudom,...viszont a választ várják rá!...hát én válaszolok!...de ezek szerint most sem ért pontosan célba...találgatni meg nem illik...na?...de azért Te is jol kérdőre vontál!...miért is Kiscicám ?...
Nekem semmi más nem kell...csak őszinte tekintet...és nem kell a kedvemre se tenni...csak nagyon-nagyon szorosan átölelni..."sok beszédnek sok az alja"...az én ábrándos lelkem, ezt nem jol tolerálja...a csodás érzést nálam a csend szava adja...s erre az érzésre a koronát...az érintésböl fakadó vágy formálja...Kicsim... lelked száguldott ...és a szavakbol mik elhagyták ajkad...rám egy hatalmas lavinát zuditott...a nyomás oly nehéz lett rajtam...csak egyet tehettem...szárnyaim nagy nehezen kitártam...és a végtelen kék ég felé szálltam...