Nem is jutok szóhoz...kedves,szép szavakká formált gondolatod... annyira magához vonz...szivem most kicsit jobban kalapál...de a lelkem mosolyog...s ezt az érzést most Te adtad meg nekem...mindent mit Rajtad érinteni lehet...ajkammal most gondolatban felkeresek...s mint amikor a legfényesebb csillag beragyogja az eget...a gyönyör érzése Neked,...olyan felejthetetlen legyen...csokolom mindened!!!
Gyönyörűm!!! hisz arcomon most is mosoly fakad...és már gondolatban is keresi a Férfias testeden...a nagyon -nagyon csokolható,édes, izgalmas,domborulatokat,hajlatokat...nem vagyok szigorú...soha nem is voltam...s hogy lásd jo szándékom...a "vitorlád kibontom"...s a forró,kőkemény,ágaskodó Farkad...az ajkam mélyéről ki sem huzom...
Hej Virágom, Virágom nyílhatnál már ágyamon,..locsolnálak Napfényben csókolnálak Holdfényben,... szavaid lesném mint egy kukkoló buja vágyaktól szárnyaló,... tested mint egy kifutó számmal rajta landoló,... s ha elakadok völgyeken felfedező leszek résedben,... s a hélya nász az avaron, csak estimese a penthauson.
Csók!
Szavam elakad...légzésem is eláll...soraid olvasva a tüdőm is zilál...Ki vagy Te...? -Nemes Lélek...-...ki ontja ékes szavait...cseppet sem titkolva bennük vágyait...ha most lehetne 3 kivánságom...én is melléd heverednék tigris bundában...egy jo erős faágon...aztán lecsalnálak a földre...hozzád dörgölődnék...és ott maradnék örökre...