Szorgalmasan hívogattam kora délelőtt, de csak kicsengett. Egy óra múlva visszahívott. Ismerős címet kaptam. Újabb egy óra múlva ott voltam.
Pár perccel korábban érkeztem. Nem vette fel, de T0-kor visszahívott.

A zöld metró két perc, de már épül, hosszabbodik a villamos is, hamarosan az is lesz. Lakótelep, tehát parkolóhely sok van, csak üres kevés.

Toronyház jó magas emelete. A lakás igényesen felújított. Nagy részét a levegős, világos konyhanappali képezi. Van még egy zuhanyfülkés fürdő, meg még egy, vélhetően apró helyiség. A tetthely franciaágy, vagy inkább nyitható kanapé, annak minden domborzati változatosságával. Az asztalon egy halom csoki várja az édesszájú vendégeket.
A fürdő is szép, tiszta, jól felszerelt. Aminek száraznak kell lennie, az száraz.
Lakótárs is van, egy cica, de nem találkoztam vele. Száműzetésben volt, ami ellen néha hangosan tiltakozott. Sajnos azonban nem csak hangjával, de célzatosan hátrahagyott illatával is jelezte jelenlétét, amit mindenhol, a fürdőben is éreztem.

Lilike magas, karcsú, igen dekoratív hölgy. Haja festett szőke, szemei meghatározhatatlanul változatos színűek, de nagyon szépek. Cicijei formásak, lágyak, kisközepes méretűek. Kedvelik a kényeztetést. Puncija redői között jól el lehet veszni. Nőies párnácska díszíti. Bőre, különösen a combjain, kislányosan sima, simogatnivaló. Ha többet mosolyogna, még szebb lenne. Higiéniája kifogástalan.

Fehér csipkebodyban fogadott. Beinvitált, érdeklődött tisztálkodási szándékaim felől, ellátott törölközővel és kispohárral, majd utamra bocsátott a fürdő irányába. Közben azért volt egy kis ölelkezés, popsitapi.
Amikor visszatértem, éppen telózott. Kért egy perc türelmet, és ezalatt egy kis popsisimogatást. Kiterjesztettem a combjaira is. Amikor végzett, csatlakozott hozzám a kanapén. Kedvesen, de határozottan terelgetett a megfelelőnek ítélt kényeztetés irányába. Nevezetesen a ciciket kellett kezelésbe és szájalásba vennem. Szívesen tettem. Elkalandoztam a nyak és az ajkak irányába is, de úgy tűnt, utóbbiak még nem álltak készen a társasjátékra. Bebocsátást nyertem viszont a combok közé. Nyelvem is, ujjam is. Időnként Lilike is foglalkozott magával, és engem is irányítgatott a kedvező végkifejlet felé. Pozitív visszajelzései ellenére úgy éreztem, hogy nem voltam elég ügyes. Azt hiszem, meglehetősen szét voltam esve, inkább a rutin vitt előre, mint a szenvedély. Noha pszichésen nagyon is felizgultam, kispajtásom alig-alig mutatott életjeleket. Lilike azonban úrrá lett a nehézségeken, hadrendbe állította, beöltöztette, majd ölébe fogadta. Misszionáriusban nyomtuk, hamar végem lett.
Tisztálkodáshoz papírzsepit kaptam, addig Lilike is elintézte telóznivalóit. További cicisimik következtek, még egy igazi, nyelves csók is elcsattant némán, aztán Lilike kísérletet tett kispajtásom újbóli feltámasztására. Ajkaival lágyabban, kezével erőteljesebben ügyködött, mint ahogy én szeretem, de az eredmény tehetségét és kitartását igazolta. Ismét gumiképes állapotba hozott. Gyorsan meg is lovagolt. Illetve lassan is, gyorsan is lovagolt, hol mélyen magába engedve, hol hüvelybemenetével masszírozva makkomat. Legemlékezetesebb azonban ritmikus punciszorítása, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy – Lilike cickóival markomban – másodszor is elélvezzek, ami nálam ritkaság.
Újabb tisztálkodás, újabb telózás. Lilike láthatólag ahhoz van szokva, hogy a második menet után az urak tragikus hirtelenséggel lelépnek. Én még igényeltem egy kis levezetést, sőt, a második tusolást is feláldoztam a kedvéért. Lilike engedelmesen a hasamra ült, és az arcomat simogatta cicijeivel. Kreatívnak találta ötletemet, bár én nem hiszem, hogy olyan különleges lenne, inkább csak kedveskedni akart. Végül még némán összesimultunk egy percig, mielőtt én ruháimért, ő pedig telójáért nyúlt volna. Öltözködés közben még pár szót váltottunk egy közös ismerősünkről, majd elbúcsúztam tőle is, és kebleitől külön is.

x szál nárcisszal háláltam meg Lilike vendégszeretetét.