Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhétországon túl, az Óperenciás tengeren is túl, de még az Üveghegyeken innen, élt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek a legkisebb fia egy szabólegény volt, aki a városban járva, hallotta, amint a kisbíró kidobolta, hogy a király lánya eladósorba került. A királylány személyes találkozás során teszi próbára jövendőbelijét, de ezen találkozás során nem mást ígér, mint "legjobb franciát" és "pornó feelinget". A legény hallott már mindenfélét a királylányról, a mosógépéről és egyebekről, ezért azt mondta magában: "Egy életem, egy halálom, én a szerencsémet megpróbálom, elmegyek és kiderítem, mi az igazság. Vesztenivalóm nincsen, legfeljebb etyepetyézek egy jót."
Megüzente a királylánynak, hogy a hét első napjának délutánján színe elé kíván járulni. Jött is vissza az üzenet hamarosan, hogy másfél órája lesz megmutatni, hogy mennyire ért a fehérnép nyelvén. Azon nyomban hivatalosan is írásba foglalták, hogy hétfőn még napnyugta előtt találkozni szándékoznak.
Megborotválkozott szépen, de még a gatyájában is. Lefürdött rendesen, pedig az csak szerdán lett volna esedékes.
Kiguglizta, mi az, hogy pornó, azzal rájött, hogy bizony huncutkodni fognak, de még mekkorát.
Onnantól "faszom"-nak hívta a bőrjankóját, és a királylány csúnyájával álmodott minden éjjel.

A térképen látható jelzés és a királyi kastély között van egy jó nagy kőhajításnyi eltérés észak-dél irányban, a távot érdemesebb villamossal, mintsem gyalogosan megtenni.
Hősünk a nagyvárosi forgalomban a vasúti sínek mellett, egy kisebb keresztutcában talált helyet a vasparipának, amivel a találkozóra érkezett. Magához vette az aznap délelőtt szedett szép, nagy csokor virágot, és az utolsó 200 métert gyalog tette meg.
Ekkor kapta meg a királylány üzenetét, hogy ő bizony megcsúszott az idővel, és egy fertályóra türelmet kér. Az a pár perc hamar eltelt, és legényünket már hívta is a királylány, hogy induljon, mert epedezve várja. Vasrácson kellett átküzdenie magát, mielőtt az új építésű kastély udvarába lépett, szerencsére a királylány megadta a titkos kódot, amivel a kapu kinyílt. Torkában dobogott a legény szíve, ahogy haladt fel a lépcsőkön. Nem kellett sokat lépcsőznie, a lány diszkréten az ajtó mögött várta, kopogtatásra bebocsátotta.

A szegény szabólegény még nem járt ilyen szép lakásban.  Mindenhol apró, színes hangulatfények, jó illatok fogadták.
A szobában tükrök jobbra-balra, mint egy elvarázsolt kastélyban. Szakadt gúnyáját lepakolva tiszta és illatos törölközővel indult fürödni. A falból áramló meleg víz és a temérdek tusfürdő lekötötte a figyelmét, és nem vette észre, hogy a zuhanykabin ajtaja alul külön záródik, dehát nem látott még ilyet, így kissé eláztatta a kilépőt. Fürdés után jó alaposan szájvizezett is, pedig ekkor már tudta, hogy a királylány nem fogja megcsókolni őt.

Szép leány a királylány, a szabólegénynek elakadt minden szava, mikor meglátta. A szép arca, szemei és szempillája, tutajos tekintete babonázta meg a leginkább, de a bársonyos bőre, lapos hasa, kerek feneke, formás lába is nagyon tetszett a legénynek. Talán egyedül az ajkain látszó kozmetológiai beavatkozás, amihez hősünk nem szokott hozzá, de úgy gondolta, üsse kő, szép teremtés ez a lány, ha lekerül róla az a sötét színű egyrészes fehérnemű, nem lesz akadálya egy jóféle, amolyan "pornós" kufircolásnak.

Még a tisztasági rituálé előtt megbeszélték, hogy a királylány bizony nem szeret csókolózni. Ezen elszomorodott a legény, és a tutibiztos írásos egyeztetés fejében azt kérte a királylánytól, bátran engedje majd  le a torkán a szerszámot.
Aztán, miután lecsapta magáról az út porát, a szobába visszatérve a királylány kérdezte, mit szólna egy bevezető másszázshoz. A legény inkább azt kívánta, indítsanak egy franciával. (Bánta is utólag, hogy nem szopást kért, az pornósabbnak tűnik.) De nem érte szó a ház elejét, olyan szopást kapott, hogy kettéállt a füle. Nem volt az a torok olyan hű de nagyon mély, de nem is hiányzott, meg amúgy sem kicsi a bájdorong, szóval így is elégedett volt mindennel.  Biztatta közben a lányt, hogy ne fukarkodjon a nyálával, de igazából mondani sem kellett, kapott a szerszám elég kenést, nem nyikorgott cseppet sem.
Azt mondta egyszercsak: "Jó tett helyébe jót várj! Mutasd a csúnyácskádat." A királylány szétgombolta a lába közt a feherneműt, és a legény elé tárta lába közét.
"Ejha, ez aztán punci, már majdnem pina, fenséges mézesköcsög" - gondolta magában a legény, és bőszen nekiállt lefetyelni, amit a leány kéjes nyögdécseléssel nyugtázott.
Aztán közös erővel felhúzták a dárdára a latex öltözéket, és a legény próbálta magát beleképzelni a legpornósabb pornóba. Dugta a királylányt elölről, oldalról, alulról hátulról, majd  szemből is lovagolva, utána a tükör előtt állva hátulról, végül négykézláb hátulról. Közben markolászta a fenekét, hol közvetlenül, hol a tükörben folyamatosan találkozott a tekintetük, a királylány mindig kéjesen mosolygva nézett a legény szemébe, aki pedig azt gondolta, ez már igen, ez pornósabb, mint otthon szigorúan  sötétben, a paplan alatt. Jó hosszan szeretkeztek, vagy inkább dugtak, mígnem egyszer a legény felhördült és megtöltötte a  farkára húzott gumitömlőt.
El is kellett menni utána egy gyors tusolásra, ekkor esett szó a zuhanykabin mellett stabil lábakon álló mosógépről. Mivel a legény a szegényembernek szó szerint a legkisebb fia, hiába ültetné fel a királylányt a masinára, a dugás nem pornós lenne, hanem röhejes a magasságbeli deficit miatt. Így tehát visszatértek a szobába. A királylány, mint ahogy már a találkozó elején is, innivalóval és csokoládéval kínálta a legényt, akinek nagyon jólesett ez a figyelmesség, kedvesség.
Kicsit pihenve, az élet apróbb dolgairól beszélgetve legényünknek kedve szottyant még egy kis játszadozáshoz, és megkérdezte a leányt, mit szólna egy  f̶r̶a̶n̶c̶i̶á̶h̶o̶z̶ ̶  szopáshoz a tükör előtt.
Kívánsága teljesült, kiváló kényeztetésben részesült, de lehetett tudni, hogy egy jó hosszúra nyúlt első menet után hiába lett acélos a szerszám, a csillagszórás elmarad.
Így hát megköszönve a kedvességet egy gyors alsó mosakodást követően  felöltözött, a királylány pedig útjára bocsátotta őt azzal, hogy "remélem, nemsokára újra találkozunk".

Bár a leány nem kérte, a legény előre átnyújtotta az ajándékba vitt szép csokrot. Ennek mértékét előre lehetett tudni, a kisbíró is kihirdette, publikus.