A mi ismeretségünk évekre nyúlik vissza úgy, korábban nem találkoztunk. Hol neki jött közbe valami, hol engem sodort másfelé az élet. Aztán eltűnt, két virtuális könnycsepp elmorzsolódott, majd visszajött, valódi mosoly megjelent, aztán hol neki, hol nekem nem, közben néha csevegés, majd megint eltűnt. Na nemááááááá! De. A kedvencek között láthatatlanul ott maradt, mit lehessen aztat tudni. A napokban újból ott figyelt a bemutatkozása, ahol valahol tavaly elhagytuk. Most már aztán semmi cicó, vércseként csaptam le a VTR-re, visszajelzés, gyere ide. Előtte még telefon, mert halványan emlékeztem egy nagyon szépen búgó telt mezzós hangra. Még mindig olyan.

BKV a közelben, a parkolás sem lehetetlen alighanem, de nálam a tömeg játszik, meg a gyaloglás. Mindekettőben volt részem. A cím egyértelmű, könnyen odatalálni.

Kívülről nem mutat sokat a ház. Bent portaszolgálat, a kutya sem kérdi, hová mész tőlünk vándor. Emeletre felvisz a lift. A lakásban nem nagyon néztem szét, a háló és a fürdő rendben van, franciaágy matraccal, útpormosáshoz egyféle tusfürdőből lehetett választani, legalább nem megy az idő felesleges agyalással. Szájvízhez pici kis műanyag pohárka helyett akkora üvegfalú, ami bizonyos szögből már korsónak látszik. A törülköző puha.

Miután nagyon régen ismerkedünk, ezért kialakult róla egy kép. Nem olyan. Nem jobb, nem rosszabb, más Na jó: olyan nagyon büszke tartású, fűtött erotikus kisugárzású mediterrán szépségre számítottam korábban. Helyette meg kaptam egy havercsajt, erre lehet, hogy van jobb kifejezés, de nincs.
Kint a folyosón várt utcai ruhában. Istenkém, hogy ezt is megérhettem, hogy nem egy csendesen nyíló ajtó mögött megbúvó valami ilyen-olyan ruciban nő vár, hanem a gangből az egyik haver farmernaciban, pólóban, bakancsszerű cipőben. Na ez az, ez kell!
Magas, vékony, helyes arc, folyton mosolygós, szép fogak, telt ajkak, vékony, sudár karcsú alak és azok a lábak. Nem hogy mekkorák, hanem hogy milyenek! A hosszúnál is hosszabb vékony, izmos comb, imádnivalóan ívelődő vádlik. Ha van lábforrma, ami nagyon bejön, ez az.

Folyamatos kommunikációval indítottunk és mint ha ez lenne a lehető legtermészetesebb, egyszerre kezdtünk vetkőzni, mintha az egyik haver csajomhoz ugranék fel kicsit rosszalkodni, aztán két nap múlva a kocsmában két sör fölött összemosolygunk.i.
Szevasz, visszatértél (nadrág le), aha (póló le), hiányzott a régi terep (zokni le), nem is kicsit, most jött el az ideje, hogy megint hódoljak a hobbimnak (bugyi le) és így tovább. Persze, hogy nem ezek a mondatok hangzottak el, a sajátjaiért menjen el mindenki, aki arra vágyik.
A visszatérés egyetlen hátránya, ismét bele kell szokni a légkörbe, ezért a fürdőből visszatérés után is kicsit beszélgettünk, majd csak elindultam a szája után. Puhán, finoman csókol, és amire tinikorom óta nem volt példa, nyitott szemmel. magamban közben azon mosolyogtam, na itt sem lesz könnyű eltűnnöm majd a szájában, ha eljön az idő. Amikor a franciaóra elkezdődött, szépen, finoman indított, megágyazott a komolyabb akciónak, aztán félig bevette. Ha ez lesz a mélytorok, elkezdek magamon eret vagdosni – gondoltam, mire hopp úgy elnyelt, hogy kicsit elkezdtem aggódni, viszont látom-e valaha. Lent tartotta sokáig, közben a nyelvével körözött, majd kicsit öklendezett, mire bocsánatot kértem, rám nézett, semmi baj, aztán megint hopp lent találtam, magam a garatban. Ekkor már rá is húztam a fejét, alámozogtam, isteni érzés volt a torkát dugni.
Cserébe én is szerettem volna kényeztetni, szép húsos puncija van, jöttek is a nyalakodásra a sóhajok, de mindketten tudtuk, csinálhatom bármeddig, ebből orgazmus nem lesz.
Visszakértem magam a szájába érezni és látni, ahogy iszonyatos könnyedséggel lágyan elnyel. Dugtam a száját, ahogy csak dughattam, de szerettem volna megérezni, milyen belülről. Gumihúzás után nyeregbe pattant, csattogtunk iszonyatosan, nyögdécselt is én meg hol a lábát, hol a picicijeit, hol pedig a fenekét simogattam. Időnként csókolóztunk is párszor, majd fordulás és missziben döngöltünk tovább rendesen diktálva az iramot. Abszolváltunk még egy kutyust és markolászva a darázsderekat, az isteni combokat, vádlikat és a melleit.
Hátravágtam magam, mert az idő vészesen telt. Gumi le, puha száj rámcuppan, lendületesen megy a mélytorok, miközben tőlem megy a mozi. Szokás szerint a lovak közé vágtam a gyeplőt, és hatalmasat ordítva élveztem a szájáéba, torkába. Elég sokáig tartott a lenyugvás, de türelmes volt, nyelvével simogatta a szájában a farkamat, az utolsó pici cseppet is kisajtolva, amit végül le is nyelt.
Még kicsi ölelése, apró csókok, vigyorgós beszélgetés, majd ígéretemet veszi, akkor enged el.

A szokásom szerint az elején adtam át, ne legyen emiatt feszültség. Nem is volt.