Nála az egyetlen út és mód a telefon, mert csevit nem nagyon használ, privát üzenetre nem válaszol, sőt, a VTR-es foglalást is már távozásomkor okézta le, azt hogy ott voltam, két nappal később Szóval, ha az érdeklődő érdeklődni szeretne, akkor figyelje, legyen olyan kedves a hirdetésében villogó piros kis feliratot, s akkor fénysebességgel célba ér. Hívtam, édesen elcsicseregte, amit kell, még pontos címet is adott, kb. két óra múlva Nála voltam. Így ez a rész gördülékenyen ment.

Autó a fő csapásirány, bár frissen zöldre festett legények számára egy kb. 1km-es séta az utolsó buszmegállótól szintén játszik. Kelenvölgy csendes, családi házas része, minden térkép és navigációs applikáció pontosan megjeleníti, hogy s hova kell menni. Sóhereknek jelzem, hogy a parkolás ingyenes, jeeee! És van is hely a ház előtt.

Érdekes tetőtéri lakás, itt-ott vigyázni kell, mert az alacsonyabb részek még zsebnapóleonoknak is gyorsan közel jöhet. Amúgy minimalart-osan, csak a legszükségesebb bútorokkal berendezett lakás, de nem az IKEA magazinnál dolgozom, így pontosan elegendő volt minden. Hiszen volt egy jól felszerelt fürdő, egy kanapé, ahol amúgy öregesen be tudtam kötni a cipőfűzőm, volt egy tatami, tükör (ugyan ez egy picit magasabbra szerelve, mint kényelmes lett volna) és állvány a ruháknak. Szóval kerek. Tusfürdőből pont volt olyan is, amit otthon is használok, hát juszt se azzal fürödtem, hogy adjak az érzésnek. És tisztaság, finom illat mindenhol. Nem csak a hölgy nyakában!

Picike hölgy, feltűnően formás idomokkal, pajkosan kacagó nevetéssel és félelmetesen huncut szemekkel. A bőre hófehér és selymes, a szeme színe meleg és barna, az ajkai teltek és csókra termettek, a cicik tenyérbe, a popsi marokba való. Hogy ez még a fiatalság bája e vagy dolgozik is rajta, de feszes mindenhol, cseppnyi felesleg sincs rajta. Mindene tetszett, gyönyörű lány.
Fogadtak már engem egy sálszerű anyagban, mely a hölgy testén tekeregve még épp elfedi az elfedni valót, na abból batár nagy huncutkodás lett, így amikor megláttam ezt rajta, meghallottam a gurgulázó nevetését egy közepesen vacak poénomra, akkor tudtam, hogy a) a képek nem csalnak, őt ábrázolják, b) jó helyen járok.

Kabát le, ruha az állványra s fürdőbe vezényelt. Alapos csutakolás és kimerítő öblögetés után már suhantam is vissza a légyott szobájába. Mivel a folyosón picit hosszabb, nem a szobába lép az ember a fürdőből, így nem akartam egy szál pöcsben flangálni, az alsógatyát visszahúztam, amit Ő a kisszobába toppanva, meglepődve jegyzett meg. Én meg szemtelenül replikáztam, hogy hozzám képest Ő van a manual session-ünkhöz túlöltözve. Így megszabadítottuk egymást a fölöslegtől, mit az anyaszülthöz képest viseltünk. Húúú nagyon jól nézett ki széles mosolyával, lapos hasával, hetyke cicikkel, gömbölyű popsijával.
Hasra „parancsolt” s jól átgyúrt. Ezt részletezhetném, de max. annyi jut még eszembe, hogy érdekesen tekergette és hajlítgatta a karomat, aminek az lett a vége, hogy tök jól kimozgatta a berögzült vállamat, s hátamat. Időnként rám szólt, hogy lazítsak, ez persze nem volt könnyű kérés, mert a tenyerem épp a két lába közt, pontosan a punci alatt volt. S ahhoz, hogy zsiványkodhassak, a tenyeret felfele kellett fordítani, ami ugye megfeszíti a kart. Na, szóval, küzdöttünk egymással. De hagytam nyerni, lazítottam.
Közben beszélgettünk nem világmegváltó témákról. Ami feltűnt, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodott az én érdeklődési körömöz, intelligensen kérdezett, persze a diszkréciónak még a határát sem súrolva.

Fordulhattam, locsolhattam, kenegethette, gyurmázhattam. Kezdett felforrósodni a hangulat. Főleg mikor a felvezetés után a lábaim közül kikecmergett és a karjaim érdeklődő közelségébe helyezte a puncust s a popsit. Finom simogatásokkal kezdtem partnerem izgatásába, hajtogattam kifele a gyönyörű, nagyra nőtt kisajkakat, érezhettem, ahogy a csikló kezd megduzzadni. Én meg egyre komolyabb izgalmi állapotba kerülni. Mert Liza finom (nem gyenge) franciája, megtette a másik hatást, ami egy férfiembernek örömet szerez. Az én ízlésemnek picit sok kezet használ, s ami külön szomorúsággal töltött el, hogy bár kölcsönösségről esett ugyan szó, de partnerem egy idő után visszaköltözött a lábaim közé, maximum arra adva esélyt és lehetőséget, hogy gyönyörű kebleit markolásszam. És bár szóltam, hogy a végét franciásan szeretném, a visszafordíthatatlan küszöbén ajkai helyett egyszer csak marokmarcsa vette át a főszerepet és beterítettem magam.
Nem sipákolok, mert mégiscsak fergeteges élmény, ha egy gyönyörű hölgy melleit markolva, a kezei közt ér a gyönyör. Ennek megfelelőn pihegtem és kerestem a helyem a világban, míg vendéglátóm elment a takarító eszközökért, melyekkel tisztára pucolt. Ebben a pillanatban villant át az agyamon, hogy egy kis viszonzást szívesen adnék ezért a szép élményért, de Liza mosolyogva bejelentette, hogy épp időben vagyunk (45 percnél) úgyhogy vár a fürdőszoba. Innen már én is sportot csináltam belőle, hogy milyen gyorsan tudok összekészülni. Jelentem 50kor már a kabátom vettem s búcsúzkodtam.

Az órás program, melyet választottam két hajszállal maradt el a kerekségtől, amiről őszintén nem tudom, hogy átlag vagy sem, budai e vagy pesti. Nem is fontos ez, mert ezekben az esetekben olyan élményt kap/szerez a magamfajta kósza, hogy annak nincs ára. Csak értéke. Az meg így, materiálisan nem kifejezhető.
Ami nem esett megint jól, az a csokor átadásakor feltett álnaív kérdés volt, hogy kérek e vissza. Így kérdezve, természetesen lemondtam róla. Legközelebb majd kiszámolom.