Mint majdnem minden sztori, ez is úgy kezdődött, hogy nyílt egy megfelelő időablak a naptárban. A hozzávaló kedv pedig már megvolt, nagyon is, ahhoz, hogy egy szexi széplányt tartsak a karomban. A bökkenő csak az volt, hogy az ünnepnap miatt megnehezült a kommunikáció: többen is kiírták, hogy nem elérhetők, Kátya is. Mások csak egyszerűen nem voltak elérhetők semmilyen módon.

Kátya bővebb infóját már lekértem, elolvastam, és átnéztem számos beszámolót is (hálás köszönet az íróknak) , szóval meglepetés nem érhetett, és lesz ami lesz, ráírtam Kátyára egy privát üzenetben, és biztosítottam arról, hogy az élőszavas bejelentkezést én is sokkal jobban szeretem, illetve szeretném. Küldtem hozzá egy VTR, és bíztam benne, hogy az ünnepnap ellenére az üzenet előbb-utóbb célba talál.
Másnap vagyis a randi napján kora reggel jött meg az elfogadó válasz, amit több időpontegyeztetéses üzenet követett. Ennek az lett az eredménye, hogy fél órát kaptam a dél tájban. Vissza sem tudok emlékezni, mikor voltam utoljára fél órát bárkinél is, az értelmezhető időtartam nálam egy óránál kezdődik, de hát így alakult...

Annyian leírták már, hogy szinte felesleges is ismételni: Marina-part, annak minden világi szépségével és "hívságával". Én kocsival mentem, és bőséges választékot találtam parkolóhelyből abban az utcában, amit a VTR megadott. A parkolás fizetős, budapesti "B" körzet, 450 Ft-os óradíjjal.

Bejutás: noha veterán csataménnek gondolom magam, szinte mindig képes vagyok izgulni egy-egy randi előtt. Ennek eredményeként ügyetlenkedtem picit a bejutással (meg Kátya is): pontos időben érkeztem, a hívásomra Kátya visszahívással reagált, de akkor már babakocsis anyukától kezdve az unokát kézen fogó nagymamáig pont mindenki a közelemben volt, szóval korlátozott volt a párbeszédünk. A kapukódot megkaptam, de az ajtószám valahogy "lemaradt", viszont ezt "leleményesen" leolvastam a kapukód alapján. Szerencsére pontos volt az infó, jó ajtó előtt álltam meg, ami egyszer csak kinyílt, mögötte elbújva szexi Kátyával.

Időrendben nem ide illik, de mégis el kell mondanom: távozáskor - nyilván némi bódulattal a fejemben - nem a megfelelő lépcsőházi kijáratot sikerült választanom, és egy belső zárt udvarra lyukadtam ki. Pár perc vicces (somolyogtam saját magamon) bolyongás után egy házbélit követve találtam meg a kiutat az utcára egy másik kapun és lépcsőházon át. Szóval a befelé vezető utat, tanácsolom, jegyezzétek meg, nagy hasznát lehet venni később, távozáskor.

A lakás amúgy nagyon rendben volt, mondom ezt annak ellenére, hogy baromira keveset jegyeztem meg belőle: a fürdőben zuhanyfüggönyös kád, tíznél több tudfürdő, szájvíz szépen kikészített poharakkal várt. Az ajtó előtt meg Kártya várt meztelenül - no nem teljesen, mert combfíix volt rajta. Le is esett az állam, és szerettem volna megállni, hogy csodáhassam az elém tárulkozó képet, mint a szakavatott rajongó a Rembrandt kiállítás festményeit. De Kátya udvariasan és határozottan továbbterelt a baszobába a logisztikai szempontokra tekintettel. Ugyanez történt velem pár perccel korábban is: az ajtón belépve belefeledkeztem a pillanatba, és csevegni kezdtem (kisfiús zavaromban) miközben átadtam, amit át illik, de vendéglátóm udvariasan leállított.

A baszobában egy nagy franciaágy várt, és egy ülőalkalmatosság a ruháknak. Az ágy végével szemben tükrös ajtajú szekrény volt, amiben nekem spec. nem sikerült moziznom (volt más perspektíva). Érdemes volt odafigyelni arra a sok igényes finomságra, amivel Kátya a szoba hangulatát feldobta /-dobja: félhomály, hangulatfény, gyertyafény, apró dísztárgyak, bonbonos dobozok ízlésesen elhelyezve a polcokon.

Kátya szép lány, és viszonylag magas is. A testalkata pedig erősségben megfelel a magasságának. Nekem kifejezetten a mellformája tetszett meg: imádom az olyan tinilányosnál nagyobb de mégiscsak tinilányos kebleket, amik mint a formájukból adódóan egy széles bimbóudvarba csúcsosodnak. Kátya bőre szép, (nagyon) hosszú haja barna és a vége (a a háta közepénél) hirtelenszőke. De tetszett a szép szeme is, amivel bizonyos pillanatokban nagyon igézően tud nézni.

Ha önmagában csak az akcióról kellene írnom, nagyon gyorsan össze tudnám foglalni: 1. állva ölelkezés 2. elém térdelős/guggolós francia 3. ágyon fekvős francia intim simogatással 4. "69" 5. Kátya-póz 6. lovaglás 7. kutya-póz 8. misszi, és kész. Mit is lehetne írni még fél óráról?! Láthatóan és érezhetően minden egy jól bevált forgatókönyv szerint ment, hogy mást ne mondjak: klisék szerint.

A lényeg azonban a kivitelezés részleteiben rejlett: 1. nagyon finom, lágy csókokat kaptam és (a korábbi beszámolókból tanulva) kerültem a nyelvhasználatot. Amikor mondtam, hogy édes ölelésekért jöttem, akkor egyrészt megkaptam a pajzán kérdést, hogy ugye nem csak azért ;-), másrészt onnantól tényleg két kézzel, barátnősen ölelte át a nyakam Kátya. 2. Elvesztem Kátya igéző szemeiben, miközben a mélyen a szemembe nézett farokkal a szájában. Amit egyszer-kétszer letolt tövig. 3. Igenis odaadta, nem féltette magát az ágyon francia közben: úgy helyezkedett, hogy a kezemmel majd' mindenütt hozzáférhessek. Kaptam síkosítót is a kezemre, hogy könnyebben megujjazhassam, ez csak természetes! ;-) 4. 69: na itt volt az, hogy semmit nem láttam a tükörben, mert az orromhoz ultraközel pozícionált kopasz punci minden eltakart 😄. Imádtam! ...7. Talán mégis ezt emelném a leginkább: ahogy négykézlábon állva Kátya hosszasan visszanézett a válla felett a gyönyörű szemeivel és pucsított a kutyusos póz közben. Ilyen élményre nem is emlékszem, pedig van miből meríteni. 8. Hát itt már elég gyors voltam, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a gumiba durrantás után mi sem volt természetesebb, minthogy ő maga tisztogatja meg a használt szerszámot. Ez a gesztus mindig is nagyon fontos volt számomra.

Aztán öltözés, még néhány puszi ide-oda, és miután picit túlszaladtunk az időlimiten, gyors búcsú: Kátya kikísért az ajtóhoz meztelenül -- csakhogy nehezemre essen koncentrálni (és ahogy írtam, ez nem is sikerült...;-)

Roppantul és maximálisan korrekt volt. Amellett, hogy szerintem a szolgáltatás ár-érték aránya kiváló, Kátya nagyon gondos is volt: történt ugyanis, hogy a pici bonbont és az abba rejtett rózsaszálakat mindjárt a megérkezéskor átadtam. És távozáskor kettő visszahulló virágszirmot a szekrényen találtam, mivel elfelejtettem mondani, hogy nem tartok rájuk igényt. Nagyon precíz és korrekt, minden elismerésem utólag is.