Történt pedig, hogy megnyertem a melóból egy pénteki szabadnapot, úgyhogy látogatásra előjegyzett kedvenceim listájából azon nyomban előpörgettem a már rég megkívánt, ám amúgy csak hétköznap rendelő lányokat, élükön Kátyával. Valószínűleg nagy szerencsém volt, mert a csütörtök esti -viszonylag késői- időpont ellenére talán a harmadik, vagy negyedik csöngésre már be is jelentkezett a vonalba egy csilingelő hangocska, nem is csak egy szokásos "Halló"-val, de rögtön szépen be is mutatkozva: apróság, ám az udvarias gesztus nyomán máris bekarcoltam neki a jelest a telefon-etikett képzeletbeli rubrikájába.

Az alapvető információkkal nagyrészt tisztában voltam, így azok fejtegetésére sok időt nem is fecséreltünk, helyette pár perc ismerkedő csevegés után megegyeztünk, hogy másnap újra keresem, ugyanis előre nem, inkább csak aznapra szeret randit egyeztetni. Így hát péntek kora délután kerestem ismét (talán várta is a hívást, legalábbis emlékezett rám), majd a gyors egyeztetés nyomán szűk másfél órával később, már a ház elől.

A helyszín a budai South Central az uszodánál, ahol a rutinosabb játékosoknak már bérelt helyük van a benzinkút parkolójában. Már aki autóra szorul, és nem repíti háztól házig (legalábbis az Albertfalva kitérőig) a BKV valamelyik sárga csodája, ahonnan az utca végéig laza két-három perc alatt besétálhat. Parkolás tekintetében itt egy szupermarket tágas beállója is a vendégek rendelkezésére áll (ingyen, gondolom), és még egy kis dohányos bodega is megadja a lehetőséget, hogy némi csokit/cigit/energiaitalt magához vegyen az erre tévedő.

A lakóparkos rendelők sok meglepetést nem rejtenek: a steril épületnonstrumban csendes lift siklik föl velem a megfelelő emeletig, ahol némi tájékozódó forgolódás után a felvonótól jobbra eső folyosó végén megtalálom a telefonon adott ajtószámot.

Bent az előtérben lerúgható a csizma és a dzseki, és már el is foglalható az egyik fogadószoba, melyben a komód és tágas franciaágy mellett egy masszázspad is a fal mellé készítve várakozik a lilás hangulatvilágításban. (Ismerős lakás, ismerős szoba... Jó eséllyel jártam már itt, de annak legalább két éve.) Mivel nem csak mi vagyunk, Kátya előbb csekkolja a folyosót, csak eztán kapom meg a törölközőm, hogy a tágas, tiszta, és az ilyenkor szükséges kegyszerek széles választékával ellátott fürdőben a forró zuhany alatt alaposan lecsapathassam magam.

A bájos kollegina szerencsés delikvensét (akit a tömb előtt "diszkréten" várakozó makkerek közt jó eséllyel kiszúrtam - na igen, a lakóparkos rendelők sajátja ez is) csak eztán zsilipelik föl, érkezését, matatásat az előtérre nyíló ajtó túlfeléről még hallom, ám mivel evvel szimultán már Kátya teljeskörű odaadását élvezem, a dolog kicsit sem zavaró, ügyesen logisztikáznak a lányok.

Sosem vonzott a felsővezetés világa (max a paygrade), de meg kell hagyni, ez a "szexi kis titkárnő" beindította az irodai fantáziáim.

Mikor beléptem, nem csalódtam: Kátya várakozásaimat toronymagasan felülmúlva a klasszikus miniszoknyás-blúzos kompozíciónál (amihez amúgy már volt szerencsém a túloldalon) egy fokkal merészebben, a 9. képén végiggusztálható áttetsző, fekete necc egyrészesben, és magasszárú csizmában fogadott, sugárzó mosollyal; nagy, sötéten csillanó, gyönyörű szemeit talán nem is hagyta volna érvényesülni az elképzelt szemüveg... bár legközelebb, lehet viszek egyet, és kipróbáljuk.

Szénfekete, vállát söprő Kleopátra-frizurájához remekül passzolt a szett, mely bájos, szív-forma arcát keretezve erös állkapocs-vonalára is felhívta figyelmem, melyet P. Woodman direktor úr egy megjegyzése nyomán szintén biztató előjelnek ítéltem, és Kátya később ez irányú várakozásaim kapcsán is fantasztikusan teljesített. A magassarkú csizma egyaránt kiemelte fiatalosan nyúlánk termetét, hosszú combjait és képein is hódító, harapnivalóan domborodó, fantasztikusan kerek popsiját, amit, neki is bevallottan, örömmel vinnék haza magammal, hogy minden este párna gyanánt hajthassam rá fáradt fejem.

Kettesben maradva a szóbeli ismerkedés köreit elég hamar magunk mögött hagytuk, és még az ajtó előtt állva, a kis szoba közepén összesimultunk, finom kis csókokkal térképezve fel egymás hangulatát, miközben én csípőjét simítva, fenekébe markolva húztam magamhoz, ő pedig a rafinált fehérneműből ügyesen kitekeregve szabaddá tette kezemnek az utat csajosan hetyke, selymes melleihez, miközben forró ajkai alig-alig szakadtak el számtól. Illatába hajolva, bőrét cirógatva hamar feléledt bennem a romantika, melynek böködését hasfalán ő is megérezhette, mert kb. abban a pillanatban utolérhetetlen eleganciával elém ereszkedett guggolásba, és máris a lehető legtermészetesebb, magától értetődő bujasággal vett szájába, két kezével combomon támaszkodva, az első üdvözlő bólintással máris kevés híján eltüntetve meredő farkam.

"Ennek fele sem tréfa!" - gondoltam, és áldottam szerencsecsillagaim, na meg a dorongomon máris ellenállhatatlan elszántsággal cuppogó kis vadmacskát, aki mintha gondolataimat olvasná, buja fénnyel izzó, bikavadító szemekkel nézett közben fel rám, egy pillanatra sem tagadva meg tőlem tekintetét, miközben komolyan szinte felfalt, olyan irgalmatlanul céltudatos, mégis odaadó és változatos leápolással kereste kedvem, hogy kétségem nem maradt felőle: egyenesen szentségtörés-számba menne elvennem tőle játékát, megtagadni tőle a kreatív kibontakozás, magamtól meg a dőzsölő műélvezet hálás lehetőségét.

A fantasztikus felvezetés nyomán az oboaszóló második tételére az ágy szélére ülve, hátradőlve helyeztem magam kényelembe, így páholyból figyelhettem, ahogy Kátya a maga minden manírtól mentes, természetes dögösségével lehámozza magáról a szexi, áttetsző fogadószettet, kilép csizmáiból, és hozzám sétálva édesen, engedelmesen lábaim közé térdel. Érzéki-lassan, évődve vett ismét szájába, puhán, nyálasan csókolva végig karóként meredő hímtagom, kezével csupán annyi időre támasztva meg tövénél, míg borzongató, emésztő mohósággal apránként dús ajkai közé szívta makkom, mindvégig egyenesen szemembe nézve, úgy játszva bájosan vadóc arca előtt feszítő hangszeremmel, mintha elbújni próbálna mögé. Hergelt még kicsit, lejjebb csúszva egyszer-kétszer, hogy a zacsesz is érezze finoman-forrón masszírozó nyelvecskéje kiemelt törődését, majd gyönyörű szemeivel még mindig delejezve lassan ismét felemelkedett, és a következő pillanatban, hopp, ismét úgy rábukott a varázsfuvolára, hogy ezt az eltüntetős trükköt a jó Rodolfó is bizton megsüvegelte volna. És innen aztán nem volt megállás: az elkövetkező percekben Kátya ékesen bizonyította Pierre szavainak igazát, ami az erősebb állú lányok istenadta orális tehetségét illeti, és annál még sokkal, sokkal többet. Csak a kezdet volt, hogy olyan könnyen és gyorsan, egész természetesen vett torokra, mint éhes gerle a cérnametéltet - ezt aztán nem egyszer, nem kétszer, de folyamatosan megismételte, egyre lendületesebben bólogatva ölemben, sőt, mikor épp tövig tömte torkába tömlőm, nem egyszer még rá is rugózva, magának erőltetve egyre tovább a dolgot, hogy néhány hosszú másodperc után ismét felbukva, csillogó szemeinek ragyogását ismét felém fordítva, telejászú, pajkos mosollyal majszoljon tovább... Szó, mi szó, ezekben a pillanatokban nem tudtam egy kicsit nem beleszeretni ebbe az édes kis vadmacskába, lelki füleimben a Tito&Tarantula gitártémáját idézve föl, miközben pont olyan megbűvölten bámultam sikamlós produkcióját, mint Mr. Tarantino Salma Hayek kígyótáncát pubertáskorom másik kedvenc filmjelenetében. Ezt a lebilincselően izgató, végtelenül odaadó kényeztetést (mert tudatos, önzetlen, szinte szívből jövő kényeztetés volt ez a javából, nem ám a gyors kivégzésre hajtó cidálás, mint a Duna túlpartján), azt hiszem, nagyon-nagyon hosszan és boldogan el tudtam volna még viselni, ami amúgy szintén Kátya szemérmetlen szakértelmét dicséri - ám az órára pillantva úgy éreztem, ideje lezárnunk az első táncot, ezért az ágyról ismét fölé emelkedve megkértem a kiscsillagot, hogy ne kíméljen, szívjon ki belőlem apait-anyait, hadd szóljon... És hát szólt is, ahogy Kátya ismét rákapcsolt, szürcsölve-szívva, nyelve-nyalva legboldogabb nyúlványom, mígnem megfeszülve, hosszan-hosszan spriccelve tele nem töltöttem fantasztikus kis száját, sőt, közös erővel még egy grátisz kis tejfelbajuszt is sikerült kerekítenünk szépen metszett ajkai fölé.

A második felvonásra hangolódást ezúttal is egy kis masszázzsal vezettem föl, hisz én is szeretem csinálni (az elmúlt kb. harminc év visszajelzései alapján nem is rosszul - jah, elég korán elkanászodtam), és tízből kilenc lány kifejezetten örül neki, még ha meg is lepődnek a felajánláson. Szerencsémre Kátya is így volt vele, hamar hasra is helyezkedett az ágyon, fejét félrehajtva a párnán, így kínálva fel hátát lelkes gyömködésemnek, miután megmutatta, melyik masszázskrémet szereti. Evvel neki is láttam szép finoman, alaposan átdörgölni vállát és karjait, haját előre hajtva nyakát is végiggyúrva, majd gerince vonalán lassan alább ereszkedve hátát is becsülettel megdolgoztam. Azt hiszem, nem vallhattam kudarcot az eddigiek hálás viszonzásában, ugyanis Kátya hosszú percekig lehunyt szemmel, szája sarkában apró kis mosollyal, némán élvezte kezelésem, csak akkor rebbent fel (tán észbe kapva, hogy hát mégis beszélgetést kezdeményezzen a kedves vendéggel), mikor kezeim már derekánál jártak, kedvesen érdeklődve erről-arról: a szándékot, és az itt sem csorbuló 100%-os odafigyelést abszolút díjaztam, ám a magam részéről épp annyira élveztem az átvezető maszatolás meghitt, csöndes perceit is, mint az eztán kibontakozó rövid, ismerkedő társalgást. Ez utóbbit is boldogan folytattam volna még tovább, ám ismét az órára sandítva láttam, hogy ha még bevetésre adnám magam, annak érdemes volna nekikezdeni - annál is inkább, hisz hollóhajú hercegnőm képein már számtalanszor megcsodált, páratlanul pompázatos popsiját combjaim, majd mancsaim közé ragadva hamar beállt nálam ismét a lazító testmozgást igénylő derék-alatti merevség.

A masszázst így már kevésbé szakszerűen, ám annál lelkesebb, simogató-kényeztető mozdulatokkal folytattam Kátya lábai közt, belső combjait és puncsos-rózsaszín kacsintgató puncikáját is bevonva a játékba, majd visszatérve krémbarnán domborodó, tökéletesen zabálnivaló fenekéhez, mit meggyúrva-átmozgatva aztán finoman széthúztam, hogy óvatosan közelítve nyelvemmel is puha, ám lelkesen állhatatos ostrom alá vehessek. Nyalakodásomba ő is szépen belemozgott, segítőkészen emelve csípőjét, hogy kényelmesen körbeudvarolhassam domborulatait és csábító likacskáját, majd miután vágyam a gáton átsodorva ragyogón nyíladozó puncijának kóstolására hajtott, hátára hengeredve, combjait hívogatón széttárva engedte át nekem további nyelvelésre már sikamlós virágszirmait. A felvezető körök nyomán itt már nemigen hiányzott az előjáték, nedves, fantasztikus zamatú kelyhe élvetegen fogadta nyelvem, mellyel kisajkait finoman széthúzva szép lassan tövig tolakodtam szűk forróságába, hogy ízét kiélvezve, belülről lüktetőn masszírozva kereshessem kedvét, innen térve vissza aztán duzzadó kis bibéjéhez, melyet rajongón csókolva-pergetve sóhajaiból ítélve igen hatásosan sikerült tüzijáték-közeli izzásig hevítenem. Remek érzés volt egy közeledésem ilyen hálásan fogadó (szinte-) tinilány élvezetében fürdőzni, úgyhogy a mutatványt még megismételtem párszor az ő és az én kedvemre is (az ujjazást én sem, ő sem szereti annyira, úgyhogy a szimultán ingerlést most nem erőltettem, nem is hiányzott), és bár azon a bizonyos határon most nem sikerült átlendítenem, csillogó szemű ajánlatának, hogy most már igazán húzzunk gumit, nyilván nem állhattam ellen.

Hamar kiderült, hogy a továbbiakat tekintve elképzeléseink igen hasonlóak: ő tényleg nagyon szereti hátulról, én meg fülig szerelmes lettem szív-forma kis seggébe, hát evidens volt, hogy máris szépen bepucsít, miután megnyugtattam, hogy első randin pláne nem szoktam vadulni, maximum ha aktuális partnerem kifejezetten szereti... amire egyelőre csak egy sanda pillantást kaptam válaszul. Aztán ahogy szép lassan, úriemberhez méltó odafigyeléssel betoltam neki felvértezett lovagom, egy-két komótos tempó után arra lettem figyelmes, hogy már nem is én dolgozom: Kátya lökte-tolta rám magát egyre hevesebb, egyre mohóbb lendülettel, kíméletlen-kéjenc vigyorral használva farkam a saját örömére. Részemről akkor érkezett meg a randi második "'sztakú..." élménye, mikor ő már csupán térdén támaszkodva, irgalmatlan tempóban szambázott-twerkelt nyársamon (ha megvan a Nincs kettő négy nélkül karneváli "behunyt szemmel olvasok ezekben a könyvekben" jelenete, hát kicsit olyan volt, csak sokkal-sokkal jobb), miközben én lábfejeit fogva tartom egyensúlyban, illetve tartok ellen heves rohamainak, miközben mozizva élvezem a kiváló műsort, igyekezvén minden rezdülését és káprázatos mozdulatát memóriámba vésni... Aztán én következtem.
Derekára fogva vettem át a kezdeményezést, csupán néhány másodpercre lassítva-csitítva bámulatos fickándozását (szívem szerint örömmel rá is csaptam volna, persze finoman, arra a bámulatos popsira, ám ezt kihagytuk a megbeszélésből, és nem akartam egy váratlan paskolással esetleg megtörni egyre hevülő lelkesedését), hogy ismét aktivizálva magam nekiálljak az övéhez hasonló, intenzív ritmusban pakolgatni, szégyentelenül döfködve, egyre mélyebben és gyorsabban, amit nem hogy zokszó nélkül tűrt, de a szemközti kistükörben megtalálva egymást szemében dévaj fénnyel, vadóc mosollyal ingerelt-unszolt tovább, egyre keményebb tempót diktálva. A felszabadult örömkefélés végül abban csúcsosodott ki, mikor ő egészen hasra feküdt, derekát kissé megemelve, én meg fölé támaszkodva nekiálltam vehemensen ütvefúrózni, miközben a tükörben varázslatosan villogó, sötéten izzó szemeibe feledkeztem, a lepedőn meg egymás kezét markoló ujjaink ölelkeztek össze, minden egyes tövig fúró lökésemre megszorulva - azt hiszem, ebben a gátlástalan hajrában sikerült mindkettőnknek a lehető legjobban érezni egymást.
A fokozott erőbedobás viszont sajnos egy idő után megcsapolta kitartásomat, ami a gumi alatti ismerős tartásvesztésben realizálódott, így pihenésképp felvetettem, forduljunk egy regenerációs 69-be, melyben dorongom hamar ismét harcra kész állapotba jött Kátya ajkai, nyelve és torka bámulatos összjátékának köszönhetően: ám sajnos eddigre már néhány perc híján le is járt a nekem szánt óra, és mivel sajnos első randin a hosszabbítás nem volt lehetséges, nekem meg a második spricchez hosszabb időre van szükségem. Úgyhogy végül köszönettel leállítottam édes kis alkalmi titkárnőm áldozatos és kitartó és fantasztikusan felemelő fellációját (attól tartok, ezzel akaratlanul is kis csalódást okozva), és még öltözés közben megbeszéltük, hogy legközelebb eleve egy hosszabb tollbamondást szervezünk, hogy bepótolhassunk minden most elmaradt finomságot.

A hozzájárulás ismerős, kedvező mértékű, mely a NFVSz extrával csak egy kicsivel nyúl a régi, kerek átlag fölé, ezt még érkezéskor diszkréten a komódra helyeztem, szó se esett róla. Ami az ellenértéket illet, talán a legjellemzőbb, amit mondhatok, hogy legutóbb a Marinán másfélszer ennyiért kb. tizedennyi figyelmet, odaadást, lelkes és kitartó törődést, valódi és önzetlen vendég-szeretetet nem kaptam.