Telefonon kerestem. Egyből felvette. Kölcsönös udvariaskodás és óvatos ismerkedés következett. Bius azt kérte, hogy VTR-ben erősítsem meg érdeklődésemet, és meg azt puhatolgattam, hogy mi a bizalmatlansága oka, lévén én nem vagyok rutinos VTR használó.. Végül sikerült megnyernem BIUS bizalmát, vagy csak hagyta magát rábeszélni, de kaptam időpontot még aznapra, cím, rózsaszál megadásával. Elhangzott még egy kedves biztatás, hogy érdemes lehet másfél órára jönni, amit én azzal hárítottam el, hogy ismerkedésre, azaz első alkalomra én mindig egy órára megyek.

Nagy vonalakban: Árpád híd pesti hídfő. Tehát busz, villamos, hajó, kerékpárút – minden játszik. Autósoknak sem túl bonyolult, tessék bátran bemerészkedni a tömbházak sűrüjébe, van parkoló bőven. Arra érdemes lehet figyelni, hogy a szalagház mindkét oldalán van lépcsőház bejáró, de csak egyik oldalon van kapucsengő.

A szokásos telefonos kapukódot megkapva egyszerű a navigráció a megadott emeletig. Az ajtón nincs lakásszám, de logikusan kitalálható, hol kell kopogtatni. Én is eltaláltam, így az ajtó mögött BIUS várt rám. Az előszoba, a fürdő és a masszír szoba, tehát akciórádiuszom helyszíne nem mai dizájn, de takaros, tiszta, korrekt. Volt ott még egy szoba, ahonnan érkezésemkor egy kutyus jelezte, hogy az az ő birodalma de úgy döntött (a ház úrnőjével egyetemben), hogy a személyes találkozás itt, ma kimarad. Utána viszont már egy hangot sem hallottam felőle!!!
A fürdő takaros, a csempe, a kád is már felújított. Minden patyolat. Melegvíz, tusfürdő hegyekben. A randiszoba tágas, tiszta. Benne egy nagy francia ágy a sarokban, amin sokat dob, hogy nem falvédő, hanem számolatlan díszpárna védi körbe a falat. Van még két kis asztal, egy – egy székkel (ide kerülnek a ruhák), egy laptop (innen jön a zene, miután sikeresen eltüntettük a felugró ablakot), meg egy bőr burkolatú minőségi masszír pad. Felül hangulatvilágítás, alattunk parketta. Leltár lezárva!

Bius magassarkú cipőben, testhez simuló fehér nadrágban és felsőben fogadott. Alakja hibátlan, izmos, formás. Semmi súlyfelesleg, lötyögés. Semmi smink, szolizás. Feszes tinédzser bőr, sportos vonalak mindenhol. Ez tényleg a hosszú combú, nyúlánk szomszéd lány; csak remélem, hogy túl a 18-on!... Haja vállig érő, szőkésbarna. Markáns arcvonásai (is) teljesen egyeznek hirdetése arcos képeivel. Arcára mondhatnám, hogy ízlés dolga. Én inkább azt mondom, még inkább fokozza azt a cserfes, bakfis kisugárzást, ami BIUS egész lényéből (nekem, legalább is) árad. Egyszerre félszeg és tudatos.
Ne hagyjuk ki tenyérbe illő kemény kis cicijeit sem (ez majd későbbi történet lesz).
Az aggódókat most itt az elején megnyugtatom: a szomszédék tini lánya tudja mit csinál, és tud magára vigyázni – ha akar... 😊

Majdnem, de aztán mégsem.
Kezdhetném azzal a mesével, hogy délután anyám átküldött a szomszédba, mert kifogytunk otthon az akármi-ből, de a csak a szomszéd lány volt otthon, amiből aztán, akármi ürügyén, nem remélt összegabalyodás lett a szomszédék lányával.
Nos, ebből az összegabalyodás, ami tényleg igaz volt.
Időrendben haladva: még fürdés előtt, a szobában állva, bátorkodtam a dögösen feszülő fehér nadrág felett BIUS-t derékon fogni. Innen, némi óvatos érintéseken, meg a laptop zene inspirálta össszebújásos tánclépéseken át eljutottunk a(z első) legendás, BIUS- féle szenvedélyes csókig. És elindultak a ruhák lefelé. Aztán mikor már azt hittem, hogy innen már irányít(ha)tok, kaptam egy fürdőlepedőt, és kiküldtek zuhanyozni. A kellemes csőrözésen felbuzdulva, önkéntes szorgalmi feladatként fürdés közben alaposan „benyakaltam” szájvízből is.
Visszatérésem után ismét állva indítottunk, már mindketten eléggé (teljesen...) lecsupaszodva, a masszír pad mellől. Most ismét a szomszédék félszeg (?) tini lányát öleltem, csókoltam, aki engedte, hogy magamhoz húzzam. Ahogy haladtam (kézzel) a testén lefele, úgy éreztem, hogy ez tetszik neki, amikor én kényeztetem őt. Konkrétan: pillanatok alatt szuper nedves lett alul...
Aztán egyszer csak ott feküdt a masszír padon, hason, olajos besimításaimra összerezdülő mozdulatokkal, egyre tágabbra nyíló lábakkal, alig hanggal, közben meg szirmot bontó vulvával üzent férfiasságomnak, hogy partner ebben a társastáncban is.
Megfordulás után, ő még mindig a masszír padon fekve, én mellette, már a fejénél állva - ágaskodó tagomat kezébe vette, és gyöngéden simogatva alul, oldalt, zacsira is kiterjedően, elkezdte csókolgatni. Azt hittem (reméltem...) hogy következik a végkifejlet (NF...) de akkor jött a vezényszó, hogy „menjünk át a franciaágyra, mert az kényelmesebb kettőnknek”. És ismét rájöttem, hogy a szomszéd lány, ez a látszólag szende, félszeg teremtés, igen is tudja, mit csinál!

Most már a francia ágyon. Először hasra fekve pucsít egy gyönyörűt, én meg mögé térdelek, formás fenekét nyalom, puszilom, farkamat kezembe véve azt izgató lábaihoz simogatom (lábfétis most nem jött szóba). Ekkor váratlanul rám szól, hogy itt a farkamat csak ő kényeztetheti, én nem. Hoppá, nesze neked félszeg szomszédék lánya! Aztán fordulunk, ő alul, háton, én mindenhol, (majdnem) és mindenhogy akciózok. Annyira többféle módon, amennyit a francia ágy többlet szabadsága enged. Csókolódzunk (na, azt BIUS tényleg nagyon tud, nyelvvel, ajakkal, taníthatná!) és közben figyelem, hogy a Vénusz háromszög izgatóan nedves tájain bolyongó kezemre, ujjaimra milyen visszajelzéseket ad (hát, gyönyörűeket!!!). Félszegen letolja fejemet, és én lábai közé fúrom ajkam, nyelvem, arcom. Mivel BIUS itt (is) ápolt, finom, jó illatú, imádom, de nem bírom sokáig. Felhúzódok mellé, kezébe adom a farkamat. Közben ágaskodó cici bimbóját kényeztetem – a kemény kis halmok pont beleférnek a tenyerembe. A szomszédék lánya is már egy ösztönös kismacska, nagyon nedves, nagyon simulós. Már én sem nagyon bírom, vagyis nem akarom húzni tovább, és kérem, hogy végezzen ki. Kapok egy erős NF-át – olyat, amitől a masszír padnál már rég robbantam volna. Most azonban erősebb ingerre vágyok. Én feltérdelek, ő előttem fekszik, féloldalt, úgy, hogy egyik kezemmel cicijét, másikkal most is őrjítően nedvesedő szeméremtestét simítom. Ő pedig egyik kézzel rászorít a farkam tövére, a másikkal pedig a csupasz makkot olajjal leöntve szigorú kezével kíméletlenül kivégez. Nem tart soká, és mellére, vállára tárazok.
Hátrafelé zuhanok el. Ő mellém fekszik, picit összebújunk, aztán „tudom a dolgom, viszem a cuccom”; irány a fürdő.
Amikor visszajövök, már újra a cserfes- lelkes bakfissal beszélgetek. Búcsúpuszi, tipli.

Itt tényleg én maradtam alul (sicc!), mert a számolatlan idő végül másfél óránál állt meg, és el se hiszem, de minden percét élveztem. Utólag, az ágyon ücsörögve „csokrosítottuk” az időt.