Amandát nekem eddig valahogyan mindig sikerült könnyedén elérnem, szerencsém van vele.
Szerdai, első találkánk nagyszerűen sikerült, csütörtökön pedig már úgy éreztem visszahúz, mint mágnes a vasat. Kora délután írtam neki egy privát üzenetet. De attól tartottam esetleg nem olvassa, mivel a héten rövid napokat tartott, így néhány perccel rendelési ideje lejárta előtt még rácsörögtem. Felvette - mázli! Így végül telefonon egyeztettük a péntek délelőtti időpontot, ezúttal már másfél óra időtartamban a randi hosszát illetően. Azért ment vtr is, szándék megerősítése gyanánt.

Két nap alatt semmi sem változott e téren. Könnyű parkolni, ámbár ezt csak ránézésre mondom, nem tapasztalat, ezúttal is gyalog érkeztem. Hát a Reitter F. cucca (Hofi G. : Kinek a cucca ez?) tömegközlekedéssel jól ellátott, több busz is megy ott. A Rákos patak felé haladva a Szegedi úttól, talán egy megálló lehet az egyik kisebb keresztutca, ami a cél. Innen már csak két-három perc séta Amanda kéjlakja.

A lakás ismét tökéletesen tiszta, ragyogó állapotú volt, otthonos, kényelmes. Egyszerűen jó érzés ott lenni. Az egyik amit előző beszimből kihagytam, pillanatnyi elmezavaromban - hogy mint általában másutt -, itt is megtalálható a fürdőben a szájvíz is, kis műanyagpoharakkal az egyéb kényelmi, s tisztálkodást elősegítő eszközökkel. Az akciószoba nagyon bejön nekem, a hatalmas ágyon még egy trió is simán összegubancolódhatna, minden gond nélkül. Világos van, a jó méretű ablakon keresztül természetes fény árasztja el a szobát. Legutóbb innen pedig a lapos TV-t felejtettem ki, ami ugyan - az ággyal szemközti falon gubbaszt - bekapcsolt állapotban fogadott most is, mégsem igazán zavart, egész mással voltam elfoglalva. A házi kedvenc kiskutya szinte észrevétlen, hiába tartozik a legélénkebb fajták között emlegetettek közé. Csupán arra kell ügyelni vele kapcsolatban, rá ne lépjen az ember, mikor éppen kikászálódik az ágyból. Igaz, hogy tulajdonságait tekintve a legokosabb kutyusok közé tartozik, akivel valaha találkoztam, idomítása számomra mégis rejtély.

Amanda ma is lenyűgöző, külsejét nem részletezném újból, csak annyit jegyeznék itt meg, hogy hiába tegnap előtt találkoztunk utoljára, már olyan érzésem volt, mintha legalább egy hete várnám a viszontlátást. A ruhája, amiben fogadott ma is egyszerű öltözék volt, de én szeretem, hogy nem egy szál bugyiban nyit ajtót. Na jó, egy kicsit mégis: a képeknek megfelel a megjelenése, senki sem fog csalódni, aki vendégségbe érkezik hozzá. A bőre csodásan finom tapintású, gyönyörű barna, akár egy szolárium reklámjában is szerepelhetne és illatos. Az arca kedves, érdekes, nekem nagyon tetszik. Arányos testalkata van, ingerlő domborulatokkal, mindenhol ahol az szükséges.

Ma úgy gondoltam magamhoz ragadom a kezdeményezést, mert elsőre hagytam Amandát érvényesülni.
Érkezésemkor két arcrapuszival fogadott, cipő le, szobába be, cucc az inashoz, majd ágyra huppantunk. Ajándékaim elhelyeztem, kettő bontani valót adtam vendéglátóm (oké, rendes leszek és elárulom dinnyés ízesítésűt vigyél, ha igazán be akarsz vágódni) kacsóiba, koccintottunk és nekiláttunk a már "szokásosnak" mondható beszélgetésnek. Kellemesen telt ez az idő is. A rózsaszálakat kis csoki alá helyeztem a komód tetején, Amanda nemhogy nem rakta el, végig hozzá sem nyúlt, mintha ez a része a dolgoknak nem is érdekelné. Meglehetősen érdekes már csak azért is mert terveim szerint, ezúttal NFVSZ extrával akartam a másfél órát szinesíteni, ennek megfelelő volt a csokor, de erről nem beszélgettünk (!). Amandával egészen más dolgokról lehet társalogni.

Lassacskán érzem magamon, hogy indulnom kell a fürdőbe, a törcsi már az ágy szélén kezemügyébe készítve. Ruháimat hátrahagyva szólok Amandának, kérek néhány perc előnyt, utána lepjen meg magával. Mire a hátamhoz tisztításhoz érek megérkezik - tempóval -, átveszi tőlem, szépen lemosdat, de van rajta még egy rózsaszín bugyi és csak a zuhanyfüggönyön túlról ügyködik. Mondom neki, jöjj közelebb, mert nincs rajtam szemüveg, s így nem látlak. Bugyi le, Amanda kádba be. Simogat, s vagy ennek, vagy a melegvíznek a hatása, de a véráramlás a testemben jelentős átrendezést mutat. Ő elémtérdel nekilát nagyszerű franciájának, kicsi kezezéssel, nem túl mélyen, inkább úgy félig nyel csak el, de kellemes érzés. Mikor ismét fölemelkedik hozzám már csókokkal halmozzuk egymást, markolom csodás seggét és megpördítem. A csempének támaszkodik tenyérrel, én mögétérdelve finoman harapdálom hátsóját, szét húzom és belenyalok. Nem ellenkezik, sőt nyomja csipőjét hátra, az arcomba és halk nyögéseket hallat. Egyre mélyebben és hevesebben nyalom a seggét, közben az ujjaimal punciját kényeztetem. Tetszik neki, belelendül, pár perc múlva már viszonoz. Újból Ő kényeztet engem, s kéri, hogy haja ne legyen vizes. Oké, mondom és ragacsos se, ugye? (Itt utalnék vissza arra, amit föntebb a bevezetőben írtam, Amandánál az extráról, és arról, hogy egyáltalán nem nézi meg a csokrot. Mégsem kezdett el akadékoskodni, hogy így, meg úgy... egészen kivételes.)
Szóval elémtérdel, olyan csodás franciába részesítve, hogy remegtem, mint az egyhetes kocsonya, végül beborítva szinte mindenét, ment a szájába, arcára, kicsiny szájacskája szélére, mellére, karjára, combjára. Tisztálkodásába kicsit segítve, egy csókot követően ott hagyott.

Az ágyon találkozunk ismét. Kenegeti magát testápolóval, álrosszalással évődik, hogy most miattam kenegetheti újból a testét. Semmi probléma! - mondom - Majd én bekencézlek. Mosolyogva köszöni meg, és máris hanyatt dobja magát. Kitérek varázslatos testének legkisebb zugára és legnagyszerűbb domborulataira is, ki nem hagynék semmit! Inkább lágy simogatás ez nem masszázs, s hamarosan fordítom Őt. Hason fekve nyújtózik, s közben csevegünk, láthatóan jól érzi magát, én eddigre már éledezek. Egyértelműsítve szándékomat puncijánál kötök ki, először csak kívül simogatom, majd benyálazott és krémes ujjam merítem kelyhébe. Hirtelen a beszéd elakad, helyét nyőgések veszik át, csókolgatom a seggét, s pillanatra sem hagyom magára a puncit. Egyre nedvesebb, Amanda nyomkodja magát hátra a kezem irányába, aztán föltérdel, most így csókolózunk, simogatom, markolom mellét és fenekét. Ő sem tétlen, egyik kezét hancurlécemnek dedikálja, s veri hevesen. Szinte rám mászik, annyira dörgölőzik hozzám, ráhibázok, mire vágyik. Ismét kezem vetem be, alányúlok, enyhén terpeszben térdel, csak középső ujjam dugom a puncijába és egyre gyorsabb tempóval diktálom az iramot. Amanda karjával vállamra támaszkodik és mind jobban átadja magát. Hirtelen megnyugvása és ujjaimon, kézfejemen végigcsorgó tekintélyes mennyiségű nedvesség mutatja, hogy célomnál vagyok. Csak szusszanásnyi szünet és kérés nélkül megint franciába kezd, nincs ellenvetésem, csak simogatom a seggét és ahogy szétterpeszti kicsit combjait ismét ujjazom punciját. Teljesen harckészültségbe állít, védelem föl, s kérdésére mi legyen, most én javaslom a kutyust. Boldog, tényleg szeretheti. Elém tolat, én már ettől ájuldozom. Indítja veszedelmes vágtáját, egy-két lökés után kicsusszanok, ááh. Gyorsan vissza, újból neki esünk egymásnak, háturól döngetek, mind görcsösebben markolva hátsóját, csípőjét. Ő csak növeli a tempót eleinte halk nyögései fokozatosan hangosodnak. Ezúttal sem bírom soká, ordítok, s hátára dőlve jelzem végem. Amanda, mint gyilkos kivégzőosztag, profin elintéze, hiába én lövök a ravaszt Ő húzza meg. A kis ravasz. Erőtlenül lihegek rajta, nem akar szabadulni alólam rögtön. Lassan elválunk, kendőkkel lát el, száraz és nedves is van.

Kis beszélgetés után megyek zuhanyozni, megizzadtam alaposan. Amanda meztelen maradt, amíg tisztálkodtam. A randi végét újabb diskurzussal zártuk, képtelen lettem volna bármi másra. Vendéglátóm még innivalóval kínált, elfogadtam. Ezután a búcsúpuszik és a remegő lábakkal való távozás maradt. Kölcsönösen jól éreztük magunkat és egymást.

A matek: a másfél óra Amandánál úgy számítódik, hogy a bővebb infójában szerepló egy órás, félórás program kerül összegzésre. Az NFVSZ extra még erre jön pluszban (ez is átlagos honorálással), de megéri, érdemes egy hosszabb tartózkodás alkalmával igénybe venni. De tessék figyelembe venni, hogy Amanda, se mélytorkot, se kényszert nem vállal, tehát ésszel!