véngazember

Rang: Vezérhím

10 évnél régebbi tag

Utoljára aktív2026-06-16 00:08:21

Előfizetésnem prémium

Pont23633 pont

Ajándékdoboz14 db kinyitva

Hibapontnincs

Színsémaalapértelmezett

Üzenet küldés

Játékok

(kattints a jelvényre a részletekért)

Ismerős

véngazember beszámolói

Besorolások

istennő4

felejthetetlen9

nagyon jó15

jó18

lehetne jobb1

Státuszok

aktív40

inaktív6

visszaküldve1

ellenőrzött46

nem ellenőrzött1

Összes beszámoló listája

véngazember szexguru.hu bejegyzései

Cím0

Képinfo0

Adatok0

Vállalások0

Gyorsinfo0

Csokor7

Összesen7

véngazember beszámoló értékelései

jól megírt 1883

átlagos 743

lehetne jobb 315

indokolt 238

véngazember beszámolóit így értékelték

Jól megírt2381

Átlagos1190

Lehetne jobb367

Indokolt182

véngazember kedvenc fórum témái(10)

Milyen a jó barátnő-feeling?

June 3. 07:20:10

Balazs11
Éló lexikon jaj dejó ezt olvasni, Yade!

Kérdések Hirdetőktől és Hirdetőknek!

2025. October 14. 23:09:59

Őrült_professzor
Törzsvendég Elnézést, én úgy értettem.:)De ha már az én kommentemhez szóltál hozzá, légy szíves fejtsd ki, mire gondoltál. Szeretem érteni a dolgokat. :)

Kényszerfrancia

2025. July 22. 20:41:59

Bohém2
Kamubeszámolós Az ajánlat kihagyhatatlan!

ÉRDEKESSÉGEK & minden ami nem hétköznapi ;)

2022. September 3. 09:22:03

kismotoros
Friss újonc A csoki, a nyírfacukor, a mazsola és a kelt tészta is halálos lehet a kutyusnak.

https:/www.zooling.hu/magazin/kutya/kutyadnak-halalt-okozhat-amit-te-gond-nelkul-fogyasztasz

vénkecske52
V.I.P. Érdekes eszme futtatás... A pénz,ha kevés ha sok,csak gond.
Mit nem kaphatunk meg,amire Dariusz kincse sem lenne elegendő: a jó kedély, elégedettség, empátia, segítő készség, nyugalom,stb.
Ismerek olyat aki nem kevés pénzből él mégis morcos , elégedetlen, és olyan ember is van aki a kevés mellett is jól érzi magát,mert kiegyensúlyozott , mértéktartó polgár. Hogy az oldal tematikájánál maradjunk,aki tudja mennyiből gazdálkodik,és ebből mennyit szán a *kéjre*... Valamikor hetente egyszer ettünk húst!

Filmfanatikusok

June 11. 07:48:59

ilko
V.I.P. Addig pedig jöjjön egy számomra rendkívül kellemes meglepetés.

Megszállottság (2025)

Az év horrorszenzációja egy olyan puzzle darab, mely régóta vár arra, hogy valaki elhelyezze. Mitől fél a mai ember? Nem a baltás gyilkostól, az álombéli rosszakarótól, a tévéből előbújó kislánytól, a kísértetektől, vagy azoktól, akik lassan felénk sétálnak. A Megszállottság (Obsession) főgonosza a saját vágyunk, ami valóra vált, és szép lassan tönkreteszi az életünket.

A fokozatos elmagányosodás korát éljük – ezt erősítik meg különböző szociológiai kutatások is, és nem túlzottan meglepőek az eredmények. Eleve a jelenség, hogy férfiak vagy nők egyre több időt töltenek egyedül, és érzik magányosnak magukat, egy technológiával átitatott korban aligha számíthat újszerű gondolatnak. A világ tudása, a szociális kapcsolatok, a tájékozódás, a szórakozás mind egyetlen gombnyomásra költözött tőlünk, ha pedig nem akarunk lemaradni, könnyebb azt választani a felzárkózás érdekében. Az interperszonális kapcsolatok így nemcsak az együtt töltött alkalmak számában változnak, de újak is sokkal nehezebben köttetnek, fejlődnek.

A Megszállottság nem elsősorban a magányjárványról beszél, de nem is születhetett volna máskor, mint a COVID-dal megalapozott 2020-as években, amikor az egymástól elkülönülő férfiak és nők más-más módon küzdenek meg az új helyzettel. Van, aki dühvel, radikalizálódással reagál, de tény, hogy gyakran öngyilkosság is a vége az egyedüllétnek. Mindez azért is lehet, mert rengetegen a lelki békét, boldogságot egy másik személy validációjától teszik függővé. Azt viszont több kutatás is bizonyítja, hogy nincs igazi különbség a női és férfi magányossági statisztikák közt, csupán az utóbbinak komolyabb visszhangja van a közéletben. Nemcsak azért, mert az Andrew Tate-féle, túlbeszélt, szellemi kútmérgezők elragadják a férfiak öntudatát, és beléjük nevelnek egy káros idolt, hanem mert az egyedülálló nőknél nincs egy ilyen egyértelmű példakép, aki vinné a nemi közbeszédet egy irányba.

Mi az egész alapja tehát? A MeToo óta elbizonytalanodott közeledési határok, a folyamatosan kopó és alakuló nemi szerepek, vagy a már említett technológiai falak? Curry Barker rendező szerint az alapvető és világos kommunikáció hiánya: se a két központi szereplő, se a két periférián lévő barát nem azt mondja, és nem azt közvetíti magáról, amit valójában éreznek, vagy amilyenek igazából. A látszatvalóság, amelyet az életszimulációjukban rendeznek be pedig azzal borul fel igazán, amikor egyikük – egy varázskívánság hatására – elkezd nagyon frontális és egyértelmű lenni, annyira, hogy az már ijesztővé válik.

A Megszállottság közepén ugyanis ott van a bétaférfiak mintapéldánya, Baron, becenevén Bear (Michael Johnston), aki szerelmes munkatársába, Nikkibe (Inde Navarrette). Hogy ez viszonzatlan-e, az nem derül ki, hiszen Bear arra se képes, hogy egyenesen odaálljon a lány elé és vallomást tegyen, helyette egy bóvliboltban talált kívánságfűzt vásárol, egy kétségbeesett pillanatában pedig használja az eszközt annak rendeltetése szerint: azt kívánja, Nikki mindennél jobban szeresse őt, majd eltöri az ágat – a lány pedig azonnal megváltozik, és elkezdi keresni a fiú társaságát.

A film megtagadja annak az értelmezését, hogy Baron részéről ez jó döntés volt-e:

Nikki átalakulása már a kezdetektől nagyon szélsőséges kilengéseket eredményez, és a mézeshetek (inkább napok) se tartanak sokáig, mígnem átvált a lány egy őrjöngő pszichopatába, akit a fiún kívül senki más nem érdekel. De annyira nem, hogy amíg az távol van, az ajtó előtt állva várja, és még vécére is „elfelejt” kimenni, sőt, a szerelme toporzékoló hisztibe, kizsákmányolásba, majd vérengzésbe torkollik. Ilyen szempontból a Megszállottság folytatja a kívánságokról szóló filmek toposzát: aki ilyen döntésre szánja el magát, csakis nagyobbat veszíthet általa, és egyetlen kívánalma az lesz a végére, hogy jusson vissza a történet a békésnek mondható alapállapotba. A Megszállottság viszonylag hamar lefekteti azt a szabályt is, hogy nincs visszaút, itt valaki halálával kell végződnie a párkapcsolati mexikói felállásnak.

A Blumhouse projektje, amelyet a huszonéves Curry Barker készített, hiánypótló darab. Roppant kellemetlen partnereket és feleségeket láttunk már filmen, de a „túlzottan ragaszkodó barátnő” mémet legyártani egy horror keretén belül ilyen hatékonysággal még nem sikerült. Már csak ezáltal is kuriózum a Megszállottság, amely nagyon egyenes vonalon, bébiléptekben halad végig a biztosan sötét és kegyetlen végkifejletig – ez az utazás rém szórakoztató, tele rengeteg fekete humorú pillanattal, amelyet aláhúz, hogy Barker jól használja a szituációs komédiát, illetve Inde Navarrette egyáltalán nem kabarészerű, hanem nyugtalanító alakítását.

Nikki azért rémisztő, mert rettentő kényelmetlen látni, ahogy valaki ebben a korban ilyen játszi könnyedséggel dobja el magától az autonómiáját, és válik a kapcsolat egyenlőtlen felévé, egyfajta szolgává. Nem fél a megalázkodástól, az önmagának ártástól, nincsenek igényei, csupán az, hogy szeresse a hozzá tartozó férfit: a mérgező férfigondolkodás túlzásba vitelével jópofa fricskát tol tehát a nézők arcába a film. Azt azonban nem merte meglépni Curry Barker, hogy a karaktert az elejétől fogva ilyenné tegye, muszáj volt beleírnia egy mesebeli kívánságot, amely a visszájára fordul, így levéve a terhet a nőről és átrakva ezt a mindent megkerülő, állandóan szorongó (anti)hősre. Michael Johnston egy kevésbé látványos szereppel, de ugyanolyan nagyszerű alakítást hoz, rengeteg különböző stációval.

10/10 (imdb: 8,1/10)