Szerintem a versbéli vándor nem is volt igazi törp. :D

https:/i.pinimg.com/originals/6d/9f/8e/6d9f8e0dc7f83df58605dd375c6f3d79.jpg

Ezz xD
https:/www.brarit.hu/olvasosarok/versek/erotikus-versek/757-az-ozvegyasszony-es-a-torp.html

AZ ÖZVEGYASSZONY ÉS A TÖRP (18+)
ÍRTA: BRANYICZKY RITA (BRARIT)
Erdő mélyén, bús magányban
élt egy füvesasszony,
álmodozott, várta, hogy egy
férfi kopogtasson.
Három éve özvegyült meg,
hideg volt az ágya -
nem csoda, ha kiéhezett,
s ez lett minden vágya.

Egyik este bezörgettek
hozzája valóban.
Reménykedve tárta ki, s egy
törp állt az ajtóban.
Kicsi ember nagy bottal jár,
a szólás így tartja...
Portékáját a jó asszony
íziben kirakta.

Szót se róla, alaposan
meghökkent a vándor -
csupán szállást akart kérni,
ám ő sem volt fából.
Nem kellett kétszer mondani,
készen állt a kedve.
Aznap éjjeli szállását
többször megfizette.

Nagy hancúr volt, tán még sosem
művelt ilyet nővel;
elöl-hátul, lenn is, fenn is
jól bírták erővel,
s mikor cseppnyi sem maradt már
az apró emberben,
arra kérte őt az asszony,
hogy tovább nyelveljen.

Lefetyelt is, ameddig csak
el nem zsibbadt nyelve,
akkor aztán mást talált ki
a némber helyette.
Egy félbetört seprűnyelet
nyomott a kezébe -
sejtette már szegény törp,
hogy messze az éj vége.

Szemernyit sem aludhatott,
éhes volt és fáradt.
Pirkadt már, de alvásra nem
használták az ágyat.
Úgy érezte, szakállából
többé ki nem jön már;
asszony-öl illatot szagol
élethosszig eztán.

Szállásadója ízletes
étket tett elébe,
s mosolyogva markolt közben
petyhüdt fegyverébe.
Érezte a törp e ponton,
hogy fele sem tréfa:
ezt a nimfomán hölgyeményt
nincs farok, mi bírja!

Megette a finom ételt,
úgy tervezte: elmegy.
Az asszony is így gondolta,
segített e tettnek.
Titkos fűszerrel szórta meg
a reggelit dúsan,
amely rögtön hatni kezdett
lenn, a gatyakorcban...

Nem tehetett mást szegény törp,
duzzadt a dorongja -
hagyta, hogy vendéglátója
jól meglovagolja.
Alig hitte végül, amit
látott órák múlva:
az özvegy elszenderedett,
szemeit behunyta.

Erőtlenül osont ki a
kunyhóból a vándor,
legyengült lábai vitték,
s lerogyott jó távol.
Megfogadta: esőben sem
kér ezután szállást,
inkább ázik, de többé nem
akar ilyen állást...

Sok szempontot érintettünk már, a vendégekét, a még nem vendégekét, a már nem vendégekét, a szolgáltató lányokét, az igazából nem is szolgáltató lányokét, a feleségekét, de egy hagyományosan fontos szereplő nézőpontja még kimaradt. Remélem, hogy ilyen szereplővel nem sokat tartózkodtam egy fedél alatt, de nem tudom azzal áltatni magamat, hogy biztosan sohasem...

"François Villon

Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada

Ha szeretem a szép lányt szolgamód,
nem kell azért bugrisnak vélnetek.
Javai fínom óhajra valók,
csókjáért kardot, pajzsot viselek.
Fazekat happolok, ha emberek
jönnek, ellépek borért csendesen.
Kerül gyümölcs meg sajt. S ha rendesen
fizetnek, mondok: Jól ityeg bizony!
Csak jőjenek, ha dürgésük leszen,
e bordélyba, hol szállásunk vagyon.

De megvannak a vijjogó bajok,
ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
S kezét csipőre téve bőg nekem
az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
ő nem teszi! Hát jól képen kapom, -
az orra fölött hordja kézjegyem
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Majd megbékélünk; szellent rám nagyot
- dagadtabb, mint a dongó - fölnevet,
combom csapkodja, Gogo-z meg gagyog,
öklével birizgálja fejemet.
Mint bunda, alszunk, lévén részegek.
S kelünk. Korog a hasa. Kényesen
fölmászik rám, nyögök keservesen,
a deszkánál is laposabbra nyom,
ledérkedéssel tönkre így teszen
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Ajánlás

V ihar, fagy, dér, - megvan a kenyerem!
I gy vesz az ember gubát az eben.
L óg rajtam, pénzit megéri velem.
L otyó, kurafi: passzolunk nagyon!
O csmányoké ez ocsmány szerelem.
N incs emberségünk, hát ne is legyen
e bordélyban, hol szállásunk vagyon!"

(Fordította: József Attila)
//www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00667/cim00671.htm

Mint a magyarnótában az akácos út...

Egyébként nem tudom mi ez a hársfafétis a régi németeknél. Lásd: Walther von der Vogelweide: A hársfaágak csendes árnyán

:D

A német eredetiben egyébként egész más a refrén: az is latinul van, és az az út mentén álló átkozott hársfákról szól. Nem tudom Faludy a fordításába miért keverte bele a strichelő lányokat. Ez a vers szerintem kizárólag egy nem ideális körülmények között elvesztett szüzesség története. Az ilyesmi a régi korokban ugyan tényleg könnyen lehetett a szolgáltatói lét előszobája, de a versben eredetileg - szerintem - nincs szó ilyesmiről.

//turba-delirantium.skyrocket.de/bibliotheca/carmina-burana_cb185.htm

Megpróbáltam lefordítani a latin sorokat. Ha valaki tud ezeken javítani, kérem, hogy tegye meg.

Lányka voltam…

Lányka voltam, jaj, de szép,
virgo dum florebam, (virágzó szűz)
megbámult a férfinép,
omnibus placebam. (mindenkinek tetszettem)

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak:
jaj a szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.

Mentem a szép reggelen,
flores adunare, (virágot szedni)
arra jött egy szemtelen,
vult me deflorare. (le akart szakítani).

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.

Megragadta két kezem,
sed non indecenter, (de nem illetlenül)
kisérj, mondta, édesem,
valde fraudulenter. (nagyon fondorlatosan)

Urak, pórok átkoznak…

Megpaskolta mellemet,
valde indecenter, (nagyon illetlenül)
átkarolt, siettetett,
multum violenter. (nagyon szenvedélyesen)

Urak, pórok átkoznak…

Szép kisasszony, jer velem,
nemus est remotum, (egy liget van nem messze)
felfrissít a szerelem,
planxi et hoc totum. (teljesen odavágott?)

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a szegény lányoknak,
kik az utcán állnak.

Nézd a hársat a mezőn,
non procul a via, (nem messze az úttól)
ott vár lantom, lantverőm,
tympanum cum lyra. (dob lírával - talán: vonó hegedűvel?)

Urak, pórok átkoznak…

Csüccs le, súgta, angyalom,
dixit: sedeamus, (monda: üljünk le!)
állt a kedvesnek nagyon,
ludum faciamus. (játsszunk!)

Urak, pórok átkoznak…

Hová nyúlt, jaj, Istenem,
non absque timore, (minden félelem nélkül)
légy te, mondta, hitvesem,
dulcis es cum ore. (édes vagy a szájnak?)

Urak, pórok átkoznak…

Fölhajtotta ingemet,
corpore detecta, (testem kitakarta)
és megfúrt nagy hirtelen,
cuspide erecta. (egyenes hegyessel)

Urak, pórok átkoznak…

Kamatyolni, azt tudott,
bene venebatur, (jól nyomta?)
aztán felkelt s otthagyott,
ludus compleatur. (a játék véget ért)

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a kurva lányoknak,
kik az utcán állnak.

Érdekes, ahogy a latint vegyíti a magyar szöveggel a rímek kedvéért... :)

Bizony, nem azok. És még sokan mások sem, akiket - általában durván - annak neveznek. A következő - félig lefordított - versben a refrén egyértelműen szexuális szolgáltatásra utal, a többi strófa azonban egyáltalán nem.

"ISMERETLEN KÖLTŐ (XIII. század)

Lányka voltam…

Lányka voltam, jaj, de szép,
virgo dum florebam,
megbámult a férfinép,
omnibus placebam.

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak:
jaj a szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.

Mentem a szép reggelen,
flores adunare,
arra jött egy szemtelen,
vult me deflorare.

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.

Megragadta két kezem,
sed non indecenter,
kisérj, mondta, édesem,
valde fraudulenter.

Urak, pórok átkoznak…

Megpaskolta mellemet,
valde indecenter,
átkarolt, siettetett,
multum violenter.

Urak, pórok átkoznak…

Szép kisasszony, jer velem,
nemus est remotum,
felfrissít a szerelem,
planxi et hoc totum.

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a szegény lányoknak,
kik az utcán állnak.

Nézd a hársat a mezőn,
non procul a via,
ott vár lantom, lantverőm,
tympanum cum lyra.

Urak, pórok átkoznak…

Csüccs le, súgta, angyalom,
dixit: sedeamus,
állt a kedvesnek nagyon,
ludum faciamus.

Urak, pórok átkoznak…

Hová nyúlt, jaj, Istenem,
non absque timore,
légy te, mondta, hitvesem,
dulcis es cum ore.

Urak, pórok átkoznak…

Fölhajtotta ingemet,
corpore detecta,
és megfúrt nagy hirtelen,
cuspide erecta.

Urak, pórok átkoznak…

Kamatyolni, azt tudott,
bene venebatur,
aztán felkelt s otthagyott,
ludus compleatur.

Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a kurva lányoknak,
kik az utcán állnak."

(Fordította: Faludy György)

Nos, a szúnyogok aztán végképp nem szexuális szolgáltatók... :)

A "cédá"-t volt, hogy használta. Igaz, nem valódi lányokra.

"ASZ-SZUMÁJSZIR (XI. század)

Almería nyáron

Szegény testem a szúnyogok szerelme:
hozzám bújnak éjente, céda lányok,
én meg gatyában, gyorsuló ütemre
járom díványomon a vitustáncot,
míg ők nótájukat húzzák fülembe."

(Fordította: Faludy György)

Milyen szerencse, hogy nem a céda, vagy uram bocsá', a prosti kifejezést választotta... :)))

Szìvesen ;)

Már megint technikai gondjaim vannak a hozzászólásírással. A folytatás, ami lemaradt: Valószínűleg ezekre a sorokra gondolhatott: "ahogy erényes feleség nem tudja rázni alfelét". Lehet, hogy a XIX. században ez egyértelműen jelezte, hogy szolgáltató lányról van szó, de ma már nem így lenne. Szajnán-Dunán sok víz lefolyt azóta. :D

Faludy jegyzete szerint: >>A vers francia címe: A madame. Ahogy a vers tartalmából kitűnik, a címzett nem asszony, hanem prostituált, amiért is a „lány” szót használtam „asszony” helyett.

Faludy jegyzete szerint:

A franciák jobban bejönnek neked... :)))

PAUL VERLAINE: EGY LÁNYHOZ

Ha két combod közé veszed
halántékomat, lihegek,
végigkóstolom prémedet,
magamba szívom ízedet;

ha altestedbe olvadok,
és nagyigényű, de rövid
ágyékomat szorongatod
kopasz fejbúbjától tövig;

ha úgy riszálod meseszép
hátuljad jobb meg balfelét,
ahogy erényes feleség
nem tudja rázni alfelét;

ha számba engeded, szivem,
recés, játszódó nyelvemet,
s az élvezettől azt hiszem,
hogy vizeletem elered;

ha derekad ölelem
és pukkanásig telt herém
úgy trónol bolyhos öleden,
mint szultán díszes szőnyegén:

gusztálom mindezt s élvezek,
de ennél százszor szebb nekem,
ha elterpeszted térdedet,
s combod közét megleshetem,

hol párnák közt s a lepedő
krétás fehérjén hajnalig
nézném a Bohóc nevető
cseresznyepiros ajkait.

Kedve Gina!

Ami késik, nem múlik! Feltétlenül szeretném meghallgatni majd Petronius Arbitertől "A valódi gyönyörűség"-et - Janis Joplin (+ két odaképzelt pia) hangján. Ez lenne majd a különleges kívánságom. :)))

"Petronius Arbiter

A valódi gyönyörűség

Csúf és kurta a Teljesűlés kéje;
megvolt, s törve sohajtasz: "Kár, hogy megvolt!"
Kedvesem, ne siessünk, mint a barmok,
vágyainkat a Pillanatba ölni:
mert ellankad a tűz, elvész az érzés.
Inkább végtelen - igy, igy! - ünnepelvén
nyujtsuk a boldog heverést s a csókot!
Igy majd semmi csömör nem ér el, semmi
lankadás; gyönyörünk volt, van, lesz, mindig
újra kezdődik, soha sincsen vége..."

(Fordította: Babits Mihály)

/mek.oszk.hu/11100/11199/html/

Néz csak szét a tagok listáján! :)