AdatlapÜzenet küldése a téma adminak, címzett: PolihisztinaTagok listája!Új tag meghívása a témábaA VÁGY DOMINANCIÁJA, A DOMINANCIA VÁGYA - másképp hozzászólásai
A fórum témája: a Lingam masszázs :) - a kedvenc tevékenységem és a kedvenc témám, a múzsám :) Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan írják, hogy így Lingam masszázs, úgy Lingam masszázs, de fogalmuk sincs róla, mi is az, és aprópénzre váltják azt a hatalmas tudást és gyógyítást, ami benne rejlik... :( Számomra maga a folyamat egy... ima... szertartás... maga az áramló élet, a testiségen túli lélekszerelem megtapasztalása ^.^ Tudom, hogy vagyunk ezzel így egy páran masszőzök, ezért nagyon szeretném, hogy akiket meghívok, szóljanak hozzá, nem random klikkelek... A dominancia sok esetben egy erősen félreértett fogalom, de szeretném megosztani Veletek, hogy én hogy élek vele/benne. Örülnék, ha a többi masszőz is követné a példámat ;) A vágy dominanciája túlmutat a fizikai síkon, egyfajta egységélményre szomjazunk, egy önfeledt áramlásra, amit, ha nyitottak vagyunk, megtapasztalunk. Ez az állapot akkor enged magába, ha mind a Férfiak, mind a Nők, őszinte figyelemmel vannak egymás és saját maguk(!) iránt, és őszinte szeretet, odafigyelés veszi őket körül, noha persze, emberek vagyunk, a mai túlingerelt világban nehezen tudjuk elképzelni, hogy valami anélkül működjön, hogy nincs "csók, kölcsönös francia és aktus". Tovább megyek, nincs vizuális ingerlés sem... illetve abszolút nem szükséges, vagy mondjuk úgy, visszahúz egy olyan dimenzióba, ahol már nincs jelen olyan mértékben az áramlás, mint a teljes átadásban. Ha valaki nyitott a Lingam masszázsra, akkor saját magára nyitott és engem tisztel meg azzal, hogy a részese lehetek annak, amikor magával és egy elképzelhetetlen energetikai kapcsolódással ismerkedik meg. Mivel ott vagyok, én "irányítom" a folyamatot - de csak azért irányítom, mert felébresztem a szunnyadó részeket -, ezért abban a pillanatban én is jelen vagyok, és ugyanúgy átélem, amit ő, mert nem csak "egy test" vagyunk, ott és akkor más dolgok hatnak ránk. Ilyenkor dominál a vágy, felülkerekedik a sokszor sekélyes és sémák vezérelte kielégültségen. A dominancia vágya... mmm... az maga a folyamat... Az egységélmény mindent kizáró, felemelő eluralkodása mind a fizikai, mind a más energetikai jellemzőkkel bíró testünkön. Ez a dominancia az ágyhoz "szögel", amikor fel akarsz ülni, és ki akarsz lépni belőle, hogy visszacsatolj az ismert dolgaidhoz csókkal, cicizéssel, különböző ösztöni mintáiddal. Ez a dominancia engem sem hagy lecsatlakozni, ő irányít, ő szabja a ritmust, ő vezérli a kezemet újabb és újabb mozdulatokra, ő ösztönöz arra, hogy amikor már közel vagy, csitítsalak, amikor kezdesz kilépni, visszahúzzalak, amikor még nem bízol, rád boruljak és megöleljelek, végigsimítsalak, minden őszinte szeretetemmel gyógyítsalak... Tudom, hogy ezzel a szemlélettel kevesen fordulnak a "vendég" felé, de nagyon örülnék neki, ha ez változna, és többen másképp látnánk, többnek, mint egy "kézi levezetés" (a hideg ráz egyébként ettől a szóösszetételtől!) Nagyon kíváncsi vagyok, kinek milyen tapasztalatai vannak :) akár adta, akár kapta a Lingam masszázst :) a "fényoszlop imáját"... merthogy szanszkrit nyelven ezt jelenti...
El tudom képzelni: Lingam masszázs közben ilyesmivel "szórakoztatni a vendéglátót hölgyet ! Érdekes jelenet lehet..........
:D
De aggodalomra nincs ok, minden megoldódik. Még 10 év, és a coaching már nem lesz divat. Addigra a macsó Dr. Gyurik, a sármos Lengyel Sándorok és hasonszőrű kuruzslók más néven fogják árulni pszeudo-intellektuális karton bölcsességüket. Ki tudja, addigra lehet valami új aranyborjút is kitalálnak, már nem a siker lesz a cél, hanem valami igazán fenkölt. Egy dolog biztos. Mindig is lesznek imposztorok és hiszékenyek, fórum párbajok, és bárányfelhők.
Namaste.
*Dr. Sárvári György: "Metalépés. Hermeneutika-mélylélektan-rendszerszemlélet: integratív paradigma a tapasztalati tanulás értelmezési-megértési folyamatához" - 1999, Animula Kiadó, ISBN: 9634081290.
Freud, esetleg Szondi Lipót bácsi komoly jellemrajzot tudott volna írni mindkét említett úrról.
Imádom a falakat. Ahány hősi múltú vár(os)ban megfordultam, mindnek megcsodáltam középkori falait, bástyáit. "Remek, pompás!" szoktam ilyenkor motyogni, miközben nyálcsorogva fotózom őket. Bőgtem amikor a Berlini falat döntötték. A nagy hippie divat még mindig az, hogy döntsünk minden falat, töröljunk minden határt, gátat. Szerencsére ez a destruktív hisztéria tehetetlen. Amint egy falat ledöntenek, 100 apróbb fal foglalja el helyét. Amint egy országhatárt radíroznak, fölkerűlnek ablakokra a vasrácsok. A falak jók, természetesek, lelkiekben is.
Pedáns szemüvegesként képtelen vagyok nem megkülömböztetni a pszichológiát a pszichologizálástól. A fölkínált téma sok sebből vérzett, légből kapott, absztrakt alibije szemet szúrt, meg amúgy is, mennyire jellemző korunkra, mennyire elterjedt, az önbizalom-rokkant, impotens, ködös ödipuszi komplexusban szenvedő férfi (vagy nő)? Semennyire, duplán légből kapott. Önbizalom infláció van, nem hiány - attól zúg a város.
Csámcsogjunk valami konkrét temán, mint például azon, hogy miért szeret Dr. Csernus meg Dr. Gyuri mogorva cowboy pszichológus szerepben tetszelegni, amikor az homlokegyenest ütközik szakmájuk előírásaival? ;)
Vagy, minek a doktorozás, amikor ugyanazt áruljuk amit Tony Robbins a 80' évek óta árul, egy szál érettségivel?
Vagy, miért érez késztetést a menedzser kaszt, és a törtetők hada, hogy coachingoltassa, teambuildingeltesse, stb.. magát?
Ez volna egy igazi Metalépés (hogy kedvenc szerzőnkből idézzek)! :D
A pszichiáter barátom mondta egyszer, hogy ha valaki teljesen normális, az a nem normális!
:)))
Szerintem ez a magyarázat arra is, hogy az ilyen és ehhez hasonló fórumok elhalnak.
A nicknév fedezéke is kevés, falak, bástyák vannak mindenütt körben.
Inkább a mondanivalóról ;)
Tény, hogy összeér itt (szerintem) a coaching és a terápia, ami nem tudom, milyen heyzetben jött elő,... de maga a mögöttes tartalom érdekes.
Embere válogatja, hogy az ismétlést hogyan kivitelezi, tény, hogy ha van egy gubanc, arra többször kell rákérdezni.
Én személy szerint nem hiszek ebben a hatásvadász, sarokba szorítós módszerben, nekem jobban bejön, ha ugyanazt a kérdést máshogy teszem fel még párszor.
Az ok egyértelmű, az egy vakfolt és bombázni kell a tudatot, hogy felengedje azt, ami miatt létrejött, mert az automatikus agy leleményesen fogja védeni azt a területet... tiszta sor...
Én sem bírom, ha feszítővassal ugranak nekem a szeretet és a segítségnyújtás jegyében... előbb borítok asztalt és emlegetem a legközelebbi hozzátartozóját, minthogy egy ilyenre "jól" reagáljak :/
Ez van, nem vagyunk egyformák. De az is igaz, hogy ha "olyan" kérdezi, akkor nyílok én is :)
Időközben konstatáltam, hogy ez valószínűleg nem az a téma, amiről tudnátok vagy akarnátok őszintén beszélni, pedig van egy fórum, a ki miért jár lányokhoz, ahol nagyon jó írások vannak...
De mindegy...
Semmi kedvem a szerzőről és az ő stílusáról értekezni, úgyhogy részemről a téma lezárva.
A kötözködési kvótám erre a hónapra már napok óta betelt amikor átfutottam a cikket. Pechemre, a második "Hogyan viselkedsz intim helyzetben nőkkel?"-től, akaratlanul is fölhúzódott a szemöldököm. A harmadiktól egy hangos "namésszapi....." tört ki s már borult is az asztal. Ez az ember vagy a világ legmagabiztosabb pszichológusa/inkvizitora aki megszimatolta nyusziban az impotenciát, és pragmatikus, nem szereti az időt pocsékolni (egy pszicho- Vin Diesel). Vagy hazudik, azaz kreatív. 90%-ra teszem az esélyét, hogy az utóbbi (a párbeszéd fikció). Nem vagyok szakember, nem kell nekem hinni, ha van profi ismerős holmi klinikai tapasztalattal, lehet kérni egy véleményt.
Azon túl, mindenki döntse el magának, hogy a coaching az milyen arányban segítség, placebo és szemfényvesztés; hogy Gyuri revelációi megvilágítják hétköznapjait, vagy csak bölcsességnek álcázott ponyva. Coaching, consulting és PhD (apropó: "Metalépés. Hermeneutika - mélylélektan - rendszerszemlélet: integratív paradigma a tapasztalati tanulás értelmezési-megértési folyamatához"), ezt a három szót úgy fordítom magyarra, hogy parvenü, ergo német márkájú luxusautót vezet. Tévedhetek.
Ahogy látom, nem maga a téma érdekelt, hanem, hogy hol tudsz belekötni ;) :P
Az oldással teljes mértékben egyetértek, szerintem nagyon jól fogalmazta meg, csak ehhez a felismeréshez kell egy kis tapasztalat ;)
"Az arcán semmilyen ránc, gyűrődés, az állkapcsa előreszegett, makacsságot, dacot sugárzó. Mint egy kamasz fiú."
Aham, egy kis irodalom, az arc a lélek tükre.
"- Hogyan viselkedsz intim helyzetben nőkkel?
- Nincs semmilyen problémám az intimitással.
- Hazudsz.
- Rendben vagyok.
- Egy hazug geci hernyó vagy!
- Nem áll fel, rongy vagyok…
- Férfiak..?
- Rongy vagyok, lábtörlő…
- Nem mondod! LOL!"
Hoppá, durr! Terápia, Freud kellős közepébe. Kemény csávó a doki, alfa. Kiváncsi vagyok melyik pszichológia/pszichoanalízis iskola vagy irányzat (Gestapo, inkvizíció?) írja elő a páciens sarokba szorítását az első negyed órában. Bátrak.
"Az oldás kulcsa a saját kezünkben van, ahogyan mi magunk vagyunk az elakadás okai is"
Azt hittem a neveltetése, az anyja az elakadás oka..
"Nem azért nem működik sohasem a kapcsolat a nőkkel, mert a nők nem elég elfogadóak, vagy tökéletesek, hanem mert én nem engedem meg magamnak, hogy mellettük, önmagam lehessek."
"Én fojtom vissza az érzéseim, az indulatom, én utasítom el mélyen belül a gyengeségem, esendőségem."
Értem, vége a pszichoanalízis résznek, áttértünk a pop-pszichológia szövegre. Légy önmagad, ködös körmondatok, bátorítas, szlogenek. Benned van, tőled függ, csak akarni kell. Én, én, én..
"Én állok ellen a bennem bontakozó életerőnek, energiának, áramlásnak. Az erő nem kívülről jön, ahogyan a megerősítés sem. Minden készen áll bennünk."
Nem igazi pop-pszichológia egy kis erők, energiák meg áramlasok duma nélkül. Évezredes bölcsesség, amiről most nehéz eldönteni, hogy ez görög, kínai, hindu vagy mindhárom egyszerre.
A szerző pszichológiából doktorált (magyarul Ph.D.), elvileg nem ismeretlen számára az igényes, akár tudományos módszer. De valamit aprítani is kell a tejbe, ergo a coaching biznisz. Ergo ez a lecsó meg az imposztúra. De legalább van X6 és nyári vakáció Seychelles-be.
Nem tudom, lehet-e ilyen/ezt a témát itt feszegetni, mindenesetre bedobom ;)
"A múlt jeges szorításában
Kamasz arcú férfi, negyvenkét éves múlt. Az arcán semmilyen ránc, gyűrődés, az állkapcsa előreszegett, makacsságot, dacot sugárzó. Mint egy kamasz fiú.
- A nőkkel való kapcsolatom problémás, ezen szeretnék változtatni
Az anyjához fűződő kapcsolatáról kérdezem. Kiderül az anyja kemény, autoriter pedagógus. Legmélyebb emléke, hogy amikor az anyja végigment az iskolában a folyosón, a legvagányabb fiúk is elhallgattak, meghúzták magukat. Rá mindig büszke volt, és mutogatta az ismerősöknek milyen rendes, szófogadó, jó tanuló fiú… ismerős sztori…
- Beszéltél anyukáddal?
- Igen és keményen besértődött, de én felszabadultam, hogy sikerült kimondanom néhány fájdalmas dolgot, annyi év után. Mintha egy üvegburát vettek volna le rólam…
- Hogyan viselkedsz intim helyzetben nőkkel?
- Nincs semmilyen problémám az intimitással.
- Hogyan viselkedsz intim helyzetben nőkkel?
- Rendben vagyok.
- Hogyan viselkedsz intim helyzetben nőkkel?
- Hát… Évek óta gyógyszerekkel stimulálom magam. Félek a vereségtől…
- …És hogyan viszonyulsz a férfiakhoz?
- Ha egy erős férfivel találkozom, alámegyek, feladom magam…
Ha valaki hosszú időn át ahhoz edződik hozzá, hogy nem hibázhat, mindig bizonyítania és teljesítenie kell, állandó lelki fenyegetésnek van kitéve, meg van félemlítve, akkor a lelki terror belső fagyhalált hoz létre. A lélek beledermed a múlt hideg magányába és még akkor sem enged fel, amikor valaki melegséggel, szeretettel közelít felé. Mi lesz, ha hibázom? Mi lesz, ha nem leszek elég jó, ha elrontok valamit? Mi történik akkor, ha nem fognak már szeretni, mert nem vagyok tökéletes…?
Ismétlődő félelem, beidegződött remegés, kudarckerülés, fagyhalál, a ledermedés játszmája. Úgysem fog sikerülni, nem vagyok megfelelő, senki sem tudja bebizonyítani nekem, hogy elég vagyok így, ahogyan vagyok, gyengén, mezítelenül, megszégyenülten. Minden törekvésem zátonyra fut, minden kísérletem kudarcot vall, mert én magam vagyok a kudarc, amit lepleznem kell, egy életen át…
A sebesülés nem gyógyul be szerelem által
Nos, egy sebesült fiút nem tudnak sebesült nők (de még egészségesek sem) meggyógyítani. A sebek nem forrnak össze maguktól, a jég nem enged fel néhány gyógyító érintés, meleg szó, vagy ölelés hatására. Az oldás kulcsa a saját kezünkben van, ahogyan mi magunk vagyunk az elakadás okai is. Nem azért nem működik sohasem a kapcsolat a nőkkel, mert a nők nem elég elfogadóak, vagy tökéletesek, hanem mert én nem engedem meg magamnak, hogy mellettük, önmagam lehessek. Egyetlen nő sem képes elhitetni egy sebzett férfivel, hogy szerethető, ha a férfi nem szakad el lélekben az anyjától, és választja a férfivá válás magányos útját. Ahogyan egyetlen férfi sem tudja begyógyítani a nő lelkén ütött szülői sebeket. A szembenézés és elfogadás útjára nekünk kell rálépnünk, hogy a segítség megérkezzen. Az indulás a szembenézéssel kezdődik. Velem van a baj, és nem a másikkal. Én fojtom vissza az érzéseim, az indulatom, én utasítom el mélyen belül a gyengeségem, esendőségem. Én állok ellen a bennem bontakozó életerőnek, energiának, áramlásnak. Az erő nem kívülről jön, ahogyan a megerősítés sem. Minden készen áll bennünk. Bárhogyan törjön is fel, indulatosan, mint egy buzgár, vagy szelíden, mint egy forrás.
/www.bardoconsulting.hu/
Sárvári György"
Tény, hogy kicsit más az ízlésem, mint egy "normális" embernek, amióta a nózimmal műtöttek :))) Másképp érzem az ízeket :))) Jobban :))) És olyan, mintha szét tudnám választani, nagyon buli :)))