fanni_

Filmfanatikusok

június 11. 07:48:59

ilko
V.I.P. Addig pedig jöjjön egy számomra rendkívül kellemes meglepetés.

Megszállottság (2025)

Az év horrorszenzációja egy olyan puzzle darab, mely régóta vár arra, hogy valaki elhelyezze. Mitől fél a mai ember? Nem a baltás gyilkostól, az álombéli rosszakarótól, a tévéből előbújó kislánytól, a kísértetektől, vagy azoktól, akik lassan felénk sétálnak. A Megszállottság (Obsession) főgonosza a saját vágyunk, ami valóra vált, és szép lassan tönkreteszi az életünket.

A fokozatos elmagányosodás korát éljük – ezt erősítik meg különböző szociológiai kutatások is, és nem túlzottan meglepőek az eredmények. Eleve a jelenség, hogy férfiak vagy nők egyre több időt töltenek egyedül, és érzik magányosnak magukat, egy technológiával átitatott korban aligha számíthat újszerű gondolatnak. A világ tudása, a szociális kapcsolatok, a tájékozódás, a szórakozás mind egyetlen gombnyomásra költözött tőlünk, ha pedig nem akarunk lemaradni, könnyebb azt választani a felzárkózás érdekében. Az interperszonális kapcsolatok így nemcsak az együtt töltött alkalmak számában változnak, de újak is sokkal nehezebben köttetnek, fejlődnek.

A Megszállottság nem elsősorban a magányjárványról beszél, de nem is születhetett volna máskor, mint a COVID-dal megalapozott 2020-as években, amikor az egymástól elkülönülő férfiak és nők más-más módon küzdenek meg az új helyzettel. Van, aki dühvel, radikalizálódással reagál, de tény, hogy gyakran öngyilkosság is a vége az egyedüllétnek. Mindez azért is lehet, mert rengetegen a lelki békét, boldogságot egy másik személy validációjától teszik függővé. Azt viszont több kutatás is bizonyítja, hogy nincs igazi különbség a női és férfi magányossági statisztikák közt, csupán az utóbbinak komolyabb visszhangja van a közéletben. Nemcsak azért, mert az Andrew Tate-féle, túlbeszélt, szellemi kútmérgezők elragadják a férfiak öntudatát, és beléjük nevelnek egy káros idolt, hanem mert az egyedülálló nőknél nincs egy ilyen egyértelmű példakép, aki vinné a nemi közbeszédet egy irányba.

Mi az egész alapja tehát? A MeToo óta elbizonytalanodott közeledési határok, a folyamatosan kopó és alakuló nemi szerepek, vagy a már említett technológiai falak? Curry Barker rendező szerint az alapvető és világos kommunikáció hiánya: se a két központi szereplő, se a két periférián lévő barát nem azt mondja, és nem azt közvetíti magáról, amit valójában éreznek, vagy amilyenek igazából. A látszatvalóság, amelyet az életszimulációjukban rendeznek be pedig azzal borul fel igazán, amikor egyikük – egy varázskívánság hatására – elkezd nagyon frontális és egyértelmű lenni, annyira, hogy az már ijesztővé válik.

A Megszállottság közepén ugyanis ott van a bétaférfiak mintapéldánya, Baron, becenevén Bear (Michael Johnston), aki szerelmes munkatársába, Nikkibe (Inde Navarrette). Hogy ez viszonzatlan-e, az nem derül ki, hiszen Bear arra se képes, hogy egyenesen odaálljon a lány elé és vallomást tegyen, helyette egy bóvliboltban talált kívánságfűzt vásárol, egy kétségbeesett pillanatában pedig használja az eszközt annak rendeltetése szerint: azt kívánja, Nikki mindennél jobban szeresse őt, majd eltöri az ágat – a lány pedig azonnal megváltozik, és elkezdi keresni a fiú társaságát.

A film megtagadja annak az értelmezését, hogy Baron részéről ez jó döntés volt-e:

Nikki átalakulása már a kezdetektől nagyon szélsőséges kilengéseket eredményez, és a mézeshetek (inkább napok) se tartanak sokáig, mígnem átvált a lány egy őrjöngő pszichopatába, akit a fiún kívül senki más nem érdekel. De annyira nem, hogy amíg az távol van, az ajtó előtt állva várja, és még vécére is „elfelejt” kimenni, sőt, a szerelme toporzékoló hisztibe, kizsákmányolásba, majd vérengzésbe torkollik. Ilyen szempontból a Megszállottság folytatja a kívánságokról szóló filmek toposzát: aki ilyen döntésre szánja el magát, csakis nagyobbat veszíthet általa, és egyetlen kívánalma az lesz a végére, hogy jusson vissza a történet a békésnek mondható alapállapotba. A Megszállottság viszonylag hamar lefekteti azt a szabályt is, hogy nincs visszaút, itt valaki halálával kell végződnie a párkapcsolati mexikói felállásnak.

A Blumhouse projektje, amelyet a huszonéves Curry Barker készített, hiánypótló darab. Roppant kellemetlen partnereket és feleségeket láttunk már filmen, de a „túlzottan ragaszkodó barátnő” mémet legyártani egy horror keretén belül ilyen hatékonysággal még nem sikerült. Már csak ezáltal is kuriózum a Megszállottság, amely nagyon egyenes vonalon, bébiléptekben halad végig a biztosan sötét és kegyetlen végkifejletig – ez az utazás rém szórakoztató, tele rengeteg fekete humorú pillanattal, amelyet aláhúz, hogy Barker jól használja a szituációs komédiát, illetve Inde Navarrette egyáltalán nem kabarészerű, hanem nyugtalanító alakítását.

Nikki azért rémisztő, mert rettentő kényelmetlen látni, ahogy valaki ebben a korban ilyen játszi könnyedséggel dobja el magától az autonómiáját, és válik a kapcsolat egyenlőtlen felévé, egyfajta szolgává. Nem fél a megalázkodástól, az önmagának ártástól, nincsenek igényei, csupán az, hogy szeresse a hozzá tartozó férfit: a mérgező férfigondolkodás túlzásba vitelével jópofa fricskát tol tehát a nézők arcába a film. Azt azonban nem merte meglépni Curry Barker, hogy a karaktert az elejétől fogva ilyenné tegye, muszáj volt beleírnia egy mesebeli kívánságot, amely a visszájára fordul, így levéve a terhet a nőről és átrakva ezt a mindent megkerülő, állandóan szorongó (anti)hősre. Michael Johnston egy kevésbé látványos szereppel, de ugyanolyan nagyszerű alakítást hoz, rengeteg különböző stációval.

10/10 (imdb: 8,1/10)

Popsinyalók

április 8. 12:03:22

Rimjobber
Megbízható Figyelmes vagy :)

Orálszex kedvelők csoportja

2023. március 9. 17:46:11

Webmester
Góré:) Erre való a toplista....
LINK

Legjobb fotó

2013. október 27. 12:47:35

egri.laci.69
Friss újonc Szia Alexxandra!
Sajnos a munkám miatt néha hetekig nem vagyok itthon, ezért a késői reagálás.
Megnéztem a képeidet! Igen. Van köztük amelyik tetszik, és ötletes.
Ami nagyon tetszik:
Kitűnően találtad el azt, hogy mennyit mutass magadból.
Akár hogy is nézzük, ez egy fajta piac, ahol az árut el kell adni.
Hirdetés!
Minden lány ezért van ezen az oldalon. Minél többen lássák, minél többen megismerjék, minél több vendége legyen, minél több pénzt keressen.
Eddig azt itt lévő lányok eljutottak, hisz itt vannak, és hirdetnek.
Mi "vendégek" pedig mit nézünk meg elsősorban? Az adott lány fotóit.
Személy szerint, én azokat a fotókat kedvelem, ahol egy lány mindent megmutat, de mégsem látszik semmi, vagy csak épp hogy csak.
Most sajnálom igazán, hogy ide nem lehet fotókat feltölteni, vagy linkelni.
Ezt elmagyarázni nem igazán lehet, de ha tudnám mutatni mire gondolok, rögtön megértené mindenki. Az arany közép út. Ha bokáig érő télikabátban, az arcon akkora lepkével, hogy a fej sem látszik, teszel fel fotókat, az nem igazán csábít arra, hogy felhívjalak. Ez az egyik véglet. A másik pedig az, amikor 6 pasi "munkálkodik" egy női nemi szerv körül, csupa ondó minden, mert 5 már elélvezett, a hatodik meg épp egy "fauszt"-al próbálja szórakoztatni a hölgyet. Ez a fotó sem igazán csábít arra, hogy telefont ragadjak, és elhatározzam magamban azt, hogy ezt a hölgyet, ha törik, ha szakad, nekem meg kell ismerni.
Persze, izlések és pofonok. Vagy! Kinek a pap, kinek a papné.
Kösz. Maradok a lányuknál.
Visszatérve a saját gondolataim pici apró világából.
Külön tetszik az, hogy arcképpel hirdetsz. A szem, a lélek tükre.
Azt jelenti, hogy vállalod önmagad. Túltetted magad a környezeted intrikáin. Ettől lesznek a képeid hitelesek. Számomra azt sugallja, hogy egy öntörvényű intelligens nővel állok szemben. Olyas valaki, aki tudja, hogy mit akar, el is éri, és számára sokkal fontosabb a cél, mint az eszköz. Érettségid biztos van, de szerintem diplomád is. Valamelyik nagyvárosban nőttél fel, és sohasem érdekelt az, hogy mások mit gondolnak rólad. Ez teljesen szubjektív vélemény, és nem kell sem megerősítened, sem cáfolnod.
Mindez, a feltett képeid alapján.
Még valami.Vedd bóknak. Egy szépséget, lehet az nő, táj, bármi, könnyű fotózni.
A gondok máshol kezdődnek. Bocs. Nem vagy az esetem, így mint vendég, ne számíts rám. De! Mint barát szerintem kevés szóból megértenénk egymást.
Üdv Egri Laci